Móricka nézi az anyja új bundáját és megjegyzi:
- Az a szegény állat mennyit szenvedhetett, hogy ezt a bundát hordhasd, anyu!
- Szégyelld, magad, kisfiam! Hogy beszélhetsz így az apádról?!
Válóperes tárgyaláson a bíró kérdezi a feleségtől:
- Nos, mi a kiindulási pont az önök válásánál?
- Egy szép hatszobás kertvárosi ház, nagy kerttel.
- Úgy értem, hogy mi az alap?
- Az alap az betonból van.
- Milyen a családi életük?
- A férjemnek van egy nagynénje, nekem meg még élnek a szüleim.
- Úgy értem, hogy van-e önök között otthon hangos szóváltás?
- Hát, a gyerekeknek van egy sztereo lejátszójuk, amit gyakran túl hangosan hallgatnak.
- Megverte már önt a férje valamikor?
- Igen, többször előfordult, hogy reggel ő kelt fel hamarabb.
A bíró most már nagyon ideges. Rákérdez:
- Asszonyom, tulajdonképpen miért akar elválni?
- Nem én akarok válni, hanem a férjem. Azt mondja, hogy nem tud velem kommunikálni.
A föld gömb alakját akarja érzékeltetni a tanár a diákokkal.
- Móricka! Ha én itt a tanterem közepén elkezdek ásni, és ások, ások, hova jutok?
- A diliházba.
Riportot készítenek egy hegyipásztorral, megkérdezik, hogy telik el egy napja:
- Hát, reggel négykor felkelek, megiszok néhány kupica pálinkát...
- Nem, ezt így nem lehet, ezt a műsort gyerekek is fogják nézni...
- Hát akkor mit mondjak?
- Mondja azt, hogy ... elolvas egy könyvet. Ez jó hatással lesz a gyerekekre.
- Hát akkor... Reggel négykor felkelek, elolvasok néhány könyvet. Hogy ne unatkozzak, viszek magammal a legelőre is párat, és míg a birkák legelnek, olvasgatok. Miután este betereltem a birkákat, elmegyek a könyvtárba, és ott olvasunk a barátaimmal. Miután ott mindent kiolvastunk, el szoktam menni a Józsihoz, neki van otthon nyomdája...