Vicclap.hu - RoninOsa kedvencek

Az egyik egyházközség új lelkésze annyira lámpalázas volt amikor az első szentbeszédét tartotta, hogy alig tudott megszólalni. Második szentbeszédje előtt felkereste a feljebbvalóját, és megkérdezte, hogyan tudná leküzdeni idegességét. Azt a választ kapta, hogy tegyen egy kis vodkát a vízbe, és néhány korty után már mindjárt lazábban fogja tudni folytatni.
A következő vasárnap a lelkész gyakorlatba ültette a tanácsot, és úgy érezte, hogy még hatalmas égzengés közepette is tudna beszélni, egyáltalán, pompásan érezte magát. Amikor visszatért a plébániára, talált egy levelet a feljebbvalójától, amely a következőket tartalmazta:

"Kedves Testvérem!

1. Legközelebb kortyokat igyon, és ne döntse le egyben az egészet
2. Nem teszünk jégkockát és citromkarikát a misekehelybe
3. A misekönyv nem poháralátét
4. Az oltár terítőjét nem használjuk szalvétának
5. Tíz parancsolat van és nem tizenkettő
6. Tizenkét tanítvány volt és nem tíz
7. Nem utalunk a keresztre mint arra a "nagydarab T-betűre"
8. Nem konferáljuk be Jézust és tanítványait mint "DJ JC-t és bandáját"
9. Dávid Góliátot egy parittyával győzte le és nem "lőtte szitává a rohadt
seggét egy Magnum 357-essel"
10. A kígyó tekergett az almafán nem pedig az "Isten f@sza"
11. Nem utalunk Júdásra mint arra "a f?szfej"-re
12. A Pápa szent, nincs kigolyózva és nem nevezzük "Keresztatyának"
13. Az Atya, a Fiú és a Szent Lélek nem a Fater, a Kiccsávó és a Kriptaszökevény
14. Júdás harminc ezüst pénzen adta el Jézust és nem két fillérért, az Olajfák hegyén és nem a kínai piacon.

És egyébként is, a bűnösök a pokolra mennek és nem a büdös p?-ba.

- Hogy köszön a szemész?
- Viszontlátásra.
- Hogy köszön az orrfülgégész?
- Viszont hallásra.
- Hogy köszön a nőgyógyász?
- Majd benézek!!!!

Egyik barát meséli szörnyülködve a másiknak:
- Te képzeld, elkezdtük főzni a vasárnapi ebédet az asszonnyal, mikor kiderült, hogy nincs otthon krumpli. Mondtam, menjen már le gyorsan a piacra érte, de mikor elindult, ott esett össze a lépcsőházban és azonnal meg is halt.
- Ez rettenetes! És te mit csináltál erre?
- Hát rizst!

A populáris definíció szerint a rendszergazda az az ember, aki reggel kihajtja a rendszereket az ólból, eteti-itatja, este pedig visszatereli őket oda.
A valóság majdnem ilyen szomorú.
Számos egyébként előnytelen jellemvonás és hosszú évek kitartó munkája szükséges ahhoz, hogy valakiből igazi rendszergazda váljon. Az igazi rendszergazda titkos tudás birtokosa, számos beavatási lépésen keresztül sámáni erők birtokosává válik, a felügyeletére bízott rendszeren élet és halál urának képzeli magát, és sajnos az is. Vannak mellékhatások is, az évek során egyre fokozódó paranoia, skizofrénia, hatalommánia, kommunikáció-képtelenség és tévedhetetlenség-tudat, hogy csak a legsúlyosabbakat említsük.
A rendszerhez fűződő bensőséges viszonya szorosabb, mint bármelyik házasság, a felügyeletére bízott számítógép vagy számítógépek minden porcikáját ismeri. Párkapcsolatuk macsó típusú, ha a rendszer teljesítménye elmarad az elvárásoktól, verbálisan, féltékenységi rohamaiban tettlegesen is inzultálja kedvesét. Huzamosabb ideig azonban nem bírja ki nélküle, modemet vásárol hogy a leglehetetlenebb időpontokban otthonról is ellenőrizhesse működését. Évekig álmodozik arról, hogyan verné szét az egészet egy tűzoltószekercével.
A rendszergazdának számos ellensége van, de legjobban a felhasználókat utálja. A velük folytatott sziszifuszi küzdelem lassanként kiöl belőle mindent, ami emberi. Az ideális rendszeren nincsenek felhasználók, és a rendszergazda mindent meg is tesz azért, hogy rendszere közelítsen az ideálishoz. Első lépésben munkatáborhoz méltó fegyelmet vezet be a rendszeren. A tábort körletekre osztja, lakóinak életét szigorú szabályokkal keseríti meg, mindenkinek körültekintően, sőt, szadista élvezettel korlátozza jogait. Tudásának morzsáit csak kiválasztottaknak adja tovább, a rendszer foglyai közül a kontraszelekció elve szerint kápókat szemel ki magának, csicskáztatja őket, végezteti velük a piszkos munkát, cserében extra jogokat adományoz nekik, és bizonyos mértékben osztozhatnak a mezei felhasználók iránt érzett megvetésében.
A kivételezettektől feltétlen lojalitást követel.
A rendszergazda a valósággal nehezebben boldogul, a verbális kommunikáció során gyakran túlcsordul vagy lefagy. Ideges természetű, embertársait gyanakvó tekintettel méregeti, mindenkiben potenciális felhasználót gyanít. Apró szokásaihoz görcsösen ragaszkodik, az utcán hexadecimális kódokat mormol maga elé. A valós világ komplexitása metafizikai szorongással tölti el, összeesküvés- elméleteket gyárt és csereberél a rendszereket összekötő szupersztrádán, kódoltan kommunikál. A tények egyre kevésbé befolyásolják gondolkodását, vélt vagy valós veszély esetén kommandósnak képzeli magát, és senki nem látott még napozó rendszergazdát. Szélsőséges rendpárti vagy radikális anarchista, utóbbi esetben azonban csak a rendszerén uralkodó félfasiszta viszonyokat kompenzálja.
A rendszergazdának mindig igaza van, a kritika bármely formáját a személye ellen irányuló burkolt támadásként értelmezi, ilyenkor vérengző mimózává változik. Bizarr szexuális életét a hálózaton terjedő pornográf anyagok gyűjtésével próbálja meg feldobni. Nagyon jól keres, mégis mindig alulfizetve érzi magát, így lelkiismeretfurdalás nélkül maszekolhat munkaidőben is. A grafikus alkalmazásoktól (World Wide Web), hálózati játékoktól, interaktív próbálkozásoktól (Java) epilepsziás rohamot kap, a multinacionális karvalytőke rendszervesztő marketinghúzásainak tartja őket, az ilyesmikkel próbálkozó felhasználót vérbe alázza.
A rendszert számos veszély fenyegeti.
A felhasználók apró trükkökkel próbálkoznak a szabályok kijátszására, a rendszergazda ilyenkor példát statuál, nyilvános büntetést eszel ki. A rendszer határait dühös pitbullként védi, tűzfalakat épít, áramot vezet a szögesdrótba, aknazárat telepít. Rémálmaiban a partizánok mégis bejutnak, és megkísérlik elpusztítani a rendszert, vagy egyszerűen csak felírják a falra hogy "Hülye rendszergazda".
Rémálmai néha valóra válnak, ilyenkor hiába állítja fel tábori ágyát a gépteremben, napokig nem tud aludni. Óriási stresszigényét kielégítendő titokban partizánkodik, hogy ellenőrizze a szomszédos rendszerek gazdáinak éberségét, és bebizonyítsa, hogy az általuk használt operációs rendszer fabatkát sem ér. Szoftverügyekben vallásháborúkat robbant ki és kultivál, feketelistákat készít azokról a cégekről és kollegákról, akiket elsőként állít majd falhoz a forradalom. Az igazán rátermett rendszergazdák rémtetteit hálózati mítoszok örökítik meg.
Az általam ismert rendszergazdák természetesen tiszteletre méltó kivételek, az én rendszerem a legvidámabb barakk.