Vicclap.hu - viccek archívum, 353 . oldal

- Maga az a kedves úr, aki a fiamat kimentette a csatornából?
- Igen, én vagyok.
- És hol van a sapkája?

Egy anatómiaprofesszor az éjjeli mulatóban odaszól a barátjához, egy különösen csinos lány láttán:
- Nos, drága barátom, így kell a molekulákat helyesen csoportosítani...

Férfi vagyok, tehát horgászom. Teljes szívemmel vállalom. És a rágalmakat ezennel, a nőkből - nejemből, anyósomból - álló családi rögtönítélő bíróság előtt egyszer és mindenkorra visszautasítom.

- Először is: nem igaz, hogy vagyonokat költök a hobbimra. A harmincezer forintos spéci karbonszálas botom igenis középkategóriás! A haverom az irodából sokkal drágábbat vetetett magának a névnapjára. A horgászkészletem és az úszóim is több ezer forintot érnek, ez igaz: De akkor már tegyük mellé azokat a számlákat, melyeket a statáriális ítélőszék havonta költ kozmetikumokra, hogy ne is beszéljünk a harisnyákról! Sosem értettem, hogy miért kell egy harisnyát első lakalommal kiszakítani. Rejtély!
- Másodszor: Nem vagyok alkoholista. Igaz, hogy rájárok a sütőrumra, de nem belsőleg használom. A csaliba gyúrom. Abba a keverékbe, aminek a receptjét én kísérleteztem ki, és csak én ismerem. Ez az én saját titkos fegyverem. A Módszer! Hogy egyelőre nem elég hatásos, arról nem tehetek. Néhány hónap fejlesztés, és megtalálom az ideális keverési arányt, aztán akkor majd nézhettek. Egyszer még büszkék lesztek rá, hogy benne van a rumotok a receptemben!
- Harmadszor: visszautasítom, hogy teljesen a horgászásnak élek. Az persze igaz, hogy hétvégente nem sűrűn kerülök elő, de mindig felajánlom, hogy tartsatok velem. Csak hozzatok szúnyogriasztót, bújjatok gumicsizmába, keljetek fel reggel ötkor és ássatok gilisztát a kert végében. Hogy ez unalmas program? Érdekes a Záray Márta kijárt a Vámosi Jánossal. Nem igaz, hogy ingerült vagyok, ha horgászom. Egyszerűen nem szeretem, ha zavarnak. Mint ahogy azt sem, ha beszélnek a vízparton. Miért nem lehet megérteni, hogy a halak értik az emberi beszédet? És ha már ott vagytok, miért nem segítetek inkább, és miért nem tűzitek fel a csontit a horogra? Miért? Miért...??? Még hogy én ingerült; hol egy Xanax?
- Horgászáskor önveszélyes volnék? Ez így ebben a formában nem igaz. Amikor télen jégtömbbe fagyva hoztak haza, mert beszakadtam a lékbe, és hősugárzóval meg hajszárítóval ébresztettetek fel; továbbá a múlt heti eset, amikor léket kapott a csónak, és az iszap majdnem elnyelt, és már csak egy üreges nádszálon át tudtam lélegezni; nos ezek apró kis balesetek, bármelyik horgásszal előfordulnak. Hogy mondjak rá példát? Izé... Most egy sem jut az eszembe.
- Notórius hazudozó vagyok?
Durva csúsztatás. Igenis a tavalyi harcsám legalább öt kiló volt, csak a mérleg, amin lemértük, éppen nem mért rendesen. Biztos kinyúlt a rugója. Hogy lecsökkent a hal körül a gravitáció? Ha-ha-ha. Nagyon vicces. Miért nem indultok a humorfesztiválon? Na jól van. Azt hiszitek, megadtátok a kegyelemdöfést. Szóval szökőévenként egyszer fogok halat?
Vegyétek tudomásul, az a hal is számít, amelyik elszakítja a damilt és elviszi a szerelést, sőt, az is, amelyik megszökik a szákból.
És igen az is, amit néha titokban a boltban vásárolok. Csak miattatok, hogy örüljetek.

Egy rendkívül csinos fiatal hölgy repülőgépen tér haza Svájcból. Egy pap melle szol a jegye, akit megszólít.
- Bocsánat Atya, megtenne nekem egy szívességet?
- Természetesen kisasszony, mit tehetek Ónért?
- Van egy dilemmám. Vettem magamnak egy remek elektronikus szőrtelenítő berendezést. Nagyon sokat fizettem érte. Jóval meghaladja a vámmentesen bevihető értékhatárt és attól felek, hogy elkobozzak. De Ön talán titokban át tudna vinni számomra a vámon a reverendája alatt.
- Valóban át tudnám vinni drága, de figyelmeztetnem kell, hogy meg sohasem voltam képes hazugságra.
- Önnek olyan becsületes a képe, hogy öntől sohasem fognak kérdezni semmit-monda a hölgy és mar át is adja a szőrtelenítőt.
Leszállás után az Atyára kerül a sor a vámvizsgálatnál.
- Atya, van Önnek bármiféle vámköteles áruja? - kérdezi a vámtiszt.
- A fejem búbjától a derekamig semmiféle vámolni valóm sincs fiam.
A választ furcsállotta a vámtiszt, és tovább kérdezi:
- És deréktól lefele?
- Van egy csodálatos szerkezetem, ami nők szolgálatára rendeltetett, de használva meg sohasem volt.
A vámtiszt fuldokolva a nevetéstől:
- Rendben van, tessék továbbmenni Atya. Kérem a következőt!

- Az ideális hely az ismerkedéshez a ruhatisztító szalon. Azoknak a férfiaknak, akik ide járnak, biztosan van állásuk, és szoktak tisztálkodni.
- Minden férfi utálja a következő mondatot: "Beszélnünk kell a kapcsolatunkról!"
- A férfiak imádják a sokgombos telefonokat. Ettől fontosabbnak érzik magukat.
- A férfiak szeretik a kerti grillt. Ha egy kis veszély fenyeget, ők főznek.
- A legtöbb férfi utál vásárolni. Ezért van a férfiruha-osztály az áruházak földszintjén, rögtön a bejárat mellett.
- A férfiak mindent elfelejtenek, a nők viszont mindent megjegyeznek. Például egyik női sportnál semm létezik azonnali visszajátszás.
- A férfiak magabiztosak, mert úgy nőnek fel, hogy szuperhősökkel azonosulnak. A nőknek ellenben rossz az önértékelésük, mert Barbit utánozzák.
- A nők sokkal komolyabban veszik az öltözködést, mint a férfiak. Még egy férfi sem mondta soha egy partin, hogy: "Ó, milyen zavarban vagyok, bárcsak hazamehetnék! Egy másik férfinak ugyanolyan fekete szmokinja van, mint nekem!"
- A férfiaknak sokkal magasabb a testhőmérsékletük. Ha rossz a fűtés télen, csak bújjunk össze a barátunkkal. Olyan, mint egy hordozható kályha, ami horkol.

A tudás olyan, mint a körömlakk. Az alkohol feloldja!

Egy öreg néni csoszog az utcán két kezében két nylon szatyorral. Az egyik zacskó lyukas, és minden lépésnél kihullik belőle egy húszdolláros bankjegy. Észreveszi ezt egy rendőr, megállítja a nénit.
- Asszonyom, a szatyrából húszdollárosok hullanak!
- Köszönöm, hogy szólt. Visszafordulok, hátha még megtalálok néhányat.
- De honnan van ez a pénz? - kérdi a rendőr. - Talán lopta?
- Jaj, dehogyis! A kertem végében van egy stadion, és a nézők mindig a kerítésemhez járnak elvégezni a dolgukat. Mikor odajönnek a bokrokhoz, és meg akarják öntözni a virágaimat, előugrok a bokorból egy ollóval, és így szólok:"Azonnal fizess 20 Dollárt, vagy lenyisszantom!" Hát innen van a pénzem.
- Ötletes! - nevet fel a rendőr. - És a másik szatyorban mi van?
- Hát, tudja, nem mindenki szokott fizetni.

A zenekarhoz új karmester érkezik. Éppen próbálnak egy szimfonikus költeményt, amikor a karmester megállítja a zenekart:
- Nem, nem, nem, ez így nem lesz jó... ott maga, a 4. hegedűvel... azt a bét picit magasabbra intonálja, így teljesen aisz lett belőle, nem jó ez így...
Mindenki teljesen odavan, hogy micsoda karmester, abszolút hallás, így megmondja, ki hibázott... Mennek tovább, egyszer csak megint megállítja a zenekart a karmester:
- Ez így nagyon nem lesz jó! Ön ott azzal a 3. fuvolával, azt a pontozott ritmust ha nem játssza pontosabban, elcsúszik a többiektől!
Ismét mindenki paffra kész van, hogy micsoda ritmusérzék meg hallás... Mennek tovább. A darabban elérkeznek egy nagy szünethez, ahol is az üstdobos elszámolja magát, és egy jó nagyot belecsap a szünetbe.
A karmester tajtékozva a dühtől felordít:
- KI VOLT AZ???

"Amikor Jolika hosszas rábeszélésre végre benyúlt a nadrágomba, a pacemakerem kinyitotta a garázskaput."
****
"Ha a feleségem nem vesz melltartót, az arca a kétszeresére nyúlik meg."
****
"A múlt héten valami kalandot szerettem volna becsempészni az életembe, és ezért dupla adag hashajtót vettem be."
***
"A tarokkpartnereim mázlistának tartanak, mert már háromszor is megtaláltam minden segítség nélkül a kocsimat a bevásárlóközpont parkolójában."
****
"Az éjszakai kaland már csak azt jelenti, hogy megint nem ébredtem fel időben ahhoz, hogy még kiérjek a WC-re."
****
"Nem a rendőr utasított, hogy lassítsak, hanem az orvos."

Elegem van a szürke, kisvárosi újságírói minősítésből. Jövőre nagymenő leszek. Pontosabban médiacsillag. Végül is már most az vagyok, csak még nem figyeltek fel rám. Itt hívom fel hát tisztelettel a közszolgálati, valamint a kereskedelmi televíziók becses figyelmét, a rendkívüli tehetséggel bíró, egyéb külső adottságokkal is rendelkező személyemre. Nem árulok zsákbamacskát. Néhány ötletemmel (na, nem a legjobbakkal) kínálom magamat.

Például: nagyon tudnám vezetni az Activity műsorát. A szöveget már pontosan tudom, mert Andi még egyetlen új szóval sem örvendeztette meg a nézőket. "Következik a harmadik forduló, ahol az első pillanattól kezdve szabad a rablás. Nézzük a borítékokat." Na látják? Az én műsorom mégis jelentős nézettségi növekedést érne el, mert politikusokat hívnék a műsorba. Ja. És megváltoztatnám a rejtvényeket. A gülüszemű kaktuszzabáló tigriszsiráf már olyan snassz. Például; Orbán Viktornak el kellene mutogatni a "kormány lakáshitel akciója" című feladványt. Vagy; az országos rendőrfőkapitánynak le kellene rajzolnia a bécsi börtön alaprajzát, a riasztórendszerrel együtt. Kovács Lászlónak pedig szonettbe kellene faragnia, a "sokan vagyunk, de nem elegen" szlogent.

Például: szívesen elvállalnám a Megasztár kerestetik egyik zsűri szerepét. Csak el kellene mondanom, hogy melyik előadó produkciójánál volt orgazmusom, és jár a gázsi. Vagy: a Soma művésznő zsűri technikáját követve kifejteném, hogy az előadónál - meglepő módon - belülről jött a hang, illetve csak követnem kellene a Presszer-féle tudományos szakzsargont, amely szerint "tök jó a zene".

Például: a Dalnokok ligája műsorban is szívesen lennék zsűritag. Talán nem tudnék olyan szakmai érveket felsorakoztatni, mint Fekete László erőművész úr, de egészen szuggesztív módon, döbbenetes show elemekkel tarkítva tudnám kifejteni, hogy "két csodálatos produkciót láttunk, amelyben még a hózentráger is, a kor szellemének megfelelően, autentikus helyen találta meg helyét és szerepét, az előadó hölgy idomain kívül és belül". De szívesen elvállalnám a műsorvezető szerepét is, hiszen beszédhibás vagyok, nincs humorom, és a műveltségem jelentős kihívásokkal küszködik. De higgyék el, ez ma nagyon menő.

Például: nagyon vágynám átvenni Katalin bírónő szerepét. Én nem ilyen sztriptiztáncosnő-kukkoló, pilincka jellegű történeteket vennék be a műsorba. Nem. Izgalmas, Európában példátlan, a jogi csűrés-csavarásra abszolút alkalmas sztorikat prezentálnék. Pl: a Lapajék macskája átjár a szomszéd Kukujához egerészni. Itt ugye, rögtön felmerül a macska erőszakos, mondhatni terror jellegű cselekedetének jogi vonatkozása, az egér irányába. És nem az európai törvénykezés kompatibilitásról van szó. Az egér identitásának alkotmányos jogai, a létfenntartás kérdése, valamint az állatok közötti békés egymás mellett élés gyakorlati tendenciáiról. Aztán ott vannak a helyszín kérdésének izgalmas jogi vonatkozásai, amelyek a magánlaksértés, a szabad mozgás korlátozása, valamint a személyes szabadság megsértésének szövevényein keresztül sokkolja, a jogi érdeklődésű nézők szíves figyelmét. Ez azért már valami, nem? Tehát: több horrort!

Például: a Showder műsorát is jobban tudnám vezetni. Homokba taposnám a Sanyit, mert nálam nemcsak duma van. Én tapasztalati úton szerzett megfigyelések alapján tudom elmesélni - a nagy, magyar költő által is megénekelt - "kívül szőrös, belül nedves" kulacsocska, és a maszturbó generátor közötti különbséget. Hát kérem! Ha én elmesélem a KISZ-táborokban ránk kényszerített ideológiai továbbképzésnek, a szekcióüléseken történt eseményeit, duplájára emelkedne a nézettségi mutató. Mert kit érdekel kérem, hogy a Sanyi, Dzsumajatikában, egy szállodában, a vízágyon nem tudja behelyezni a cerkát? A siker! Az vonzza a nézőt. Amikor Verőcemaroson, a két felén kihegyezett kék-piros cerka alatti porszívózacskó csócsálásáért, egy üveg kinizsit lehetett nyerni, az siker volt. A Hanság mezején kérem, ott olyan nektárcsepegtetés volt, hogy az irodalomtörténészek azóta is összekeverik Kölcseyt, Popper Péterrel. Sanyikám! Mit akarsz azokkal az őskommunizmusi szlogenekkel? "Éljenek a csajok"? Meg "kezeket a paplan fölé"? Az én szlogenem az lesz: "éljenek a csajok házaséletet" meg az, hogy "nézzük, mi van a paplan alatt".
Tisztelt munkaadóim! Már maga a szlogenem is, ab ovo, sikerre vinné a Showdert. De azért a Sanyi mosolyánál több erotikát vinnék a műsorba. Kétszer annyi nő, és fél gázsiért vállalom. Nna!

Például: nagyon könnyen tudnám helyettesíteni Anettkát. Sokban hasonlítunk. Én is szeretem, amikor meztelenkedik, és egyáltalán nem zavarnak a Blikkben megjelent erotikus fotói. Én sem utazom a Holdra, és én sem tudtam összeszedni 20 milliót. Bírom a ringlispílt, és én is elájulok a vérvételnél. A hülye kérdések feltevését egy kicsit gyakorolnom kell, de majd sűrűbben nézem a Lakat T. riportműsorait. Igaz, hogy nem tudnám riogatni a nézőket a melleimmel, meg nem szűz a barátnőm, de ezt a kis különbséget az Anikó naptár teljes bemutatásával ellensúlyoznám.

Azért a nagy vágyam mégis a Heti Hetes. Természetesen, bármelyik szereplőt tudnám helyettesíteni, de az álmom, a műsorvezetés. Aranyos az a Jáksó, de valahogy lapos az a 10-15 másodperc, amikor ő látszik. Ezért kellenék én a képernyőre. Igaz, nekem férfiasabb, mondhatnám, markánsan szívdöglesztő a tekintetem. Remélem az sem baj, hogy én például, szeretem a szőke nőket. Bízom benne, az sem kizáró tényező, ha nemcsak olvasni tudom a viccet, hanem értem is. Meg aztán én vagy letegezném a Havast, vagy kezitcsókolomot köszönnék neki. Amit viszont végképp nem tudok, olyan szürrealista, bamba képet vágni. De ezt is megoldanám úgy, hogy a Jáksó favicceire gondolnék. Nem tudok olyan törvénytelenül nevetni, mint ő. Igazán nem nagyképűségből mondom, de a Mona Lisa mosolyával már néhányszor összehasonlították ajkam sejtelmes ívelését. Szerintem én kellek oda. Közöttem és a Laci között annyi az intellektuális különbség, mint a Csiszár és a Jáksó között. Gondolom ezzel végképp meggyőztem önöket a csere szükségességéről.

Bármelyik televíziónak tisztelettel ajánlom magamat.