- Jean! Locsoljon a földre jó sok vizet!
- Miért, uram?
- Mert ég a lábam alatt a talaj.
- Jean! Ajon be nekem folyékony nitrogént, intravénásan!
- De miért, uram?
- Mert hidegvérű akarok lenni.
-Jean! Essen nekem egy szamurájkarddal!
-De miért, uram?
-Mert jóvágású akarok lenni.
- Jean! Fújjon le engem rovarirtóval!
- De miért, uram?
- Azt mondták a szomszédok, hogy bogaras vagyok.
- Jean! Ajándékozzunk mindenkinek szardíniát!
- Miért, uram?
- Mert hiszek a haladásban.
- Jean! Öntsön rám gyorsan egy vödör jeget!
- Miért, uram?
- Mert mindjárt elolvadok a gyönyörűségtől.
-Jean! Hozasson nekem egy koporsót!
-Miért, uram?
-Mert el akarom temetni a múltat.
- Jean! Miért gondolom azt, hogy maga napról napra jobban gyűlöl engem? És miért érzem úgy, hogy ciánt akar keverni a levesembe?
- Nem tudom, uram, honnan veszi ezt a blődséget. Nem akarok a levesébe ciánt rakni. Nálam csak arzén van...
- Jean, hozzon egy pohár vizet!
- Jean, hozzon megint egy pohár vizet!
- Jean, hozzon még egy pohár vizet!
- Rendben, uram, de hadd kérdezzem meg ennyire szomjas?
- Nem, Jean. Ég a könyvtár.
-Jean! Mik ez a sok levegőben cikázó vízszintes vonal?
-Á, semmi, uram, csak röpködnek a mínuszok.