Vicclap.hu - viccek "" keresés eredménye, 2027 . oldal

Jean benn fekszik a korházban nagyon betegen, és már épp haldoklik. Bejön meglátogatni az uraság hűséges szolgáját, megáll az ágy végében és így szól:
- Jean, mi ez a kopogás?
- Elment az életkedvem uram!

Lopott kocsival, jogsi nélkül, vasárnap délután, részegen, rendőrt zebrán elgázolni, majd tovább hajtani........rosszat jelent!

- Mit mond a haldokló orosz?
- Szentpéter vár...

Ifjú vőlegény a nászéjszaka előtt megkérdi az apját:
- Apa, úgy izgulok! Honnan fogom tudni, hogy a feleségem még tényleg szűz, ahogy azt nekem mondta?
- Egyszerű, fiam. Amikor befekszetek az ágyba, figyeld hogy mit csinál. Ha zavarban lesz és mindenféle hibákat követ el, akkor biztosan szűz. Ha viszont ő mondja meg, mit csinálj, akkor sajnos hazudott neked.
Másnap reggel aztán a fiú beszámol:
- Apám, biztos, hogy szűz volt! Amikor befeküdtünk az ágyba, olyan zavarban volt, hogy a párnát nem a feje alá, hanem a feneke alá tette.

A fiú hazatelefonál. Az anyja veszi fel a kagylót.
- Anyu, megnősülök!
- Drága fiam, ez nagyon jó hír! Annyira örülök!
- Csak tudod, a menyasszonyom néger.
- Semmi baj! Mi apáddal nem vagyunk rasszisták.
- Meg aztán van négy gyereke...
- Csodálatos! Apáddal szeretjük a gyerekeket.
- Az is gond, hogy nincs hol laknunk...
- Mindössze ennyi a probléma? Költözzetek be hozzánk a meghitt, egyszobás lakásunkba.
- És hogy fogunk ott mindannyian elférni?
- Ti a gyerekekkel a szobában. Apád meg berendezkedik majd a spájzban.
- És te, anyu??
- Hát fiam, tudod, most leteszem a kagylót és felakasztom magam...

Egy férj búcsúzkodik a feleségétõl:
- Drágám, amíg üzleti úton vagyok, hogyan adjak neked hírt magamról?
Telefonon, távirattal vagy faxon?
- Banki átutalással, ha lehet.

Orvos így szól a pácienséhez:
- Azt hiszem, csinálnunk kéne egy EKG-t.
- Hát, ha szükséges..
- Nohát.. Nekem megvan a kapcsolási rajz, maga meg elektromérnök, igaz?

Orvos a betegnek:
- ..és ha ez a gyógyszer sem segít a kleptomániáján, akkor szerezzen nekem egy jó videót...

Egy vendég állandóan a legerősebb altatókat kéri a szállodai orvostól, mégis minden éjjel nőkkel szórakozik a bárban. Egyszer meg is kérdezi tőle az orvos:
- Nem hat az altató amit adtam?
- Dehogynem, doktor úr, a feleségem úgy alszik tőle, mint a bunda.

Douglas Adams: Keksz

Ez az egész tényleg megtörtént egy valós személlyel, és ez a valós személy én vagyok. Épp a pályaudvarra mentem.
Ez 1976 áprilisában volt Cambridge-ben, Angliában. Kicsit korán érkeztem. Rosszul tudtam a vonat indulását.
Vettem magamnak egy újságot, hogy megfejtsem a keresztrejtvényét, meg egy kávét és egy csomag kekszet.
Odamentem, és leültem egy asztalhoz. Azt akarom, hogy elképzeljék a helyszínt. Nagyon fontos, hogy maguk előtt legyen a kép. Itt az asztal, az újság, a csésze kávé, a csomag keksz. Egy fickó ül velem szemben. Teljesen
átlagos kinézetű, öltönyben, aktatáskával. Nem úgy tűnt, mintha valami különös dologra készülne. A következőt csinálta: hirtelen előrehajolt, felvette a csomag kekszet, kinyitotta, kivett egyet és megette.


Na most, azt kell mondjam, ez az a dolog, amit az angolok nagyon rosszul kezelnek. Semmi sincs a hátterünkben, neveltetésünkben, oktatásunkban, ami megtanítana bennünket, hogyan bánjunk azzal, aki fényes nappal az orrunk elől ellopja a kekszünket. Tudják, mi történne, ha ez Los Angeles belvárosában történt volna? Villámgyors tűzharc kerekedne, helikopterek érkeznének, a CNN, tudják... De végül, azt tettem, amit minden rámenős angol tett volna: nem vettem róla tudomást. Az újságba mélyedtem, kortyintottam egyet a kávémból, próbáltam egy megfejtést kitalálni a lapban, semmi mást nem tudtam csinálni, és azon gondolkodtam: "Mit fogok csinálni?"

Végül azt gondoltam, "Nincs más hátra, meg kell tennem", és nagyon erősen próbáltam nem észrevenni a tényt, hogy a csomag rejtélyes módon már nyitva van. Kivettem magamnak egy kekszet. Gondoltam: "Ezzel lefegyvereztelek!" De nem, mert néhány pillanat múlva megintcsak ugyanazt csinálta. Vett még egy kekszet. Miután az első alkalommal nem szóltam, másodszorra valahogy még körülményesebbnek tűnt előhozakodni a témával. "Ne haragudjon, nem tehetek róla, de észrevettem, hogy..." Úgy éreztem, ez nem igazán működik.

Így mentünk végig az egész csomagon. Amikor azt mondom, hogy az egész csomagon, mindössze körülbelül nyolc darabra gondolok, de nekem egy egész életnek tűnt. Ő vett egyet, én is vettem egyet, ő vett egyet, én is vettem egyet. Végül, amikor befejeztük, ő felállt és elsétált. Illetve előbb jelentőségteljes pillantást váltottunk, aztán ment el, én meg megkönnyebbülten felsóhajtottam és kényelmesen hátradőltem.

Néhány pillanat múlva beérkezett a vonat, úgyhogy felhajtottam a maradék kávémat, felálltam, felvettem az újságot, és az újság alatt ott volt a kekszem. Az a fantasztikus ebben a történetben, hogy valahol Angliában az utóbbi negyedszázadban élt egy tökéletesen átlagos fickó pontosan ugyanezzel a történettel, csak ő nem ismeri a csattanót.