- Doktor úr, itt van
egy beteg, aki azt hiszi, hogy láthatatlan.
- Nővérke, kérem,
mondja meg neki, hogy látni se akarom!
- Én egy pesszimista-optimista vagyok. Mindig a legrosszabbra számítok, így biztos, hogy végül minden jobban alakul.
Egy férfi, akit nagyon bántott a lelkiismeret, elment a templomba, hogy meggyónja bűneit. Bemegy a gyóntató székbe, és elkezdi mondani:
- Atyám, én súlyosan vétkeztem.
- Mondd csak el, fiam, hogy mit tettél, Isten majd megbocsát. - feleli a pap.
- Van egy hűséges barátnőm már három éve, de még semmi komoly dolog nem történt köztünk. Tegnap elmentem hozzájuk, de senki nem volt otthon, csak a nővére. Kettesben voltunk, beszélgetni kezdtünk, aztán...hát... lefeküdtünk egymással.
- Ez bizony hiba volt, fiam, de szerencséd, hogy meggyóntad.
- Történt még más is...A múlt héten elmentem a barátnőm munkahelyére, és senki nem volt bent az irodában, csak egy kolléganője. Vele is lefeküdtem.
- Hát ez már tényleg súlyos vétek. Ezért vezekelned kell.
- Ez még nem minden. A múlt hónapban meglátogattam a lány rokonait. Senki nem volt otthon, csak a nagynénje. Vele is lefeküdtem. Atyám..., atyám!
A férfi hirtelen észrevette, hogy a pap nincs a gyóntató székben.
- Atyám! Hová ment?
Elkezdte körbejárni a templomot, minden pad alá benézett, végül az orgona alatt találta meg a papot, meglapulva a sarokban.
- Atyám, miért bújt be oda?
- Ne haragudj, fiam, de miközben hallgattalak, rájöttem, hogy senki más nincs a templomban rajtam kívül.
Két barát beszélget.
- Képzeld, tegnap jól beolvastam a feleségemnek!
- És elértél vele valamit?
- Igen, az ajtót, de azt is csak éppen.
Csiga anyuka, elküldi Csiga Pistikét a boltba, kenyérért. Eltelik egy hónap, mondja az anyuka:
- Na, Pistike már félúton lehet.
Eltelik még egy hónap:
- Na, Pistike most érhetett be a boltba.
Eltelik még egy hónap:
- Na, Pistike már hazafelé ballag.
Eltelik fél év:
- A fene egye meg ezt a büdös kölyköt, mit csinál már ennyi ideig?!
Egyszer csak kiszól a másik szobából egy hang:
- Anya, ha ilyeneket mondasz rólam, nem megyek sehova!
- Gyerekek, ki tudja, mire való a fülünk? - kérdezi az elsősöktől a tanító néni.
- Hogy lássunk. - feleli Móricka.
- Biztos vagy benne?
- Igen, ha nem lenne fülünk, a szemünkre csúszna a sapka.
Egy fiatalember átadja a metrón a helyét egy idős néninek. Néni kérdezi:
- Fiatal ember, maga nem idevalósi ugye?
- Nem, de honnan tudja?
- Hát, mert egyből átadta a helyét!
- Néni kérem, maga idevalósi ugye?
- Igen, de honnan tudja?
- Hát, mert nem köszönte meg!