- Ha egy hupikék törpikét fojtogatok, milyen színe lesz?
- Az analfabétáknak ugyanúgy ízlik a betűtésztával készült leves?
- Mit csinált az ember épp akkor, mikor felfedezte, hogy a tehenek tejet adnak?
- Miért olyan hosszú az a szó, hogy "megrövidebbítendő"?
- Hogyan vesszük észre, hogy a láthatatlan tinta kifogyott a tollból?
- Miért nem ütötte agyon Noé a két szúnyogot?
- Ha a nyúlláb szerencsét hoz, akkor a nyúlnak is szerencséje volt?
- A vajas kenyér mindig a megkent oldalára esik, a macska mindig a talpára esik. Mi történik, ha a macska hátára vajat kenünk?
- A Lipton dolgozói is tarthatnak kávészünetet?
- Miért nem mennek össze a juhok esőben?
- Ha ma nulla fok van és holnap kétszer olyan hideg várható, hány fok lesz holnap?
- Miért kell a koporsó fedelét odaszögezni?
- Mit számolnak a bárányok, ha nem tudnak elaludni?
- Ha egy jármű fénysebességgel halad, mi történik, ha bekapcsoljuk a fényszórót?
- Ha az ember a majom továbbfejlesztett változata, akkor miért vannak még mindig majmok?
- Ha egy taxis hátramenetben visz haza, akkor neki kell fizetnie?
- Kapnak a súlyos égési sérülésben elhunytak kedvezményt a hamvasztásnál?
- Na, bevált az egérírtó, amit a múltkor javasoltam?
- Igen, úgy elhíztak tőle az egerek, hogy nem tudtak visszamenni a lyukba, így aztán a macska könnyen megfogta őket.
Félkész, előre fagyasztott nudlit csináltam, édesre. Ősöket le tudtam passzolni pár napra vidékre, és tudjátok, hogy van ez. Egy idő után unod a házhoz szállított pizzát és elkezdesz alkotni.
Gondoltam, nem lesz gond.
Úgy kezdődött az egész, hogy: tudtam, hogy kell a vízbe egy kis só, amiben felfőzöm, ezért tettem bele, majd föl a tűzre, ott jó helyen van. Aztán párhuzamosan vele csináltam a prézlit. Elsőre az olaj lett sok, aztán a zsemlemorzsa - basszus leég a nudli, megkeverem - öcsém ordít a lakás másik feléből: "leégett a prézli!" Kösz, én meg már azt hittem, hogy a füstölés gyárilag hozzátartozik. Segítsünk a dolgon, porcukrot adok hozzá. Mi, vazzeg, ez karamellizálódik! Gyere föl az aljáról te rohadék! Leveszem a tűzről. Jó, ez rendben lesz. Öcsém ordít: "Góóóóól!" Bemegyek, megnézem a visszajátszást a tévében, ja, ez tényleg szép volt. De szépen hozzák ki. Mi, ezért minimum egy szabadrúgás!..........Mit csinálok itt már egy tíz perce? Sprint vissza a konyhába. Tudtam, - hogy szülnél sünt - forr a víz a nudli alatt, ami összeállt egy konstans tömeggé. Nem baj, le a tűzről, leönteni a vizet, vissza a tűzre rá a prézlit. Ja, hogy zárványok vannak benne tele vízzel, és ez csak akkor derül ki, amikor már kevered a trutyit. Kit érdekel! Kell még egy adag prézli. Az olaj-zsemlemorzsa arány megint nem tökéletes, de nem baj, megoldjuk, leöntöm az olajat. Ja, hogy ez forró és nyomot hagyott a mosogató alján. Nem baj, majd azt mondom, hogy már korábban is ott volt, hátha elhiszik. Kész az anyag, és még csak alig füstölt, rá a nudlira. Igen, közben az is megégett, de oda se neki, jó lesz. Keverem még egy kicsit az egyre inkább lávaszerű anyagot, majd elordítom magam: "Kész a főzelék!"
Az elején írtam, hogy tettem bele sót, na igen.......Egy picit sok lett. Olyan íze volt, mint a krumplifőzeléknek, füstölt csülökkel. Leszámítva a csülköt. Végül is kenyérrel és a vasárnapról maradt rántott hússal egész jó íze volt. De leszűrtem a tanulságot: a főzés nem véletlenül a nők dolga.
- Maga amerikai?
- Yes, én amerikai.
- Igaz az, hogy Amerikában egy család, több autó?
- Yes, feleség kisautó shoppingolni, én másik autó munkába, és egy nagy autó, mikor menni külföld.
- Nálunk Szovjetunióban minden más: feleség dolgozni metro, én dolgozni trolibusz, és külföldre tankkal megyünk.