Vicclap.hu - viccek "" keresés eredménye, 984 . oldal

Hófehérke és a herceg a nászéjszakához készülődik. A herceg leveszi a nadrágját. Mit lát meg Hófehérke?
A 8.törpét.

A béka a leginteligensebb állat a világon, mert ha elkezd esni az eső, beugrik a vízbe, hogy ne ázzon meg.

Mama:
- Lilike, légy kedves az új kisasszonyhoz. És mielőtt lefekszel, adj neki puszit.
Lilike:
- Hogy aztán engem is megpofozzon, mint tegnap a papát?

- Sanyi, te megit rossz voltál. Ma délután itt maradsz bezárva. Mondd, miért rúgtad meg a Nagy Petit?
- Tanító néni, kérem, Peti azt mondta, hogy az ő tanítója szebb, mint az enyém, s ezen összevesztünk.
- Vagy úgy... Na, most az egyszer még megbocsátok...

- És miért akar az Egyesült Államokban letelepedni? - kérdezi a bevándorlási hivatal tisztviselője az új jövevényt.
- Nagyon egyszerű. Békésen akarok élni és becsületes munkát végezni.
- Jöhet - hangzik az ítélet. - Ezen a két területen nálunk még nincs túlzsúfoltság.

Micike egyik reggel másfél órát késik a munkahelyéről. Főnöke felelősségre vonja:
- Mit tud felhozni mentségére?
- Azt, hogy gyereket várok.
- Mikorra várja?
- Mához kilenc hónapra...

Olga nővér a zárdaablaknál ül, s az otthonról kapott levelet bontogatja. Talál benne egy tízdollárost. Lenéz az ablakból és meglát egy rongyosan öltözött embert, aki a lámpaoszlophoz támaszkodva álldogál. Olga nővér gyorsan ráírja egy darab papírra: "Van remény - Olga nővér". Becsomagolja a tízdollárost és ledobja az ember lába elé. Az felemeli, majd értetlen arccal megbillenti a kalapját, és elmegy.
Másnap szólnak a nővérnek, hogy egy ember mindenáron beszélni akar vele. Olga lemegy a kapuhoz és ott találja a tegnapi embert, aki szó nélkül átnyújt neki egy köteg bankjegyet.
- Hát ez meg mi? - kérdezi a nővér.
- Hatvan dollár. A nyereménye. Van Remény öt az egyhez befutott.

A következő megtörtént eset a suliban történt:

Az egyik osztálytársam minden nap három szendvicset hoz magával. Ő maga készíti őket, olyan is. A kenyér egyik fele két milliméter, a másik másfél centi széles, közte vékonynak korántsem nevezhető felvágott- és paprikaszeletekkel.

Nos, egy ilyen szendvicsből származó falatot nyelt félre hősünk, aki ezek után annyira elkezdett köhögni meg fuldokolni, hogy megijedtünk, valami nagy baj lesz.

Vagy fél percen keresztül szenvedett, ami elég hosszú idő volt ahhoz, hogy a szomszéd teremben lévő tanáriból éppen úgy érjen át valaki, hogy már csak a cigányútra tévedt falat kukába repülését láthassa.

Hősünk eddigi magatartása nem vívott ki osztatlan sikert, így az előző esemény is egy undorító "diákcsínynek" tűnt a tanár szemében, aki nem is habozott elkérni az illető ellenőrzőjét.

Egy hétig találgattuk, hogy mi lesz a beírás szövege, mígnem visszakerült tulajdonosához az ellenőrző, a következő beírással:

"Tisztelt Szülők!
Gyermekük emésztőnedvét nem rendeltetésszerűen használta, ezért szaktanári figyelmeztetésben részesítem."

Azóta szállóige ez köreinkben.

Kovács öltönyt vesz az áruházban. Amikor felpróbálja, észreveszi, hogy a zakó egyik ujja rövidebb a másiknál. Az eladó felvilágosítja, hogy nem a ruhában van a hiba, hanem őbenne: húzza csak föl a bal vállát a füléig, a jobbot pedig eressze le, ahogy csak tudja, s lám, máris úgy áll a zakó, mintha ráöntötték volna...
Kovács már-már megnyugszik, de fölfedezi, hogy a nadrág egyik szára ugyancsak rövidebb a másiknál. Az eladó rászól: tolja csak ki a csípőjét bal felé, a jobb lábát pedig jól rogyassza be térdben. Lám, máris egyenlő a két nadrágszár hossza!
Kovács fizet és boldogan vonaglik haza az új öltönyben. Szembe ön vele két ruhagyári szakember.
- Látod, öregem, szól az egyik büszke mosollyal, ilyen fejlett a magyar konfekcióipar! Már az ilyen kriplikre is tudnak kifogástalan öltönyöket gyártani!

Két jó barát beszélget:
- Hogy sikerült a tegnapi bankett?
- Ne is kérdezd. Éhes maradtam.
- Hogy lehet az? Azt hallottam, remek ételek voltak!
- Az igaz, de pechemre egy kancsal nő mellé kerültem, aki állandóan az én tányéromból evett.