Három pap együtt ebédel. Az egyik elkezd panaszkodni:
- Örökös harcot vívok a denevérekkel a harangtoronyban, már mindent kipróbáltam, hogy elűzzem őket, de hiába.
- Nekem is ez a problémám. - teszi hozzá a másik. - Nálam is több száz denevér lakik, már próbálkoztam riasztóval, macskákkal, de nem tudok megszabadulni tőlük.
- Én megoldottam ezt a kérdést. - mondja a harmadik. - Megkereszteltem az én denevéreimet, befogadtam őket a gyülekezetembe, azóta egyik se jön a templom közelébe.
A vasárnapi istentisztelet végén a pap kérdezi a gyülekezettől:
- Most, hogy meghallgattatok engem, megbocsátottatok-e az ellenségeiteknek? Aki megbocsátott, tegye fel a kezét!
A jelenlévők 80%-a jelentkezik. A tiszteletes kis gondolkodási idő után újra felteszi a kérdést, és végül már mindenki felemeli a kezét, egyedül az első sorban egy öreg nénike nem mozdul.
- Kovács néni, maga még mindig nem bocsátott meg az ellenségeinek? - fordul hozzá a pap.
- Nekem nincsenek ellenségeim. - feleli kedvesen mosolyogva az öregasszony.
- Nahát, az hogy lehet? Mondja csak, Kovács néni, hány éves?
- Kilencvennyolc.
Erre a gyülekezetben mindenki feláll és tapsolni kezd.
- Kovács néni, kérem, jöjjön ki ide előre, és mondja el nekünk, hogy lehet, hogy valaki megélt kilencvennyolc évet, és nincsenek ellenségei.
A néni kitipeg, szembenéz a tömeggel, majd fennhangon kijelenti:
- Túléltem az összes rohadt szemétládát!
Kezdetben vala a semmi.
Majd az Úr mondá: "Legyen világosság!"
S továbbra is vala a semmi, de már láthatóvá is vált.
- Magáé ez az autó?
- Igen is meg nem is.
- Hogy-hogy?
- Tudja, ha vásárolni kell, akkor a feleségemé, ha diszkóba kell menni, akkor a lányomé, ha csajozni, akkor a fiamé, ha tankolni, akkor az enyém.