




- Ki az abszolút jó ismerős?
- Akit ismerünk annyira, hogy kölcsön kérjünk tőle, de ő nem ismer minket annyira, hogy ő merjen kérni tőlünk.
- Megvalósult valami a gyermekkori álmaid közül?
- Egy igen. Amikor anyám megcibálta a hajamat, arra vágytam, hogy jó volna kopasznak lenni.
Két szőke nő bemegy egy vendéglőbe, az egyik azt mondja:
- Kérek egy séket.
A másik nő meg hozzáteszi:
- Én meg kérek egy astalt.
Egyik iskolás mondja a másiknak:
- Milyen kár, hogy nem Nagy Sándor idejében éltünk!
- Miért?
- Akkor még rövidebb volt a történelem.
Két rendőr megy a sivatagban. Meglátnak egy tevét. Azt mondja az egyik rendőr:
- Nézd, azt a szegény lovat hogy elverték!
Az afrikai túra után az újgazdag feleség mesél a barátnőjének:
- Képzeld, a dzsungelben előttünk termett egy hatalmas hím gorilla. A férjem balra szaladt, én jobbra, de megbotlottam és elestem. És akkor az a félelmetes, hatalmas állat rám vetette magát, és egymás után ötször a magáévá tett.
- Te jó isten! Ez borzalmas! És azután mi történt?
- Semmi! Nem ír, nem is telefonál...
- Doktor úr, a férjem vakondnak képzeli magát. Kérem, segítsen!
- Minek? Örüljön, hogy segít valaki a kerti munkában!
Anekdota
Az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből. Még a 65-ös években mesélte a 80 éves nagymamám. Most eszembe jutott a kis anekdota története.
Az osztrák császár egy delegációt küld Magyarországra, a karácsony megünneplésére és szegények megajándékozására.
A magyar fogadóbizottságban volt két jó barát, akik mindig kitaláltak valami vicces tettet. Elhatározták, hogy finom magyar borral az ünnepségen jól berúgatják az osztrák urakat. Az egyik mondja a másiknak: - Te leszel, aki mindig teletölti a poharakat. Én meg csak annyit mondok neked: "Herr! Tölts!" Ha kitöltötted, akkor meg te azt mondod: "Herr! Ezt ki kell inni!"
Így is történt.
Amikor a delegáció visszatért Bécsbe, a császár hívatja a vezetőt, hogy beszámoltassa, mi történt Magyarországon.
Császár: - Na fiam, meséld el nekem, mi történt az ünnepségen!
Vezető: - Felséges császárom, minden nagyon szép és jó volt, de történt egy kis baj is. Annyi finom magyar bort ittunk, hogy én mindent elfelejtettem. Én csak arra emlékszem, hogy volt ott két jópofa úr. Az egyiket úgy hívták: Herr Tölcs, a másikat meg: Herr Kikelini.