Éppen lefeküdtünk volna, mikor az asszony szólt, hogy ég a lámpa a garázsban. Kinézek, és látom ám, hogy négy markos legény serényen hordja kifelé a cuccaimat, aztán rakják az utcán ácsorgó teherautóra, ezerrel. Kapom a telefont, hívom az óberhét, de azt mondja egy zsernyák, hogy momentán egy szabad kocsijuk sincs, de nyugi, amint lesz, jönnek, és már le is tette.
Nekem meg a fejem tetejébe akadt az adrenalin azonnal, úgy hogy ismét felhívtam a szervet. Mondom neki, az előbb telefonáltam, hogy jöjjenek, de már nem kell sietniük. Ugyanis fogtam a puskámat, lepuffantottam mind a négyet, helyszínelni meg tényleg ráérnek később is. No, le se tettem a kagylót, négy rendőrautó már ott is volt a házunk előtt, plusz a mentő. El is kapták a betörőket ízibe.
Az egyik rendőr, aki velem is hajlandó volt szóba elegyedni, megjegyezte:
- Mintha azt mondta volna, hogy lelőtte mind a négyet.
Mire én:
- Maguk meg valami olyasmit, hogy nem tudnak küldeni senkit...
A városi ember sétál a mezőn, találkozik a juhásszal:
- Szép juhai vannak.
- Szépek.
- Mennyi van?
- Próbálja megszámolni!
- Nem tudom, nagyon mozognak.
- Azért birkák!
- Ha megmondom, mennyi van, ad egyet?
- Adok.
- 149.
- A fenébe. Maga nyert viheti!
Az ember boldogan felkapja a legközelebbi állatot és indul a kocsijához, de a juhász utána szól:
- Ha megmondom, mi a foglalkozása, visszaadja?
- Vissza.
- Maga rendőr.
- Honnan tudja?
- Onnan, hogy a pulit viszi.