Vicclap.hu - Tonan kedvencek

A kis Johnny hat éves volt, és mint más korabeli fiúk nagyon kíváncsi.Más fiúktól sokat hallott már az udvarlásról, és érdekelte, hogy ez mit is jelent, és hgyan is folyik.Egy nap megkérdezte az édesanyját aki ahelyett, hogy elmagyarázta volna arra kérte, hogy este bújjon el a függöny mögött , és maga nézze meg, hogy hogyan udvarolnak a nővérérnek.Johnny el is bújt és másnap elmesélte, hogy mit látott:
A nővérem és a fiú egymás mellett ültek és csendesen beszélgettek, aztán egyszer csak lekapcsolták a villanyt.A fiú megölelte és megcsókolta a nővérem, amitől rosszul lett, mert elég furcsán nézett ki az arca.Ezt a fiú is biztosan észrevette, mert benyúlt a nővérem blúza alá, hogy megkeresse a szívét, mint az orvosok szokták.Ő persze nem volt olyan ügyes, mert sokáig kereste és csak nagy nehezen találta meg.Ő is biztosan rosszul lett, mert minketten nyöszörögni kezdtek meg nagyokat sóhajtozni.A fiú másik keze annyira fázott, hogy azt is bedugta a nővérem blúza alá és mindketten elterültek az ágyon.Remegtek a láztól, amit onnan tudok, hogy láz volt, hogy a nővérem azt mondta a fiúnak:
-Ez nagyon meleg!
És ekkor rájöttem, hogy mitől lettek hirtelen ilyen rosszul. Valahogy egy nagy sikló került a fiú nadrágjába, ami kiugrott és kinyújtózott tlejes hosszára.A fiú erősen megmarkolta, hogy távol tartsa mindentől, és nehogy elszabaduljon.Amikor a nővérem meglátta egy kicsit megrémült, kikerekedett a szeme, eltátotta száját, és azt mondta:
-Óh Istenem!Lehet, hogy segítenem kellett volna neki, mert nekem már volt ilyen dolgom lenta folyónál.
Aztán erőt vett magán, és megprópbálta megölni a siklót.Le akarta harapni a fejét, dehalkan felsikoltott, mert az biztosan megharapta őt.Aztán gyorsan mindkét kezével megragadta, és erősen tartotta, amíg a fiú elővett egy szájkosarat a zsebéből, és ráhúzta a siklóra, hogy még egyszer meg ne haraphasson senkit.A nővérem lefeküdt, széttárta lábait, és erősen a combja közé szorította, úgy mintha egy ollóval akarná megölni.A sikló azonban ellenállt, erősen mozgott és ficánkolt, de a nővérem nem engedte el.Nyögött és sikoltoltozott, de persze nem bírt vele.Az meg mintha ki akart volna jönni, a fiú is alig bírta rajtatartani a szájkosarat.Szerintem úgy akarták megölni, hogy egyszerűen maguk között összelapítják.Néhány perc múlva már nem mozogtak tovább, és nagyokat sóhajtoztak.Amikor a fiú felül, megbizonyosodhattam, hogy a sikló megdöglött, mert csak úgy erőtlenül lógott rajta és még a bele is kifolyt.A nővérem és az udvarlója persze nagyon kifáradtakebben a csatában.A fiú újra megölelte és megcsókolta a nővérem, összebújtak, amikor kiderült ,hogy a sikló nem halt meg.Újra életre kelt és tovább harcolt.Szerintem ezek a siklók olyanok lehetnek, mint a macskák, mert nekik is több életük van.Most a nővérem taktikát változtatott, teljes súlyával ráült, hogy összenyomja.A sikló persze megint ellenállt, le-fel mozgott néha előjött, máskor elbújt.Lehet, hogy egy fél órába is beletellt, mire megölték.Azt onnan tudom, hogy meghalt, hogy a fiú a végén letépte a nyálkás bőrét és a WC-be dobta és le is húzta!

Az anyuka elájult.

"Ronaldo nyújtja meg...De csapattársának nagyon hosszú..."

"Beckham ollóba fogta a brazil játékos lábát, aki ettől elvágódott..."

Old Shatterhand megismerkedik a híres Sólyomszem főnökkel. Elszívják a békepipát, aztán azt kérdezi Old Shutterhand:
- Mondd, te vagy az a nagyfőnök, aki száz lépésről egyetlen nyílvesszővel leteríti a rohanó bizonbikát?
- Én vagyok.
- És te vagy az, aki egyetlen lasszódobással kifogja száz vágtázó musztáng közül a legszebb csődört?
- Én vagyok.
- És te vagy az, aki puszta kézzel legyőzöd a Sziklás-hegység oroszlánját, a pumát?
- Én vagyok.
- És te vagy az, aki reggeltől estig megállás nélkül tud kefélni?
- Nem, az a nővérem.

Idős bácsi az orvosnál:
- Doktor úr,azt hiszem székrekedésem van!
- Igen? Mennyire, bácsika?
- Hát...Először van a nagy karácsonyi készülődés...Aztán a szilveszteri durranások...És csak aztán a húsvéti tojás...

A tanító néni kérdezi a gyerekeket a az iskolában a vallásról.
- Pistike, mit gondolsz, Noé sokat pecázott mikor a bárkán voltak?
- Nem hiszem - mondja Pistike - mennyit lehet pecázni két kukaccal?!

Az iskolában a tanár megkérdezi:
- Gyerekek, mi az, ami legjobban izgatja az embert?
Az első padból Petrov, a legjobb tanuló így válaszol:
- Semmi sem tudja úgy felizgatni az embert, mint egy meztelen női test.
- Petrov, menj ki a teremből és apád nélkül ne merj iskolába jönni! - mondja megütközve a tanár.
A következő nap a tanár bemegy az osztályterembe és látja, hogy Petrov az apja nélkül a leghátsó sorban ül.
- Petrov! Miért nem ülsz a helyeden, és hol van az apád?
- Apám azt mondta, hogy ha a tanár urat nem izgatja fel egy női test, akkor a tanár úr buzi, és jobb, ha minél távolabb ülök Öntől.

A biológia órán a tanárnő megkérdezi a gyerekeket:
- Gyerekek! Meg tudjátok mondani, hogy a lepényhal miért olyan lapos?
- Azért, mert a cethallal aludt - vágja rá Vovocska.
- Vovocska, mars ki a teremből!
A tanárnő folytatja:
- Nos, azt tudjátok, miért olyan dülledtek a rák szemei?
Kinyílik az ajtó, és Vovocska kommentál:
- Azért, mert ő mindent látott!

Lenin nem tud aludni, felkel, felöltözik és kimegy sétálni a Vörös térre. Világítás nincs, így az éjszakában csak az utolsó pillanatban veszi észre a vele szemben közeledő csontvázat. Ráköszön:
- Jó éjszakát csontvázpolgártárs! Kihez van szerencsém?
- Én vagyok Katalin cárnő.
- Hú, milyen szerencsém van! Találkozhattam a nagy államalapítóval! - tör ki örömében Lenin és megöleli a csontvázat. Elbeszélget vele egy ideig, majd heves vállveregetések és parola kíséretében érzékeny búcsút vesz társától. Élményekkel eltelve tér nyugovóra. Másnap éjszaka megint csak forgolódik az ágyában, így ismét sétára szánja el magát. A sötétben csak az utolsó pillanatban veszi észre a vele szemben közeledő csontvázat. Ráköszön:
- Jó éjszakát csontváz polgártárs! Kihez van szerencsém?
- Én vagyok Kutuzov tábornok. – jön a válasz.
- Hú, mekkora szerencsém van megint! Találkozhattam a nagy Napóleon verő hadvezérrel! - tör ki örömében Lenin és megöleli a csontvázat. Elbeszélget vele egy ideig, majd heves vállveregetések és parola kíséretében érzékeny búcsút vesz társától. Élményekkel eltelve tér nyugovóra. Másnap éjszaka ismét csak forgolódik az ágyában, így új sétára szánja el magát. A sötétben csak az utolsó pillanatban veszi észre a vele szemben közeledő csontvázat. Ráköszön:
- Jó éjszakát csontváz polgártárs! Kihez van szerencsém?
- Csontváz az apád valaga! Vasgyári munkás vagyok és most jövök az éjszakai műszakból!

A tanár a gyerekek képzelőerejét szeretné felvillanyozni. A dolgozat témája: "Ha én milliomos volnék".
Mindenki tollat ragad s lázas munkába kezd, csak Fülöpke lezserkedik karba font kezekkel.
- Mi történt, Fülöp fiam? - terpeszt elé a tanár. - Nem akarsz hozzáfogni?
Fülöpke rázza a fejét.
- Én inkább akkor már megvárom a titkárnőmet.