A parasztbácsi vesz egy iszonyat lerobbant mezőt, valahol a senki földje közepén. Gyom, gaz mindenütt, - mondom, tök lepusztult a hely.
Öt éven át gürcöl, hogy valamit kihozzon belőle, minden nap reggeltől estig a földeken van, és csak ás, kapál, gyomlál, látástól vakulásig.
Ott görnyed, izzad, mire öt év után valahogy kinéz a környék: használható termőföld lesz, amin már megterem néhány fajta zöldség.
Ekkor jár arra a közeli falu új lelkésze:
- Milyen szép földje van, Jani bá! Ugye, milyen csodákra képes Isten és az ember, együtt?
Parasztbácsi:
- Ja. Látta vóna, amikor az öreg kapor-szakállúnak még egyedül kellett boldogulnia...
A cirkuszigazgató egy kocsmában érdekes jelenségre lesz figyelmes: valaki, hatalmas éljenző tömeg közepén, kacsát táncoltat!
A fickó egy felfordított lábosra teszi a kacsát az asztalon, mire az hihetetlen táncba kezd!
Cirkuszigazgató:
- Uram, nekem ez a kacsa bármi pénzt megér! Világszámot csinálok belőle! Kasszasiker lesz!
Meg is egyeznek egy borsos összegben, elviszi a kacsát a cirkuszba, de az első fellépésén a kacsa csak álldogál unottan. Az igazgató tombolva tép vissza a kocsmába:
- Maga engem átvert! Miért nem táncol a kacsa!?!
- Higyje el, én sem értem... hacsak nem... de ugye nem felejtette el a lábos alatt meggyújtani a gyertyát?
Egy brit internetes színházi portál felméréséből kiderül, hogy tíz színházba járóból kilencet idegesít a közönség többi tagjának viselkedése. A megkérdezetteket legjobban a cukorkás papír zörgetése irritálja.