




Micike egyik reggel másfél órát késik a munkahelyéről. Főnöke felelősségre vonja:
- Mit tud felhozni mentségére?
- Azt, hogy gyereket várok.
- Mikorra várja?
- Mához kilenc hónapra...
Kancsal segédet vett fel a mészárosmester, és az első vágáshoz kiment a vágóhídra, hogy lássa, mit tud az új legény. Felvezetik az ökröt, a közelében helyezkedik el a mester, a legény már éppen emeli az irtóztató taglót, amikor a mester felkiált:
- Megálljon, ember! Maga oda szokott ütni, ahová néz?
- Persze, hogy oda.
- Akkor várjon egy kicsit. Helyet cserélek az ökörrel.
Egy fatelep éjjeliőrt keresett. Az egyik jelentkezőnek azt mondja ta telep tulajdonosa:
- Rendelkezik maga azokkal a képességekkel, amelyek egy éjjeliőri állás betöltéséhez szükségesek?
- Hogyne - feleli a jelentkező -, a legkisebb zajra felébredek.
Az osztályvezető komoran meginti az üzletkötőnőt:
- Nem teszik nekem, hogy privát csevelyekre foglalja le a telefonvonalunkat!
- De kérem! - védekezik a hölgy. - Én eddig is csak hivatalos ügyekben tárgyaltam!
- Rendben van, elhiszem. Akkor viszont arra kérem, szíveskedjék az összes többi ügyfelet is cukinak meg drága pofámnak szólítani!
- Ez az öt csirkém van még eladó, nagyságám! - kínálja portékáját szombaton délben, zárás előtt, a csarnoki kofa.
- Tudja mit? Válassza ki nekem a három legöregebbet - kéri a fiatalasszony.
- Ezer örömmel! - vigyorog a kofa. - Be is csomagoljam?
- Igen. A másik kettőt.
Két kapitalista beszélget:
- Kérlek, komám, vedd oda a fiamat a vállalatodhoz.
- És mit tud a gyerek?
- Ha tudna valamit, magamhoz venném fel.
Két író beszélget a fészekben. Azt kérdezi az egyik:
- Tudod-e, miért van az, hogy nem tudsz olyan darabot írni, mint Arthur Miller?
- Halvány ideám sincs.
- Na látod, hát ezért.
A frissen alakult kft. tulajdonosa kioktatja a munkába álló alkalmazottakat:
- A mi cégünk nem szereti, ha a dolgozók sokat beszélnek.
- Nyugodjon meg főnök - válaszol az új munkavállaló -, belőlem egy árva szót sem fognak kiszedni a bíróságon.
Kovács feldúltan érkezik haza.
- Ma aztán jól odacsaptam a főnököm asztalára!
- Na végre! - csillan fel a Kovácsné szeme.
- És mit szólt hozzá?
- Mit tudom én, szabadságon van.