Vicclap.hu - hunter05 kedvencek

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg háromszög, ennek volt három szöge: Alfonzó, Bétamás és Gammatyi. A legöregebb - Alfonzó - és a legkisebb - Gammatyi között a korkülönbség p/2 volt. Az öreg háromszög, amikor úgy érezte, hogy rövidesen átköltözik a másik félsíkba, magához hívatta három fiát.
- Én rövidesen meghalok - mondta - és halálom után arra hagyom értelmezési tartományomat, aki a legszebb pótszöget veszi feleségül.
Elindult hát a három fiú a végtelenbe: Alfonzó az x, Bétamás az y, Gammatyi pedig a z tengelyen, széjjel a nagy térbeli koordinátarendszeren, három irányba, egyenes vonalú egyenletes mozgással. Amikor elérték az első irracionális számot, pihenőt tartottak.
Alfonzó egy hatalmas integráljel árnyékában pihent le, hogy falatozzon valamit. Alig vette elő azonban intervallum-skatulyájából a hamuban sült intervallumot, megjelent egy hatalmas differenciálegyenlet, és így szólt hozzá:
- Te mit keresel itt? Nem tudod, hogy aki itt leül, az halál fia,
mivel nem teljesíti a Chauchi-féle konvergencia kritériumot? Ezzel se szó, se beszéd, megragadta és bezárta az an sorozat pontos alsó és felső korlátja közé.
- Innen ki nem szabadulsz, csak majd ha a differenciálhányadosod nullával lesz egyenlő - mondta a félelmetes differenciálegyenlet és elkonvergált.
Bétamás sem járt különben, őt egy zord trigonomtrikus alakú komplex szám támadta meg, megragadta és bezárta két abszolutérték jel közé.
- Itt fogsz az óramutató járásával egyező irányúvá válni - mondta haragosan és elment.
Gammatyi szerencsésen járt. Amikor megéhezett, leült egy Pascal-háromszög tetejére és falatozni kezdett. Alig nyelte le az első részsorozatot, amikor észrevette, hogy a szomszéd értelmezési tartomány ura, a gonosz Diszkrimináns vágtat feléje almásderes négyzetgyökén, amelynek patkói lineáris egyenletrendszereket szórtak.
- Mit keresel az én epszilon sugarú környezetemben - kiáltotta már messziről negatív előjelét forgatva. Mindjárt n-edik gyököt vonok belőled és nullává redukállak!
Gammatyi látta, hogy ennek egykettede sem tréfa, előrántotta
értékkészletéből pozitív előjelét, és megsemmisítette vel a gonosz Determinánst. Azután visszaült a Pascal-háromszög tetejére és elfogyasztotta a magával hozott sorozat majdnem minden elemét. Ezután útrakelt.
Estére egy véges halmazhoz érkezett, átkelt az alsó korláton és igyekezett a felső korlát felé. Útközben bekerült egy torlódási pontba, amelynek tetszőleges sugarú környezetében ott volt a halmaz végtelen sok eleme.
Ezek igen kedvesen fogadták, ellátták étellel itallal és négyzetre emelték, hogy jobban birja a hosszú utat. Gammatyi megköszönte és tovább transzformálta magát. Amikor megvirradt, csodálatos látvány tárult két tetszőleges pontja elé: nem is olyan messze egy rotációs mozgást
végző n-ed rendű determinánst látott.
- No ezt megnézem - gondolta Gammatyi és elindult.
Csakhogy nem könnyű ám egy ilyen determinánsba bejutni! Amikor odaért, látta, hogy minden kapuban egy m x n tipusu mátrix áll, n dimenziós vektorokkal felfegyverkezve, amelyek élesre voltak köszörülve.
Gammatyi tudta, hogy ő ezek ellen tehetetlen, furfanghoz folyamodott tehát: megpróbálta meghatározni az egyik mátrix rangját. Hosszú órák és veszélyes átalakítások után végre sikerült az egyik sort nullává tenni, és ekkor nagy
dübörgéssel kinyilt a kapu, Gammatyi belépett.
Az n-edik sorban elemről elemre haladva csodálatosabbnál csodálatosabb látvány tárult a szeme elé: a falakon Weierstrass, Cantor, Rolle, Heine-Borel és Chauchi tételei függtek aranyozott keretben, a padlót pedig díszes szövésű Leibniz és Taylor formulák díszítették. Gammatyi csak az i-edik sor k-adik elemében tért észhez, de csak azért, hogy még
nagyobb ámulatba essen. A sorokban egy gyönyörűséges pótszöget látott, aki szomorúan énekelt.
Amikor meglátta Gammatyit, rémülten kérdezte:
- Mit keresel itt, ahol még az 1/n sorozat határértéke is ritkán
fordul elő?
Jó lesz, ha minél hamarabb elmégy, mert ha hazajön a várúr, a gonosz hétismeretlenes, meg fog ölni.
- Én innen el nem megyek - mondta Gammatyi, mert tudta, hogy ez a pótszög az, aki őt egy életen át ki tudja egészíteni 90o-ra.
- Jössz-e velem?
- Nem mehetek - mondta a szépséges pótszög. Én az öreg Tangens király lánya vagyok. Hárman voltunk testvérek: Amália, Beáta és Cecilia, amikor ez a gonosz hétismeretlenes egyenletrendszer elrabolt apánk értelmezési tartományából, és azóta itt raboskodunk. Nem mehetek hát, mert ő úgyis
utólér és visszahoz.
Gammatyi elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, magával viszi
Ceciliát.
Egyszer csak egy hatalmas dörrenés rázta meg az egész determinánst.
- Fuss! - mondta neki Cecilia - mindjárt itthon lesz, most dobta haza a szabad tagok oszlopát.
De alig hogy ezt kimondta, már meg is jelent az ajtóban a
hétismeretlenes egyenletrendszer, és ráordított Gammatyira:
- Mit keresel itt, te geometriai féreg? Tudod, hogy aki ide belép, az halál fia? Te is meg fogsz halni.
S már rá is rohant Gammatyira. Csakhogy Gammatyi nem hagyta magát: Többet ésszel mint ész nélkül - kiáltotta és megkezdte az ismeretlenek kiszámítását.
Először az ismeretlenek együtthatóiból és a szabad tagok oszlopából képzett kibővített mátrix rangját határozta meg. Ennek rangja r lett. Ezután kiválasztott egy r-ed rendű determinánst és kiszámította ennek az értékét. Azután már könnyű dolga volt, mert - mivel csak annyi ismeretlen volt, mint amennyi egyenlet, - csak a Cramer szabályt kellett alkalmaznia.
Amikor az egyenletrendszernek már csak egy ismeretlene volt,
könyörgésre fogta a szót:
- Legalább ezt az egy ismeretlenemet hagyd meg.
Gammatyi azonban nem kegyelmezett, behelyettesítette a szabad tagok oszlopát a hetedik oszlopba is.
Ezután kézen fogta Ceciliát, kiszabadították két nővérét is, és
elindultak. Útközben kiengedték börtönükből Alfonzót és Bétamást is. Hazaérve nagy lakomát csaptak, a - végtelentől a végtelenig folyt a bor, sör és a pálinka. A királyságot természetesen Gammatyi kapta, mivel Cecilia volt a legszebb a három pótszög között. Ők most is boldogan élnek és
létre is hozták a legkisebb közös többszöröst.

A helyszín: a tapolcai harckocsizók lőtere. A gyakorlótér közvetlen tőszomszédságában, ne kérdezzétek, miért, egy elmegyógyintézet működött. Az ápoltak szentül hitték, hogy odakint háború folyik, hiába próbálták nekik megmagyarázni az ápolók az ellenkezőjét, és a kórház által a Néphadsereg - mert akkoriban még az volt - vezetése felé megeresztett töméntelen tiltakozó levél is falra hányt borsónak bizonyult. A tankok jöttek-mentek, lövöldöztek, a betegek meg lapítottak és idonként fedezéket próbáltak ásni a kórteremben.

Történt egyszer, hogy néhány T-55AM típusú harckocsi éleslövészethez készülődött. Volt velük egy kissé ittas muszaki őrmester is, aki egy darabig odakint szeszelgetett, majd bekopogott az egyik tankba, és kérte, hadd üljön be, mert odakint unalmas. Beengedték, miért ne, csak éppen befelé másztában meglökte a harckocsi ágyújának irányzására szolgáló tárcsát. Ez nem lett volna baj, mert a célratartó automatika nem engedte volna kitérni a lövegcsövet, csakhogy az irányzó elfelejtette ezt rögzíteni, miután már célba vette a lőtéri célpontot. Rövidesen megkapták a tűzparancsot. Bumm! Telibe is verték a diliház portásfülkéjét... Na, vége is lett mindjárt a lövészetnek, mindenki kiszállt, és gyorsan inni kezdett, mert biztosak voltak benne, hogy ezután egy darabig nem jutnak szeszhez. Szerencsére a fülke üres volt, a portás épp klotyón volt, nem lett belőle nagy balhé, de az ápoltak innentől semmi szín alatt nem voltak hajlandóak elhinni, hogy odakint csak gyakorlatoznak.

De nem ez volt az elmegyógyintézet és a harckocsizók egyetlen közös kalandja.

Egyszer egy ápolt szerzett valahol egy biciklit, és elindult vele haza. Normális esetben nem jutott volna ki a kapun, de a fent említett eset nyomán se kapu, se portásfülke nem volt. Kitekert a rétre, és elindult az orra után, mert hát bolond volt, ugyebár. A sors úgy hozta, hogy aznap is éleslövészet volt... Ültek a katonák a tankokban, várták a tűzparancsot már becélzott lövegekkel, amikor egyszer csak megjelent a célzókészülékekben egy pizsamás kerékpáros! A katona meg kíváncsi, mind elkezdték nézni, tekerték utána a nézőkét. Igen ám, de ha ezzel nézelodnek, forog a lövegcső is. Mit látott a lövészetvezető tiszt? Azt, hogy hirtelen megjelent a lőtéren egy elmebeteg, és az összes harckocsi lassan utána fordította az ágyúját. De látta ezt a dilis is, és szegény úgy elkezdett tekerni, mintha a Tour de France-ot akarta volna megnyerni! Lett is ordítozás, sípolás, tüzet szüntess, mielott tévedésből megszórták volna pár repeszgránáttal. Aztán a mentők valahogy összeszedték az ápoltat, visszazsuppolták a helyére, de miután elmesélte bent a sztorit, már lassan az ápolók se hitték, hogy nincs háború odakint.

A betegre szerencsére nem lőttek rá, de nem volt mindenki ilyen szerencsés.

Egyszer a harckocsiknak légvédelmi gyakorlatot tartottak. Egy kifeszített drótkötélen egy helikopter-sziluettet mozgattak a lotér fölött, azt kellett eltrafálni a tank tornyába épített légvédelmi géppuskával. A járművek felálltak, már épp kezdték volna a musort, amikor hirtelen rádióüzenet érkezett, hogy várjanak, mert Budapestről érkezik néhány tábornok, hogy a gyakorlatot megtekintsék. Mit volt mit tenni, várakoztak. A tábornokok meg is jöttek - helikopteren! Balszerencséjükre pont a lőtér felol. Valamelyik faszemű tirpák meg azt hitte, az a célpont, és elkezdte osztani a 12,7 mm-essel. Szerencsére a keze is fából volt, mert nem találta el. A helikopter villámgyorsan elhúzott a környékrol, a remek lövész pedig néhány hétig a hűvösön üldögélt.

Történt egyszer, hogy a lőtéren gépkocsizó lövészek és harckocsizók közös gyakorlatot tartottak. Mármost tudvalevő, hogy a csörömpösök utálják a nyulakat, és viszont, ami rendszerint idővel kedves emlékké szelidülő, ám a helyszínen hajmeresztőnek tűnő szívatásokba torkollik.

Az egyik harckocsizó ebédnél valahogy rájött, hogy a kiosztott káposztakonzerv átmérője éppen 100 milliméter, csakúgy, mint a T-55AM simacsövű lövegének urmérete. (Nem véletlenül egyezett egyébként, de ez más téma.) Nosza, fogta a konzervet, betöltötte az ágyúcsőbe, mögé egy vaktöltetet, majd célba vette a lövészek BMP-jét, és bumm, odasózott nekik. Gondolta, jó vicc lesz, majd takaríthatják a jármuvet. Hát nem... A konzerv úgy átment a BMP vékony páncélzatán, mint a sztaniolon, és a deszanttérben robbant. Tiszta főtt káposzta lett minden! A hákásoknál nagy röhögés, a nyulaknál anyázás, pucolhatták ki a verdát. Utóbb, évekkel késobb kérdezték a harckocsizót, ugyan mi lett volna, ha a konzerv történetesen eltalál valakit?

- Akkor még ma is sitten lennék - felelte nyugodtan.

Egy reggel 103-as busszal úgy uszkve századmagammal cammogok fel a lágymányosi hídra, az autóbuszöbölben azonban egy taxi álldogált, és nem akarta beengedni a buszt. Buszsofőr nyomja a dudát, utasok idegesen pislogtak, végül kinyitotta az ajtót. Taxis barátunk közben anyázva kiszállt az autójából, majd fel a buszra, hogy most aztán jól megmondja... A buszsofőr látva ezt becsukta a vezetőfülke ajtaját, majd miután a taxis nagy hévvel felszállt a buszra, becsukta a busz ajtajait is és elindult. A taxisofőr húsz méter után már könyörgött neki (a taxi közben ott állt nyitott ajtóval a megállóban), hogy nyissa ki az ajtót, de a sofőr meg sem állt a következő megállóig (budai alsó rakpart)...

Egy idős juhász a réten legelteti a nyáját, amikor a közeli országúton egy vadonatúj BMW tűnik elő a porfelhőből. Az autó hirtelen megáll a juhász mellett, a lehúzott ablakon kiszól egy Armani öltönyt és Ray Ben napszemüveget viselő fiatalember:
- Uram! Ha megmondom, pontosan hány birkája van, nekem ad közülük egyet?
A juhász végigméri a fickót, és rábólint:
- Nem bánom.
A fiatalember kiszáll az autóból, előveszi a laptopját, az Interneten felcsatlakozik egy GPS műholdas navigációs rendszerre, beszkenneli a területet, megnyit egy táblázatot, elküld egy e-mailt, hamarosan választ kap, majd kinyomtat egy 50 oldalas listát a mini printerén. Ezek után odafordul az öreghez:
- Pontosan 1586 birkája van.
- Valóban, - feleli a juhász - válasszon egyet a nyájból.
Az idegen kiválaszt egy állatot, és beteszi az autóba.
A juhász utánaszól:
- Ha megmondom, mi a foglalkozása, visszaadja a juhomat?
- Persze! Miért ne?
- Maga tanácsadó.
- Tényleg az vagyok. Hogy találta ki?
- Nem volt nehéz. Maga egyszerűen csak megjelent itt, holott senki nem hívta. Jutalmat akart egy olyan válaszért, amit már eleve tudtam, egy olyan kérdésre, amit senki nem kérdezett. Ráadásul semmit sem tud a munkámról.
Na, akkor visszaadja a kutyámat?

A horrorokról:

* hiába fut a potenciális áldozat, a zombilassú gyilkos akkor is utoléri
* a menekülő többet néz hátra, mint előre
* minden nő legalább egyszer elesik futás közben
* miután elesett, csak pókülésben képes tovább menekülni
* ha valami gyanús zajt hallanak a sötétben, még meg is kérdezik, hogy van-e ott valaki
* ha leütik a gyilkost, eszükbe se jut ártalmatlanná tenni, inkább elfutnak
* a gyilkos legszívesebben késsel öl
* de ennek ellenére se jut senkinek se eszébe, hogy jól oldalbadurrantsa egy vadászpuskával

A palacsintasütőről, széklábról, pohárról, borosüvegről nem is szólva.

Túlélő-jegyzet horrorfilm-szereplőknek:

Ha véletlenül elalszik a villany, legjobb, ha elkezdesz gyanakodni. Ha másra nem, akkor arra, hogy kiment a biztosíték.

Ha nem egyedül vagy otthon, ne ordíts a társad után. Ha még él, némán is megtalálod, de ha ordítasz, esetleg pipa lesz.

Ha egyedül vagy otthon, pláne ne ordíts. Fogj egy elemlámpát - minél nagyobb, annál jobb.

Ha valami furcsát látsz, ne menj oda megnézni. Ha visszajön a villany, akkor is megnézheted.

Ha bent vagy egy házban, kifelé igyekezz, akárhol. Inkább gipsz hat hétig, mint koporsó hat láb mélyen.

Ha egy ajtó nem nyílik, ne feszegesd. Keress másikat.

Ha veszélyben érzed magad, vegyél magadhoz önvédelmi fegyvert onnan, ahol vagy. Ne menj a konyhába lábast keresni.

Ha balhé van, fuss. Bámészkodni a búcsúban kell.

Futás közben előre nézz, ne hátra. Úgyis fut utánad.

Ha elesel futás közben, kelj fel. Ne fordulj hanyatt.

Olyan helyre menj, ahol nagy a tömeg. A temető nem jó.

Ordíts, ahogy a torkodon kifér. Inkább az elmegyógyász nézegessen, mint a halottkém.

Ha a gyilkos utolér, lőj bele egyet, vagy vágj hozzá valamit.

Amint fekszik, lépj a késes kezére. Rúgd lábközön.

Vágd el a torkát, lődd fejbe, dugd a kettőhúszba, (mint a részeg tengerészt, akivel baj van minden áldott reggel), és úgy üsd, mint a vasat: amíg meleg.

Közben telefonálj a rendőrségnek, de egy pillanatig se hagyd a gyilkost egyedül. Csépeld nyugodtan, ráérsz.

Amint a rendőrök kiérkeztek, és elvitték a gyilkost, változtass nevet, lakcímet, személyazonosságot, végeztess magadon plasztikai műtétet, költözz el az országból, és térj át más vallásra. Így még kb. húsz évig nyugodtan élhetsz.

Tiszt helyettes a katonához:
- Papp honvéd, mit gondol, mé' a maga nevét jegyeztem meg először?!
Papp honvéd gyászba vágja magát:
- Jelentem, mert csak négy betű!

Az egész század röhögött.

Szerettem volna olvasólámpát vásárolni, erre az eladójuk azt javasolta, hogy dögöljek meg, és a következő életemben változzak bagollyá, akkor legalább nem őt zaklatom zárás előtt 2 perccel.

Nyomdahibásan jelentették meg a hirdetésemet. Nem tökerős, hanem tőkeerős befektetőt kerestem.

Komolyan gondolták, hogy a nászutas lakosztályban mindössze csak egy darab emeletes ágy van?!

2800 forintot kellett volna fizetnem, egy ötezrest adtam, és csupán egy százast kaptam vissza.... Igaz, hogy azt dollárban, de akkor is!

Behoztam az önök kulcsmásoló műhelyébe egy 14-es villáskulcsot, de kiröhögtek és nem másolta le senki!

Örültem, hogy végre van egy étterem ahol tiszta az illemhely... Erre jött a főpincér, és kizavart a személyzeti WC-ből!

Szerettem volna egy lábbelit, ami nem ázik be. Amikor a huszadik pár sem tetszett az eladójuk gúnyosan a betoncsizmát javasolta...

Egy filozófia professzor az elöadását úgy kezdte, hogy fogott egy konzerv-üveget és feltöltötte kb. 5 cm átméröjü kövekkel. Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg. Igen - volt a válasz.
Ezután elövett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.
A professzor ezután elövett egy dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött. "És most" - mondta a prof, "vegyék észre, hogy ez az önök élete.
A kövek a fontos dolgok - a családod, a partnered, az egészséged, a gyerekeid - ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok, az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be elöször, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idödet és eregiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetöek a boldogságod érdekében. Játssz a gyerekeiddel. Szakíts idöt orvosi ellenörzésre. Vidd el a párodat táncolni. Mindig lesz idöd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. Elöször a kövekre figyelj - azokra, amik igazán számítanak. Állítsd be a prioritásokat. A többi csak homok." Késöbb azonban... Az egyik hallgató fogta az üveget, amelyröl a prof és a többiek megállapították, hogy tele van, és beleöntött egy üveg sört. Természetesen a sör kitöltötte a homokszemcsék közti hézagokat, így az üveg tényleg tele lett.
Tanulság:
Nem számít, mennyire van tele az életed, mindig van benne hely egy sörnek!

Igazából nem is értem, miért írta rá a dolgozatra a tanár, hogy 6 p. Egész röpdolgozatban ez az egyetlen egy kérdés van. 6 pont a 100%. Ebből hamar ki lehet számítani, hogy ha hibátlanul le tudod írni a kislapos dolgozatra 5 perc alatt, a 15 percen át jegyzetelt másfél oldalt, akkor van esélyed az ötösre.

Négyest (4,5-5,5 pont) csak azok kapnak, akik teljesítik a lehetetlent, s nagyjából a lényeget hangyányi betűkkel leírják. Figyelembe véve az időt, és a leírt szavak számát, ez tényleg embert próbáló. Ezenfelül, az írónak remek képességekkel kell rendelkeznie fogalmazás terén, mert a 1,5 oldalt mindössze negyed oldalra foglalja össze. Stréberek, és kedvencek előnyben.
Hármasra esélyes az, aki 3,5-4,5 pontot ér el. Ez körübelül annyit tesz, leírja azt, amit elvileg a tanár maximálisan elvárhatna. Azaz a vázlatpontok, és a társadalmi rétegek különbségeit. Ezt a szintet már elérheti minden halandó, aki legalább 1 órát szánt a töri tanulására, valamint nem visszamaradt értelmileg (ez nem mondható el mindenkiről).

Ezek után maradt a kettes osztályzat (2,5-3,5 pont), ami ugyebár nem egyes, de lényegtelen, mert otthon ugyanúgy nem örülnek neki. Nem mondhatod hogy te nem vagy hülye, meg tanultál rá, átnézted óra előtt, csak a tanár szadista, szüleid egyszerűen nem hiszik el. Szerintük, teneked mániád, az hogy nem tanulsz, és még 5 percet sem szánsz a törire. Az egyes osztályzatot kapja mindenki, akinek átlagos képességei vannak, nem tölti egész ifjúkorát könyv előtt ülve, és néha próbál nem foglalkozni még az iskola gondolatával sem. Rövidebben: él. Amúgy meg kell említsem még kiegészítés gyanánt, Az elért pontokat a tanár mindig kerekíti. És ugye, mint minden rendes, és értelmes becsületes tanár az általánosan elfogadott (osztályozásnál alkalmatos) kerekítési elveket vallja, azaz egész hat tizedig lefelé, hét tized után felfelé kerekít.

A dolgozat beszedése után mindenki megtippeli elért érdemjegyét teljesítménye alapján, majd ezt leszámítja egy jeggyel rosszabbra, az esetleges észre nem vett hibák miatt (fő a pesszimizmus), majd még eggyel rosszabbra, mert a tanár úgyis talál valami olyan hibát, ami az órán elhangzottak alapján még jó volt (ha pikkel rád, akkor ez -2 jegy). Ezekután már nem jár messze az igaságtól egyik embertársam sem, amennyiben még egy jeggyel levonna, megkapná a végleges jegyét. Nem baj, majd legközelebb beleszakadok, akkor is megírom ötösre.

Azért a tanárnak is vannak rendes pillanatai. Itt van például, az, hogy nem 5 perc után, hanem 6 perc 14 másodperc után szedette be a dolgozatokat. Ha ehhez hozzáadjuk azt a 10 másodpercet, amíg a dolgozatot beszedő tanuló elér hozzád, akkor már majdnem 30 %-kal volt kedvesebb, mint azt a követelmény előírja. Egyébként is, járhattunk volna rosszabbul is. A másik osztálynak egy kész rémálom a tanárja.

- Enyhén spicces:
Tünetek: Csillogó szemek, gyakori vigyor, néha váratlan kurjantás.
Fogyasztás: 4-6 üveg sör, vagy ugyanennyi nagyfröccs.
Pályagörbe: Egyenes.

- Félspicces:
Tünetek: A szemek még jobban csillognak, heveny nótázási inger. A beszéd felgyorsul, minden tizedik szó után egy-egy elfojtott böffentés.
Fogyasztás: 2 fél rum és 5 üveg sör.
Pályagörbe: Egyenes, néha gyorsan korrigált oldalirányú billenés.

- Spicces:
Tünetek: A szemcsillogás marad, a vigyorgás konstans és infantilis jellegű, a beszéd érthetőségi foka csökken. Kezd megszűnni a zöngés és zöngétlen mássalhangzók közötti különbség.
Fogyasztás: 1 dl törköly és 6 üveg sör.
Pályagörbe: Kissé hiperbolikus, illemhelyre való távozás közben megkapaszkodás különböző tárgyakban. (pl.: a pincérnő bal melle.)

- Kótyagos:
Tünetek: A szem fénye megtörik, trágár kifejezések használata, minden böfögéssel kisért csuklás után fals éneklés. Bodri kutya bottal verésénél könnycsepp az arcon.
Fogyasztás: Sok sör.
Pályagörbe: Tört ívekkel tarkított parabola.

- Enyhén részeg:
Tünetek: Az arc vonásai plasztikussá válnak, a mimikai izmok nyersgumiszerűen funkcionálnak.
A beszédben gargalizáláshoz hasonló szavak törnek fel. Indiszkrét vádaskodás a ló nemi szervének és a pincér végbelének feltételezett kapcsolatáról. A sótartó reflexszerű ellopása.
Fogyasztás: 3 fél rum, 1 fél vodka, 4 üveg sör és 3 nagyfröccs.
Pályagörbe: Ilyet az ökör is csak vágtában vizel.

- Részeg:
Tünetek: A szem csukva marad, csak akkor nyílik ki, amikor a lekókadó fej fel-felborit 2 üveg sört. Halk sírdogálás, az arcon megjelennek az örökölt degeneráltság koravén ráncai. Illemhelyre bezuhanás a csukott ajtón.
Fogyasztás: 3 dl vodka, 10 üveg sör és 10 nagyfröccs.
Pályagörbe: Matematikailag leírhatatlan, négydimenziós mozgás. Negyedik dimenziónak bejön a Delirium Tremens.

- Tökrészeg:
Tünetek: A szem szinte állandóan csukva, ha véletlenül nyitva is van, akkor is csak a fehérje látszik. Az érzékszervek teljesen perutáltak, se kép, se hang, halk hörgés.
Mint a zárójelentésből kiderül, a detoxikálóban a Filmszakadás című film megtekintése.
Fogyasztás: Mint amennyit egy kozák lovasezred nyert csata után, a lovakkal együtt.
Pályagörbe: Nincs. Csak apró rezonatív helyzetváltoztatások csuklás közben.