Egyszer egy jól keresö apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül
láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.
- Mi a különbség az intenzív osztály és az üzenetrögzítő között?
- ???
- Az
intenzíven a hosszú sípszó előtt lehet beszélni.
Amikor autót vezetek, utálom a gyalogosokat, amikor pedig gyalog közlekedem, utálom az autósokat. De mindkét esetben egyformán gyűlölöm a kerékpárosokat.
- Apu, régen miért ünnepelték Május elsejét?
- Az a kikelet és a hazaszeretet ünnepe volt, kisfiam.
- Hogy-hogy?
- Mert mindenkinek "kikelet" vonulni, pedig "hazaszeretet" volna menni.
- Pistike, ha adok neked két nyulat meg kettőt, és még kettőt, akkor hány nyulad lesz összesen?
- Hét.
- Gondold át még egyszer! Adok két nyuszit, meg még kettőt és utána még kettőt. Na, az mennyi?
- Hét.
- Nem. Figyelj, adok neked két almát, meg még két almát, és még kettőt. Hány almád lesz?
- Hat.
- Ez már jó. Na, akkor ha két nyulat kapsz, meg kettőt, meg kettőt, akkor mennyi lesz?
- Hét.
- Miért mondod, hogy hét?
- A francba, mert már van egy!
Kitaláltam, hogyan kerüljük el, hogy a szöszi olvasók leszavazzák az összes szőkenős viccünket. Egy időre lefoglalja őket a következő utasítás:
Szőkék, olvassátok el az alábbi mondatot!
Szőkék, olvassátok el a fenti mondatot!