A tanár megszidja Mórickát:
- Kisfiam, már megint elkéstél! Miért késel minden nap?
- A tábla az oka mindennek, tanár úr, kérem.
- Milyen tábla?
- Ami az iskola sarkán van, a zebránál. Rá van írva, hogy: "Iskola. Kérem, lassítson!"
A tanítónéni kérdezi Józsikától:
- Na, tudod-e hány nap van egy évben?
- Hét.
- Hét? Gondolkozz csak!
- Szerintem hét.
- Dehogyis!
- Én csak hetet ismerek: hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap. Azt nem tetszett mondani, hogy ismételjem el ötvenkétszer!
A tanítónő kérdezi Pistikétől:
- Mondd, kisfiam, hány vége van egy botnak?
- Kettő.
- Igen. És ha kettétöröm?
- Akkor öt.
- Hogy-hogy öt? Talán négy, nem?
- Nem, tanárnéni, mert ha eltöri, akkor a botnak is vége van.
- Mondd, Pistike, mit is magyarázott a biológiatanár, mikor hirtelen összeesett?
- Azt mondta, hogy: "Gyerekek, látjátok, itt van ez az ártalmatlan vizisikló..."
A kisgyerek izgatottan jön haza az iskolából:
- Anyuci, tudod mi vagyok én?
- Nem kisfiam.
- Személyes névmás.
- Apu, mi az az indiszkrét kérdés?
- Olyan kérdés, amire nem lehet válaszolni.
- Én is erre gondoltam. A tanítónéni folyton ilyeneket tesz fel nekem!
- Pistike, mondj egy kérdő és egy személyes névmást!
- Ki? Én?
- Gratulálok, jeles!
- Most pedig feküdjetek hátra, emeljétek fel a lábatokat és úgy mozgassátok, mintha kerékpároznátok! - mondja a tornatanár. - Béla, te miért nem csinálod azt, amit a többiek?
- Azért, tanár úr, mert én éppen lefelé megyek a lejtőn.
Pistike kérdezi a tanárnőt:
- Tanárnő! Miért kell dolgozatot írnunk?
- Mert ha pofára osztályozok, nagyon pórul jársz!
- Mi a szüleid foglalkozása, Petike?- kérdi a tanár úr.
- Anyukám könyvelő, apukám mérnök.
- És a te szüleid, Pistike?
- Édesanyám tanárnő, édesapám mezőgazdasági fogtechnikus.
- Micsoda?! Ilyet még nem is hallottam. Mit csinál?
- Kitört gereblyefogakat pótol.