Diane Keaton és Woody Allen sétálgat Manhattanben.
Diane: - Woody, nincs kedved valamit enni?
Woody: - Enni? Hol?
- Anyu, anyu, gyere gyorsan, svábbogár van a konyhában!
- Te jó ég, akkor meg kell várnunk apádat!
- Miért?
- Mert csak ő tud németül!
Nincs nálam slag, nem vagyok tűzoltó, és nem hordok öntözőkannát sem magammal.
A világ egyik legértelmetlenebb szokását űzöm, és rajtam kívül még több millióan értik, mire gondolok, mikor azt mondom: szabad-e locsolni.
A fiam nem felejti el a versét, nem úgy, mint én, és nem szeretem, ha összekeverik pálinkás üveget az ásványvizes üveggel.
Büszkén gondolok az ilyenkor absztinensekre, a részegen vezetőkre, az igazoltató rendőrökre, akik mindig igazságosak.
Szeretem a csokitojást, a festett tojást, a mangalica sonkát és a jó bort.
Nem úgy élek mint a nyuszi, aki csak egy napot dolgozik egész évben.
Délelőtti ivásban mi vagyunk a császárok, és igenis az én feleségem a legbüdösebb délután.
Húsvét, én így szeretlek!
Indiában jártam,
vadkendert találtam,
egyből lekaszáltam,
pipába tömködtem,
bocsánat, öntöttem..
A zsúfolt buszon hepciás kis öreglány beszól az ajtóban ácsorgó úrnak:
- Menjen már innen azzal a hordó hasával!
- Hö-hö... Hordó has... Csak látná a csapját angyalom! - hangzik a válasz.
- Mi zenész család vagyunk. A feleségem zongorázik, a lányom hegedül, a fiam pedig trombitál.
- És te?
- Én meg tűröm.
- Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? - kérdezi a hatéves Pistikétől a pszichológus.
- Orvos, festőművész vagy ablakmosó. - feleli a gyerek.
- Hát, ez nem egészen egyértelmű.
- Dehogynem! Pucér nőket akarok látni, és kész!