Alkoholista, ráadásul erős dohányos beteggel beszélget az orvosa:
- Uram! Van egy jó, és egy rossz hírem, melyikkel kezdjem?
- Essünk túl rajta doktor úr, inkább a rosszal!
- Hát uram! A jobb tüdejét sajnos el kell távolítani!
- És mi a jó hír?
- Hogy lesz helye a májának!
Mutassatok egy embert, aki még sosem tévedett, és én mutatok valakit, akik sosem ért el semmit.
- Joan Collins
- Miért nem tudja a bolond felszántani a folyót?
- ???
- Mert nincsen vízilova.
- Maga amerikai?
- Yes, én amerikai.
- Igaz az, hogy Amerikában egy család, több autó?
- Yes, feleség kisautó shoppingolni, én másik autó munkába, és egy nagy autó, mikor menni külföld.
- Nálunk Szovjetunióban minden más: feleség dolgozni metro, én dolgozni trolibusz, és külföldre tankkal megyünk.
- Miért boldogok a melegek?
- ???
- Mert a szerencse nem mer nekik hátat fordítani.
Egy sráccal először találkoztunk. Nagyon jól kijöttünk egymással, rengeteget beszélgettünk meg röhögtünk.
Hát, mit ne mondjak, azon az estén kicsit túlzásba vitte az ivást.
- Fogadjunk, hogy rózsaszín a bugyid! - mondta.
Mindenki felénk fordult, csönd lett. Teljesen leégtem, de azért meg akartam mutatni neki.
- Okés, mennyiben fogadjunk? - kérdeztem.
- Adok egy ötezrest, ha te nyersz, ha viszont csak egy kicsit is rózsaszínűnek látom a bugyidat, jössz nekem tízezerrel.
Gondoltam, ez begolyózott, hát igent mondtam. De rögtön utána eszembe jutott, hogy hiába jöttem egyértelműen fehér bugyiban, egy részeg srác bármit rózsaszínnek láthat. Így hát megmondtam neki, hogy inkább holnap találkozzunk ugyanitt ugyanekkor, és akkor majd megmutatom neki, hogy mennyire nincs igaza. Elfogadta.
Másnap direkt fekete bugyit vettem fel, zöld szoknyával. Megérkeztem a szórakozóhelyre. Rögtön kiszúrtam a srácot, aki azonban most egy szőkével az oldalán érkezett.
Odamentem hozzájuk, de még mielőtt köszöntem vagy leültem volna, megszólított a srác:
- Hé, kislány, kapd le a szoknyád, hadd lám a bugyidat!
Legszívesebben ordítva kirohantam volna, de az üzlet, az üzlet. Megmutattam neki a fekete bugyimat. Bólintott, majd szó nélkül a kezembe nyomott egy ötezrest. Szemmel láthatóan boldog volt. Meg is kérdeztem:
- Hé, mit röhögsz, veszítettél!
A szőke csaj értetlenül bámult, majd elkezdett a pénztárcájában kotorászni. A srác megszólalt:
- Tudod, kiscsaj, tegnapelőtt fogadtam ezzel a lánnyal tízezerben, hogy ma, amikor eljövünk ide, az első csaj, akit megszólítok, első szóra megmutatja nekem a bugyiját.
Megkövülten bámultam rá. Majd pofon csattant, és sírva rohantam el.
Az öregedés nem több mint egy rossz szokás, amire az elfoglalt embernek nincs ideje.
- Andre Maurois