Vicclap.hu - nano92 kedvencek

Egy vak férfi bemegy a kocsmába, leül a pultnál egy székre. Kitapogatja a mellette ülő embert és kérdezi tőle:
- Akar hallani egy szőke viccet?
Mire az így felel:
- Ide figyeljen, én is szőke vagyok. Itt áll mögöttem egy százhúsz kilós birkózó barátom, ő is szőke. A kocsmáros is szőke. És van itt még két nagydarab fickó a pultnál, mindketten szőkék. Biztos, hogy el akarja mondani nekünk azt a viccet?
- Inkább nem. Nem akarom ötször elmagyarázni.

Egy vállalat vezetője egy nap új alkalmazottat vesz fel.
- Mi a neve? - kérdezi a jelentkezőtől.
- János - válaszol a férfi. A főnök arca elborul:
- Nézze, nem tudom, eddig milyen szedett-vedett helyen dolgozott, de nálunk senkit nem szólítanak a keresztnevén. Ez csak fölösleges bizalmaskodáshoz vezetne, ami tudvalevőleg a tekintély rombolását eredményezi. Alkalmazottaimat kizárólag a vezetéknevükön szólítom - Kovács, Kiss, Tóth - csak a vezetéknév, érti, ugye? Magának én Nagy igazgató úr vagyok. Semmi haverkodás, és akkor minden rendben lesz. Akkor kezdjük még egyszer. Mi a teljes neve?
A jelentkező sóhajt, majd kiböki:
- Drágám. A nevem Drágám János.
- Oké, János, akkor beszéljünk az anyagiakról...

Egy ember elmegy az ügyvédhez, és megkéri, hogy vállalja el a védelmét.
- Mi a vád maga ellen? - kérdi az ügyvéd.
- Betörés. Azt állítják, hogy elvittem egy aranyórát, egy aranyláncot és egy brilliánsgyűrűt.
- Elvállalom az ügyet, de mit tud felajánlani biztosítékként, ha esetleg nem tudna fizetni a végén?
- Egy aranyórát, egy aranyláncot és egy brilliánsgyűrűt.

Móricka nézi az anyja új bundáját és megjegyzi:
- Az a szegény állat mennyit szenvedhetett, hogy ezt a bundát hordhasd, anyu!
- Szégyelld, magad, kisfiam! Hogy beszélhetsz így az apádról?!

- Igazgató kartárs! Móricka az egész osztály előtt azt mondta, hogy menjek a francba, az a büdös lábú igazgató meg fogja be a pofáját.
- Ki ennek a Mórickának a papája?
- Ő a városi rendőrkapitány.
- És a mamája?
- Ő a Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke.
- Akkor tudja, mit? Én elmegyek lábat mosni, maga pedig kartársnő, menjen a francba!

Egy lány elmegy a paphoz gyónni:
- Vétkeztem, atyám, mégpedig a hiúság bűnébe estem. Naponta többször is megbámulom magam a tükörben, és azt mondom magamnak, hogy milyen gyönyörű vagyok.
A pap erre felnéz, majd azt mondja:
- Lányom, ez nem bűn, hanem inkább tévedés.

A pap egy tinédzser fiút gyóntat:
- Atyám, vétkeztem szóban, tettben és gondolatban... Lefeküdtem egy lánnyal, pedig csak fél órája ismertük egymást...
- Te vagy az, Tamás fiam?
- Igen, én vagyok, atyám.
- Na akkor mondd el nekem: ki volt az a lány?
- Nem mondhatom el, atyám, vigyáznom kell a jóhírére.
- Ugyan már! Nekem mindent elmondhatsz!
- Tudom, de ezt nem.
- Na... Ki volt az? A Kovács Eszter?
- Nem mondhatom el...
- Hát akkor a Szabóék lánya, a Kati?
- Nem mondhatom el...
- A Kis Judit volt innen a szomszéd utcából?
- Nem mondhatom el...
- Nagyon véded te azt a lányt... Makacsságodat azzal büntetem, hogy fél évig nem jöhetsz a templomba ministrálni!

Odakinn találkozik a fiú az egyik haverjával:
- Na mi volt a papnál?
- Kaptam fél év szabit meg három tuti tippet!

Egyik este egy férfi és egy kolléganője sokáig túlóráztak az irodában, ezért a férfi felajánlotta, hogy hazaviszi a nőt az autójával. Ártatlan gesztus volt csak, de a férfi mégis úgy döntött, hogy nem említi meg otthon a feleségének, aki elég féltékeny természetű. Másnap este a házaspár vacsorázni indult az autóval. Egy piros lámpánál megállva, a férj lenézett a kocsiban, és meglátott egy tűsarkú cipőt, ami az utasülés alól lógott ki. Óvatosan felvette, és amikor az asszony nem nézett oda, gyorsan kidobta az ablakon.
Amikor megérkeztek az étteremhez és ki akartak szállni, a feleség megszólalt:
- Drágám, nem tudod, hová lett a fél pár cipőm?

Múlt éjjel depressziós voltam és felhívtam a lelkisegély-szolgálatot. Egy pakisztáni központba futott be a hívás. Elmondtam nekik, hogy öngyilkosságra készülök. Egészen felvillanyozódtak és megkérdezték, hogy tudok-e teherautót vezetni...

Egy pasi minden este kukkolja a szomszéd lányt az ablakon át, ahogy az vetkőzik a szobájában. Egyik nap aztán csörög a telefon:
- Helló! Én vagyok a szomszéd lány, akivel szemben lakik. Nem találom a rózsaszín bugyimat, nem látta véletlenül, hogy hová tettem?