Vicclap.hu - Vigh Pál kedvencek

Meggyónt a paraszt, a pap feloldozza, és rendel öt Miatyánkot penitenciának.
A paraszt elköszön:
- Viszontlátásra, atyám!
- Szervusz, fiam.
- Viszontlátásra, atyám!
- Szervusz, fiam.
- Viszontlátásra, atyám!
- Mondd, fiam, te bolond vagy? Minek köszönsz annyiszor?
- Látja, atyám, háromszor köszöntem, és már hülyének néz. Mit fog szólni az Úristen öt Miatyánkhoz?

- Mi a különbség a depressziós és a transzszexuális között?
- ???
- Depressziós: "Depi vagyok, öngyi leszek!" Transzszexuális: "Peti vagyok, Gyöngyi leszek!"

Lalibá' lovas-oktató beszólásai:

- Látják azt a csoportot a korlát mellett? Azok nem lovagolni jöttek, hanem magukon röhögni. Úgyhogy szedjék össze magukat!

- Lovat láttak már? És miről ismerték föl? Hogy röfogött? Hát elárulom, az nem az volt. Vagy amikor meglátta magukat, attól félrebeszélt.

- Maguk egy óráért befizettek ötezer forintot. A ló ingyen csinálja. És ahogy magukat elnézem, ő jár rosszabbul.

- A szeme a feje elülső részén található, ezért előrefelé jobban lát. Amelyik minden oldalra egyformán lát, az a vak ló.

- Hátul két lába van, ezekkel fut, elöl kettő, ezekkel fékez, és mind a négy patában végződik. Így lehet megkülönböztetni az asztaltól.

- Mint látják, mindegyik patájára patkót szögeltünk. Ez nagyon praktikus, mert ha valakit megrúg, az nem tud utána reklamálni.Í

- Látják a ló hátán a nyerget? Őseink alatta puhították a húst. Maguk felette fogják.

- A ló elöl harap, hátul rúg, ezért a közepén szállunk föl rá.

- Segítsen neki, emelje a lábát! Úgy, most lendítse föl! Most egy kicsit pihenjenek, míg én kiröhögöm magam.

- Egyikük szálljon le, vagy maga, vagy a majré!

- Üljön már lazábban! Ahogy így elnézem, a merevgörcs magánál volt ipari tanuló.

- Hogy ül a lovon?! Maga baloldali?

- Magának hogy áll a lába? Hogy a kedves nagymamától örökölte? Nem létezik, már régen kihalt volna a családjuk.

- Látja ezt a szíjat? Kapaszkodjon bele! Az a fék, de itt mi kantárnak hívjuk. Ha meghúzza, a ló lassít. Ha erősen húzza, a ló megáll. Ha nagyon erősen megrántja, akkor a ló hanyatt esik, és maga lesz alatta.

- Ne remegjen már annyira, eltöri a ló gerincét. Mit csodálkozik? Igen, van gerince, nem politikus az!

- Ezt hívják kényszerleszállásnak. Elég alapos talajlazítást végzett!

- Igaza van, a csúcson kell abbahagyni! Tisztelem a tudományos érdeklődését, de abban a susnyásban nem fog találni ritka növényfajt. Majd ha a ló visszafelé jön, megint felszállhat.

- Ahogy látom, maga legalább egy hétig nem fog ülősztrájkot kezdeni.

A bőgő álljon a hasadba és a rák pengesse!
A Doszpot Péter rajzoljon körül!
A hátad legyen elöl!
A kannibálok mondják rád, hogy jó ember voltál!
Akkor legyen áramszünet, amikor a szívedet műtik!
A kukac álljon a talpadba!
A ló nyalja meg azt a meztelen szemedet!
Anyádék is inkább mentek volna moziba...
A pék rakjon tele!
A szél kuszálja össze a lábaidat...
A villamos szabja rád a rövidnadrágodat!
Az Isten pofozza rád a temetőajtót!
Hívjon az öcséd Apunak!
Hogy kapna be a fogaskerék!
Hogy sírva adják rád az inget!
Inkább a lepedőn száradtál volna meg!
Inkább a nyakadat vágták volna el a köldökzsinór helyett!
Legyen száz gyűrűd, de ujjad egy se!
Mengele legyen a háziorvosod!
Simuljon ki az EKG-d!
Téged is inkább a Nap keltett volna ki...
Hogy neveznének el betegséget rólad!
A holló játsszon a szemeddel!
Hogy folytál volna le apád lábán!
Olyan lázad legyen, hogy a családodat melegen tartsa.
Hogy szőjön valaki norvégmintás pulóvert a testszőrzetedből!
A rák egye ki a bendődet!
Annyi esélyed legyen, mint Szálasinak a népbíróság előtt!
Hogy szárítsam meg a gatyámat a keresztfádon!
Hogy mindenki nevessen, csak te vigyorogj!
A hangyák kubikozzák ki a májad!
A bőr hűljön a fogadra!
Hajoljon föléd a boncmester...
A nyüvek adjanak neked jóéjt-puszit!

A vasárnapi istentisztelet végén a pap kérdezi a gyülekezettől:
- Most, hogy meghallgattatok engem, megbocsátottatok-e az ellenségeiteknek? Aki megbocsátott, tegye fel a kezét!
A jelenlévők 80%-a jelentkezik. A tiszteletes kis gondolkodási idő után újra felteszi a kérdést, és végül már mindenki felemeli a kezét, egyedül az első sorban egy öreg nénike nem mozdul.
- Kovács néni, maga még mindig nem bocsátott meg az ellenségeinek? - fordul hozzá a pap.
- Nekem nincsenek ellenségeim. - feleli kedvesen mosolyogva az öregasszony.
- Nahát, az hogy lehet? Mondja csak, Kovács néni, hány éves?
- Kilencvennyolc.
Erre a gyülekezetben mindenki feláll és tapsolni kezd.
- Kovács néni, kérem, jöjjön ki ide előre, és mondja el nekünk, hogy lehet, hogy valaki megélt kilencvennyolc évet, és nincsenek ellenségei.
A néni kitipeg, szembenéz a tömeggel, majd fennhangon kijelenti:
- Túléltem az összes rohadt szemétládát!