Vicclap.hu - viccek archívum, 170 . oldal

Elpusztul a zebra, és felkerül a Menyországba. A kapuban Szen Péter várja. A zebra úgy gondolja, hogy elérkezett az az idő, amikor választ kaphat egy kérdésre, ami már régóta furdalja:
- Szeretném megkérdezni, hogy én igazából egy fekete ló vagyok fehér csíkokkal, vagy fehér ló fekete csíkokkal?
Szent Péter elgondolkozik, majd azt mondja:
- Sajnos ezt én sem tudom. Menje Istenhez, és kérdezd meg tőle!
A zebra elmegy hát Isten színe elé, és neki is felteszi a kérdést.
- Az vagy, aki vagy! - hangzik a válasz.
A zebra összezavarva tér vissza Szent Péterhez.
- Na, sikerült választ kapnod a kérdésedre? - kérdi Szent Péter.
- Sajnos nem. Azt mondta: "Az vagy, aki vagy!"
- Akkor egyértelmű, hogy fehér ló vagy, fekete csíkokkal. - mondja Szent Péter.
- De miért?
- Egyszerű: ha fekete ló lennél fehér csíkokkal, akkor azt mondta volna: "Az vagy, AMI vagy!"

- Kit értesítsünk, ha önt valami baj érné?
- A kórházat, ha lenne olyan kedves.

"Tizenkét év terápia után a pszichiáterem mondott valamit, amitől könny szökött a szemembe. Azt mondta: 'No hablo inglés.' (Nem beszélek angolul)"
- Ronnie Shakes

A repülőgép légörvénybe kerül, kigyullad az egyik motor. A repülőgép szép lassan elkezd veszteni a magasságából. Mivel az óceán felett repülnek, a legközelebbi leszállópálya több órára van, így a pilóta szózatot intéz az utasokhoz:
- Hölgyeim és uraim! Sajnos le fogunk zuhanni, amennyiben nem szabadulunk meg egy kis túlsúlytól. A stewardessek már kidobtak minden felesleges tárgyat, de ez is kevés volt, így az utasok közül is fel kell áldoznia magát néhányuknak. Van önkéntes jelentkező?
Néma csend.
- Akkor valamilyen tulajdonság alapján kell választanunk. Mivel szeretnénk elkerülni a rasszizmus látszatát is, ezért ABC sorrend szerint fogunk választani. Kérem, álljanak fel az afro-amerikaiak!
Nem áll fel senki.
- Akkor kérném a barna bőrűeket!
Ekkor egy kis színes bőrű fiú megkérdi az apját:
- Apa! Én eddig úgy tudtam, hogy mi afro-amerikaiak vagyunk. A bőrünk is barna, miért nem jelentkeztél?
- Kuss, kisfiam! - mondja az apja. - Mi itt most niggerek vagyunk, menjenek a hülye kínaiak előbb!

Kezdő 'színésznők' egymás között:
- Hogy ment a próbafelvételed?
- Képzeld, egész nap meztelenül kellett lovagolnom a kamerák előtt.
- És megfeleltél? Felvesznek?
- Engem nem alkalmaznak, de a lovat megvették.

- Olyan csúnya vagy, hogy amikor a fényképedet rátették a tejesdobozokra, a gyerekek rászoktak a sörre!

- Teknősbékaleves van? - kérdezi a vendég a pincértől.
- Uram, ön evett már ilyen levest?
- Még nem, de már nagyon szeretnék.
- Akkor van.

Nagypapának a 85-ik születésnapjára a nagyon nagy család ősszejön és ünneplik az öreget. Esznek, isznak, mulatoznak, dalolnak, majd egyszer csak az öregnek elkezdenek a könnyei csorogni. Mellette ül a legkedvesebb menye, aki megkérdezi az öreget:
- De drága Papa, miért sír, nem látja, hogy mennyire szereti itt mindenki magát?
- De látom kedves lányom, és éppen az jutott eszembe, hogy mi lesz velem, ha Ti már nem lesztek?

Egy gyengélkedő öregember elment a fiához és a menyéhez, illetve a 4 éves kisfiú unokájához lakni. Az öregember reszketett, a szemei homályosodtak, és a lépesei is ingadoztak már.

A család együtt evett az ebédlő asztalnál, azonban az idősödő nagypapának a remegő keze és gyengülő látása az evést megnehezítette. Így a zöldborsók legurultak a kanálról a földre. Vagy amikor megfogta a poharat, a tej kiömlött az asztalterítőre.

A fia meg a menye mérgesek lettek a zűrzavar (rendetlenség) látványára. "Nekünk valamit csinálni kell a nagypapával", mondta egy alkalommal a fia. "Elegem van a kiömlött tejekből, zajos evésből, és a földre szóródott ételből", így a férj és a feleség felállított egy kis asztalt a sarokban. A nagypapa ezen túl ott ült egyedül, míg a többi családtag élvezte az ebédet az asztalnál.

Csak hogy azóta a nagypapa eltörött egy-két tányért, így az étele ki lett adva egy fatányérba. Mikor a család néha a nagypapa felé pillantott, könnyek csillogtak a nagypapa szemében, ahogy ott ült magányosan a sarokban.

A szavak, amit Ő ezek után is kapott a házaspártól, mindig csak erős dorgálások voltak csupán, mikor leejtette, a villáját vagy kiborította az ételét.
A négy eves gyerek az csak csendben figyelte mindezt.

Egy este vacsora előtt az apa észrevette, hogy a fia játszik a földön fadarabokkal. Kérdezte gyermekét kedvesen "min dogozol gyermekem?"

A kisfiú ugyanolyan barátságosan vágta rá a feleletét: "Ó, csinálok kis fatányérokat neked meg a mamának, hogy ebből egyétek az ételt, mikor felnövök" és a 4 éves gyerek mosolyogva folytatta buzgón tovább a munkáját.
Ezek a szavak megragadták, a szülők figyelmét és elgondolkoztak a történteken. Aztán csak könnyek kezdtek folyni a szemeikből. Nem hangzott el egy szó sem, de mind a kettő tudta hogy mit kell tenni. Az este a férj megfogta a nagypapa kezét, és nagyon gyengéden oda vezette öt a családi ebédlőasztalhoz. Ezek után a nagypapa a hátra levő napjain minden evést ott evett a családdal együtt a családi asztalnál.

Valami oknál fogva a férjet meg a feleséget nem érdekelte az többet, hogy leesett egy villa, vagy a tej kiömlik, vagy éppen az étel bepiszkította a tiszta asztalterítőt.


Tanulságok, és következtetések:

- Nem érdekes az, hogy mi történik, az élet megy tovább, és mindig jobb lesz holnap.
- Meg tudom mondani, hogy milyen az az ember, aki csupán 3 dolgot kezel, vagy fog fel: esik az eső, elveszett a bőrönd, vagy összetekeredett a karácsonyi villanykábel.
- Nem érdekes az, hogy milyen a kapcsolatot a szüleiddel, Te akkor fogod Őket hiányolni, mikor már nem lesznek többet az életedben.
- Tudom azt, hogy élni nem ugyanaz, mint magad körül életet teremteni.
- Néha az élet ad neked egy új alkalmat az élethez.
- Nem lehet az életet úgy leélni, hogy mindig csak Te kapj valamit. Neked abból néha vissza is kell adni valamit.
- Azonban, ha odafigyelsz a családodra, barátaira, és mindazokra, akiknek szükségük van rád, vagy a munkádra, és mindig megteszed a tőled telhető legjobbakat, akkor a boldogság megtalál.
- Ha futsz a boldogság után, akkor az elkerül Téged.
- Tudom azt, hogy ha elhatározok valamit őszinte szívvel, akkor legtöbbször az a jó elhatározás.
- Rendszeres segítséggel, és akarással meg lehet érteni valakit.
- Emberek szeretete az, hogy megérintsük egymás kezét, megöleljük szeretettel, vagy néha csak egy barátságos hátba veregetés is elég.
- Megtanultam azt, hogy még sokat kell megtanulnom.
- Tudom, hogy ezt a tanulságot adjam tovább minden olyan embernek, akik nekem kedvesek. Ezt meg is csináltam.
- Néha elég egy kis dolog is ahhoz, hogy valaki elmosolyogja magát.
- Emberek elfelejtik azt, hogy mit csináltál, de azt soha nem felejtik, hogy amit csináltál az milyen érzést váltott ki bennük...

Magnum hazamegy a munkából, hullafáradtan. Azt mondja a feleségének:
- Asszony vágjál már nekem egy szelet kenyeret.
- Jól van TOM, SELLECK!