Vicclap.hu - e1990 kedvencek

- Melyik a villamos energiával legjobban ellátott ország?
- ???
- Magyarország. Nagy a feszültség, kicsi az ellenállás, minden csak volt, a vezetők érintése pedig halálos.

Szombat hajnalban felkeltem, a sötétben felvettem a jégeralsómat meg mindenféle meleg holmit, készítettem magamnak pár szendvicset, csöndben kivittem a kutyát, a garázsban felraktam a csónakot az autóra, beraktam a horgászfelszerelést is. Odakint havas eső esett és erősen fújt a szél. Az autórádiót hallgatva rádöbbentem, hogy egész nap szörnyű idő lesz. Így hát meggondoltam magam, visszamentem a házba, halkan levetkőztem és óvatosan bebújtam a feleségem mellé az ágyba. Gyengéden megcirógattam a hátát és odasúgtam neki:
- Borzalmas idő van odakint!
Mire az én szerető párom azt válaszolta:
- El tudod képzelni, hogy a bolond férjem meg horgászni ment ebben az időben?
Azóta se tudom, hogy komolyan mondta ezt, vagy csak viccelt.

"Szereted ha simogatnak? Szereted ha megérintenek? Ha fogdosnak? Ha felizgatnak? Szereted érezni a másik leheletét, szuszogását a nyakadnál, esetleg a fülednél vagy az arcodon? Szeretsz új pozíciókat kipróbálni? Szereted, amikor hidegen felülsz rá, majd forrón és teljesen leizzadva végzed?
BKV...velünk a fantáziád megvalósulhat, életre kel, próbálj ki minket"

Anya a gyermekeihez:
- Mit gondoltok, miből telik apátoknak minden nap friss májra? Talán a kórboncnoki fizetéséből?

Találkozik a kismalac a bátor pulykával.
- Szia, bátor pulyka! Te tényleg nem félsz a hentestől?
- Tényleg nem.
- Megengeded, hogy veled tartsak? Itt van a közelben a vágóhíd, és én nagyon félek.
- Gyere csak.
- Te bátor pulyka, már érzem, hogy itt a hentes a közelben. Biztos nem félsz?
- Nem félek.
- Már látom is,ott a bárd a kezében! Hogy-hogy téged nem bánt?
- Tudod, néhanapján viszek neki egy malacot.

A múltkor elindultam egy futóversenyen. Akárhogy igyekeztem, már a táv első felénél eléggé lemaradtam a többiektől. Elég szörnyű érzés, ha az ember már az elején látja, hogy utolsóként fog befutni, hát még ha közben bosszantják is. Az előttem futó fickó hátraszólt:
- Mi van haver? Milyen érzés utolsónak lenni?
- Akarod tudni? - kérdeztem tőle, és kiszálltam a versenyből.

Egy kolostorban élt egy pap, akinek minden este egy apáca segített a kádban fürdeni. Egyik reggel ez a nővér találkozott a zárdafőnök anyával, és így szólt hozzá:
- Tisztelendő anyám, üdvözültem!
- Hogyan történt ez a nagy esemény, kedves nővér?
- Tegnap este, miközben József atyának segítettem a fürdésnél, megfogta a kezemet és a lába közé tette, és azt mondta, hogy amit fogok, az a mennyország kulcsa, és ki kellene próbálni az én záramban, hogy lássuk, megnyílnak-e a paradicsom kapui és üdvözülök-e.
- A vén gazember! - mondta a tisztelendő anya. - És mi történt még?
- Az atya azt mondta, eleinte kicsit fájni fog, mert a mennybe vezető út nehéz és fájdalmas, de a végén nagy gyönyörben lesz részem. Hát, kipróbáltuk a zárat, és így is volt.
- A vén kurafi! - kiáltott fel a tisztelendő anya. - Engem meg azzal hitegetett, hogy az Gábor arkangyal trombitája és húsz éve fújatja velem...

Interjú a szlovák rohamrendőrrel:
- Ön beszéli a magyart?
- Csak töröm.

Egy férfi meghal, és felkerül a Mennyország kapujába. Szent Péter egy nagy könyvvel a kezében fogadja. Azt mondja neki:
- A könyvemben az áll, hogy nem voltál rossz ember, de jót sem sokat cselekedtél életedben. Ha tudsz egy esetet mondani, amikor valami különösen jót tettél, akkor bejöhetsz a Mennyországba.
A férfi kicsit gondolkodik, majd mesélni kezdi:
- Egyszer mentem autóval valahová, amikor megláttam az országút mellett egy motoros bandát, akik egy fiatal lányt molesztáltak. Lehettek vagy ötvenen is. Először csak lassítottam, hogy jobban lássam, mi történik. Szegény lányról letépték a ruháit. Félreálltam a kocsimmal és kivettem a csomagtartóból az emelővasat. Ezután odamentem a bandafőnökhöz, aki egy bőrdzsekis fazon volt, az orrát és a fülét egy hatalmas lánc kötötte össze. Kitéptem a láncot és az arcába vágtam, majd ütni kezdtem a vasrúddal, ahol értem. Kiterült. Ezután odafordultam a többiekhez, és elkezdtem ordítani: "Hagyjátok békén azt a szegény ártatlan lányt! Micsoda állatok vagytok ti! Tűnjetek innen, mert különben titeket is móresre tanítalak!"
Szent Péter elcsodálkozott:
- Igen? És mikor történt ez?
- Ó, hát úgy két perccel ezelőtt...