A falu nyugdíjba vonuló lelkésze helyett egy fiatal érkezik a templomba. Az idősebb türelmesen elmagyaráz mindent, a fiatal pedig bólogat. Egy hét múlva az öreg pap lopva beül a gyóntatófülkébe, ahol a fiatal éppen gyóntat. Mikor végez, az idős pap félrevonja kezdő társát:
- Fiam, a gyóntatással kapcsolatban szeretnék neked pár dolgot mutatni. Próbáld utánam mondani: "Ezennel feloldozlak bűneid alól, Ámen."
A fiatal csodálkozva utána mondja.
- Látod, fiam, mennyivel komolyabbnak tűnik ez, mint ha a térdedet csapkodod, nevetgélsz, és azt mondod: "Nem mondod komolyan! Tényleg? És aztán mit csináltál vele?"
Egyszer egy fiú egy balesetben elvesztette bal karját. A családja, hogy feledtesse vele nyomorúságát, beíratta egy öreg japán dzsúdómesterhez. Az öreg elkezdte a fiú tanítását, három hosszú hónapot töltött azzal, hogy a fiú egyetlen fogást megtanuljon. Letelt a három hónap, és az öreg szenszei elvitte a fiút egy versenyre. A fiú magabiztosan győzte le ellenfeleit, és bejutott a döntőbe. A döntőbeli ellenfele egy nálánál erősebb, nagyobb fiú volt.
A döntőben hosszú ideig nem bírtak egymással, ám a meccs végén a félkarú fiú visszaemlékezett a három hónap alatt begyakorolt fogásra, és ipponnal verte a nálánál erősebb ellenfelet.
Úton hazafelé az újdonsült bajnok megkérdezte öreg mesterét:
- Szenszei, hogyan lehetséges az, hogy én úgy lehettem bajnok, hogy csak egyetlen fogást ismerek?
- Nézd, fiam! Te a három hónap alatt tökélyre vitted ezt a fogást. Ez a fogás olyan, hogy mindössze egyetlen védekezés van ellene: ha megragadod az ellenfél BAL karját!
Ne feledjétek: néha éppen a legnagyobb nyomorúságotokból meríthetitek a legnagyobb erőt!
Örökös verseny folyik a programozók és az Univerzum között: a programozók igyekeznek minél nagyobb, jobb és idióta-biztos programokat létrehozni, az Univerzum pedig igyekszik minél nagyobb és jobb idiótákat produkálni.
Egyelőre az Univerzum van nyerésben.