




- Mi az abszolút nagy köd?
- Amikor a rendőr a közlekedési lámpa tetejére mászik és onnan kiabálja a színeket.
Bal kanyar volt, mint kiderült,
S ezért jobblétre szenderült!
Száz alatt Ő sosem haladt,
Most itt nyugszik e hant alatt!
Az van írva e fejfára,
Ha ajtót nyitsz, nézzél hátra!
Ejtőernyő nélkül ült be
kocsijába ez az ürge!
A cseresznyét úgy szerette,
Hogy autóstól ment fel érte!
Óvodában beszélgetnek a gyerekek:
- Neked mi a jeled?
- Vízcsepp.
- Miért?
- Mert mikor anyu hasában voltam, ráesett egy vízcsepp. Ezért.
- És neked?
- Pillangó.
- Miért?
- Mert mikor anyu hasában voltam rászállt egy pillangó. Ezért.
Sarokban végig ül egy kisgyerek. Meg sem szólalt egész idő alatt. Megkérdezik tőle:
- És neked mi a jeled?
- Zooongoooraaa!
Ajándék lónak túros a háta, mégis megbotlik.
Aki másnak vermet ás, azt hamarabb utolérik, mint macska a forró kását.
Két szalvéta veszekszik. Azt mondja az egyik:
- Akarod, hogy képen töröljelek?
Egy nyolcvan éves férfi ellenőrzésre megy az orvoshoz. A doki csodálkozik, hogy a bácsi milyen kicsattanóan egészséges:
- Mondja, hogy tartja magát ilyen jó formában?
- Tudja, doktor úr, minden nap golfozni járok.
- És az édesapja hány évig élt?
- Ki mondta, hogy már meghalt? 100 éves. Ő is golfozik, ma reggel is együtt játszottunk.
- Nahát! Ez fantasztikus! És a nagyapja? Ő hány évesen halt meg?
- Ki mondta, hogy meghalt? 118 éves. Ő is golfozik, csak ma nem jött velünk, mert ma volt az esküvője.
- Úristen! Miért akar egy 118 éves férfi megnősülni?
- Ki mondta, hogy akart?
- Ha lefelé vonz a gravitáció, akkor az Antarktisz miért nem esik le a Földről?
Válasz: Nem lefelé vonz, hanem a föld közepe felé. Elméletben ha a magmáig ásnál a föld közepébe, akkor ott lebegnél.
- Az injekciós kivégzést miért steril tűvel csinálják?
Válasz: az injekciós tűk gyárilag sterilek, minek vesződnének azzal, hogy befertőzik?! Amúgy meg nem csak az elítélt miatt steril, hanem amiatt is, aki használja.
- A zebra szőre fekete alapon fehér csíkos-e, vagy fehér alapon fekete?
Válasz: a zebra fehér alapon fekete csíkos.
- Ha a repülőgép fekete doboza olyan anyagból van, amit nem lehet elpusztítani, miért nem ebből csinálják az egész repülőt?
Válasz: azért mert abból az anyagból nem lehet repülőt csinálni, túl nehéz.
- Mi van a világegyetemen túl?
Válasz: jelenlegi tudásunk szerint a világegyetem végtelen, így nincs olyan, hogy "túl". Ellenben tágul. Nehéz elképzelni, de így van.
- A keresztényeknek a kereszt a jelképük. Ha Jézus netán visszatérne, nem egy rossz emléket juttatnánk az eszébe?
Válasz: nem hinném. De ha mégis akkor mi van? Lesz egy csomó dolga, nem fog minden kereszttől sírógörcsöt kapni.
- Hogyan kerül a /FŰRE LÉPNI TILOS/ tábla a gyep közepére?
Válasz: általában odateszi valaki. Esetleg még az előtt, hogy a fű kinőne, mondjuk mikor vetik a fűmagot. De ha nagyon akarjuk elemezni, akkor feltételezzük, hogy már kinőtt a fű: ekkor odafelé menet még nyugodtan a fűre léphet, hisz semmi nem tiltja. Kijönnie meg muszáj, mert csak nem marad ott ítéletnapig.
Amúgy láttál már ilyen táblát? Mindig a fű szélén van, hogy el tudd olvasni és ne menj be.
- A Télapót hogy hívták fiatal korában?
Válasz: a Télapó másik neve Mikulás, tehát valószínűleg Miklósnak hívták, vagy Mikinek, ha úgy tetszik.
Ha az 50-, 60- vagy 70-es években voltál gyerek, hogyan vészelted át a gyermekéveidet?
A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva.
Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
Védősisak nélkül bicikliztünk.
A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz és Cola helyett.
Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.
A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a szekereiken.
Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.
Ha kimentünk játszani, egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem?
Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban, és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak súlyproblémáink, mert állandó mozgásban voltunk.
Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X box-unk, video játékaink, színes televíziónk 99 csatornával, videó kameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink,
Internet, de voltak barátaink.
Vágytunk egymás társaságára. Rossz volt egyedül.
Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk.
Nem rohantak velünk egyből pszichológushoz. Senkit sem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, vagy hiperaktív lett volna.
Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.
Szabadok voltunk, voltunk gödörben, voltak sikereink, felelősségünk, megtanultunk minden helyzetben talpon maradni.
Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni?
Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, akkor meséld el ezt a fiataloknak,hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.
Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok.