Vicclap.hu - knightslords kedvencek

Nagypapa mesél az unokáinak a háborús emlékeiből:
- Egyszer egy teljes századot tettem harcképtelenné, teljesen egyedül!
- Tényleg? Tüzér voltál?
- Nem, szakács...

A fogorvoshoz új beteg érkezik. A doki ismerősnek találja. Figyelmesebben megnézi, majd felvidul:
- Örvendek! Nem ön volt az, aki tegnap megbírságolt a parkolóban?

Az első napon az Úr megteremtette a Kutyát.
A második napon az Úr teremtette az embert, hogy szolgálja a Kutyát.
A harmadik napon az Úr teremtette az összes többi állatot, hogy eleségül szolgáljanak a Kutyának.
A negyedik napon az Úr teremtette a munkát, hogy az ember dolgozhasson a Kutya jólétéért.
Az ötödik napon az Úr teremtette a teniszlabdát, hogy a Kutyának legyen mit visszahozni, ha akarja.
A hatodik napon az Úr teremtette az állatorvost a Kutya egészége és az ember anyagi csődbejutása érdekében.
A hetedik napon az Úr pihent volna, de a Kutyát kellett sétáltatnia.

Egy családhoz hazalátogat az Amerikában élő rokon. Mindenféle történetet mesél a kinti életről:
- Nálunk olyan gyorsak a vonatok, hogy egyszer egy utas pofon akarta vágni az ablakból az állomásfőnököt, és a következő állomás főnökét találta el.
Erre megszólal a házigazda:
- Nálunk meg olyan lassú a villamos, hogy egyszer egy ember öngyilkos akart lenni és a sínekre feküdt, aztán ott halt éhen.

Az amik kiképeznek egy katonát, szupertitkos diverzáns akciók végrehajtására. Át is dobják a ruszkikhoz, hogy ott aztán, a "beolvadás" után szabotázs akciókat hajthasson végre. A katona fedőneve: Szergej.
Szergej beilleszkedik az új környezetbe, s minden tekintetben tökéletes kiképzésének köszönhetően még túl is szárnyalja az oroszokat.
Az első héten, kiképzés Szibériában, röpködnek a mínuszok, de Szergej fogvacogás nélkül, akár ingujjban is remek teljesítményt nyújt. A gyakorlat után hívatja a parancsnok.
- Parancsára, ezredes elvtárs!
- Szergej! Te nagyon bírod a hideget, de valamiért úgy érzem, nem vagy közénk való. Na mindegy. Lelépni!
A következő hónapban, kimenőt kapnak, hogy egy kis mulatozással vezessék le a kemény katonaélet fáradalmait. Folyik a vodka üvegszámra, részeg, alkoholmérgezéstől ájult katonák mindenütt, de Szergej csak issza a nedűt, mintha víz volna. A mulatozás utáni napon, ismét hívatja a parancsnok Szergejt.
- Parancsára, ezredes elvtárs!
- Szergej! Azt már tudjuk, hogy bírod a hideget. Most már azt is tudom, hogy úgy bírod a vodkát, akár csak jómagam, ifjúkoromban, de valahogy még is az az érzésem, nem vagy közénk való. Lelépni!
Néhány hét múlva bált rendeznek Lenin elvtárs születésnapjának tiszteletére. Hogy a mulatság még nagyobb legyen, táncversenyt rendeznek. Járják a katonák, járják, míg a fáradtságtól össze nem esnek, de Szergej, mintha csak könnyű sétán lenne a Vörös-téren, járja és ropja a bál végéig. A bál utáni reggelen, hívatja ismét a parancsnok.
- Parancsára, ezredes elvtárs!
- Szergej! Te nagyon bírod a hideget! Iszod a vodkát, mint jómagam, ifjúkoromban. Úgy járod a táncot, hogy senki nem érhet a nyomodba, de nem vagy közénk való, most már biztosan tudom.
- De hát miért nem, ezredes elvtárs?
- Azért Szergej, mert fekete vagy.

Két kanmacska ül a tetőn. Megszólal az egyik:
- Na, mi volt tegnap azzal a macskalánnyal?
- Felvittem a lakádomra.
- És?
- Vacsiztunk.
- És?
- Egymáshoz bújtunk.
- És?
- Beszélgettünk.
- És?
- Elmeséltem, hogyan heréltek ki.

Ön is szenved a főnökétől és a munkahelyi stressztől?
Próbálja ki új stresszoldó módszerünket!

Kényelmesen helyezkedjen el a karosszékében, lazítson, hunyja le a szemét. Képzeljen el egy csodálatos tájat, egy kis patakkal. Senki nem ismeri ezt a helyet, csak Ön. Itt senki nem zavarhatja. A madarak csiripelnek, a levegő kellemes és frissítő. A "másik világtól" itt teljesen biztonságban érezheti magát. Egy közeli vízesés csobogosása finoman töri meg a csöndet. A víz gyönyörű tiszta. Ha fölé hajol, megláthatja benne egy másik ember arcát, akinek a fejét Ön tartja a víz alatt. Nézze, ez a főnöke, aki minden problémájának okozója. Micsoda kellemes meglepetés! Most szépen felengedi egy kis időre, csak míg levegőt vesz, majd ismét lenyomva tartja. Annyiszor vegyen mély levegőt, ahányszor csak akar! Föl, le, és újra...
Most már kipihent és nyugodt.

752. nap
A fogvatartóm állandóan bizarr kis fityegő tárgyakat lógat az orrom elé, amik friss húsdarabokra hasonlítanak. Enni viszont száraz fűrészporra emlékeztető kaját ad. Az egyelten dolog, ami még éltet, a szökés reménye. No meg az öröm, hogy naponta tönkreteszek egy-egy bútordarabot. Megyek, szétrágom az egyik szobanövényt...

761. nap
A mai kísérletem, hogy megöljem a fogvatartómat azzal, hogy a lába köré csavarodok, majdnem sikerült. Meg kell próbálnom ugyanezt, amikor a lépcső tetején áll. Hogy elrettentsem és megfélemlítsem hitvány elnyomómat, megint sikerült a kedvenc székére hánynom. Legközelebb az ágyába fogok.

762. nap
Egész nap aludtam, hogy éjszaka legyen majd elég erőm órákon át hangos nyávogással kaját követelni.

765. nap
Elfogtam egy egeret, és lefejezve odavittem a fogvatartómnak, hogy lássa, mi mindenre vagyok képes, hátha beijed. Ehelyett megsimogatott és azt mondta: "Jó cica!" Hát ez nem jött be!

768. nap
Ismét meggyőződtem róla, milyen szadisták ezek. Megint alávetettek egy szörnyűséges vízi tortúrának. És mindezek tetejébe még bekentek valami égető habos borzalommal, aminek a neve: sampon. Micsoda eszelős elme találmánya ez!
Az egyetlen vigaszom csak egy hüvelykujj-perc volt, ami közben a fogaim közt maradt.

771. nap
Valami összejövetel volt náluk, ezért egész estére elkülönítettek egy szobába. Hallottam a zajokat, és éreztem annak a szörnyű löttynek a szagát, amit úgy hívnak, hogy sör. Hallottam, azt is, hogy valami képességről beszélgetnek, amivel állítólag én rendelkezem, allergia, vagy mi a neve. Ezt meg kéne tanulnom bevetni!

774. nap
Szerintem a többi fogoly talpnyaló vagy besúgó. A kutyát gyakran szabadon engedik, és mindig boldogan visszatér. Biztos, hogy félkegyelmű. A madár viszont tuti, hogy köpni szokott. Valahogy kiképezték, hogy beszéljen a nyelvükön (ami olyan, mint a szamaraké), és rendszeresen beszél velük. Biztos vagyok benne, hogy minden lépésemet jelenteni szokta. Mostani helyén, a fémszobában, egyelőre biztonságban van, de én tudok várni. Minden csak idő kérdése.

A híres kólagyártó cég reklámfőnöke felkeresi a pápát:
- Szentatyám, van az az imádság, amiben a "mindennapi kenyerünk"-ről van szó. Fizetünk az egyháznak egymilliót, ha ezentúl a kóla szerepel benne.
A pápa mélységesen felháborodik.
- Akkor mit szól kétmillióhoz? - próbálkozik a reklámfőnök.
- Lehetetlen! Mit képzel? - szól a pápa és ajtót mutat.
A férfi az ajtóból még visszafordul:
- Azért elárulná, szentatyám, hogy a pék menyit fizetett?