Vicclap.hu - egómanó kedvencek

Megkérdezik a szőkét, a barnát, és a vöröset:
- Ha lehetősége lenne egy űrutazásra, ön hová szeretne menni?
- Én a Marsra. -  mondja a vörös.
- Én a Holdra. - mondja a barna.
- Én a Napra. - mondja a szőke.
- Dehát ott megsül, hölgyem!
- Akkor menjünk éjjel!

- Apa, mi a különbség a tragédia és a katasztrófa között?
- Tudod kisfiam, ha a nagymamád beleesik a folyóba, az tragédia, de ha ki is mentik, az már katasztrófa.

Egyik évben szilveszteri partira indultunk a férjemmel. Felöltöztünk, mindent elrendeztünk a házban, bekapcsoltuk az üzenetrögzítőt, beállítottuk az automata éjjeli világítást, majd hívtunk egy taxit. A macskát kivittük a kertbe, mert ha bent hagyjuk, mindig megpróbálja megenni a papagájt. Amikor be akartam zárni az ajtót, a macska hirtelen visszaosont az ajtó résén a házba. A férjem utána ment, hogy elkapja, én pedig beültem a taxiba.
- A férjem is jön azonnal, csak még felszaladt elköszönni anyámtól. - mondtam a taxisnak, mert nem akartam, hogy megtudja, üresen hagyjuk a házat.
Kis idő múlva jött is a férjem, kifulladva vágódott be a kocsiba, és ezt lihegte:
- Bocs, hogy ilyen soká jöttem. Felloholtam a lépcsőn, sehol senki, végül megtaláltam az ágy alatt. Egy vállfával tudtam csak kipiszkálni onnan. Utána meg nyakon kellett csípnem, mert ki akart ugrani a kezeim közül. Végül rádobtam egy pokrócot, hogy meg ne karmoljon. Nagy nehezen lecipeltem a kövér seggét a lépcsőn, és kihajítottam a kertbe.
Erre a taxis jelentőségteljesen hátranézett ránk, majd elindultunk.

Két 90 éves öreg cimbora, Mike és Joe egész életükben barátok voltak. Mikor kiderült, hogy Jonak már csak napjai vannak hátra, Mike minden nap meglátogatta. Egy nap Mike így szólt:
- Joe, mi mindketten egész életünkben rajongtunk a fociért és hosszú éveken keresztül együtt játszottunk minden vasárnap. Kérlek tedd meg a kedvemért, hogy ha a Mennyországba kerülsz, valahogy tudatod velem, hogy van-e ott is futball.
Joe felnézett Mike-ra a halálos ágyából:
- Mike, te vagy a legjobb barátom sok-sok év óta. Ha lehetséges, megteszem neked ezt a szívességet.
Nem sokkal ezután Joe meghalt.
Néhány éjszaka múlva Mike-ot felébresztette álmából egy halvány fénysugár és egy hang, mely a nevén szólította.
- Mike, Mike!
- Ki az? - kérdezte Mike hirtelen felülve.
- Én vagyok, Joe.
- Te nem lehetsz Joe, Joe meghalt.
- Mondom, hogy én vagyok, Joe - bizonygatta a hang.
- Joe, hol vagy?
- A Mennyországban - válaszolt Joe. - Van néhány nagyon jó hírem és egy kis rossz hírem.
- Mondd először a jó híreket - szólt Mike.
- Van futball a Mennyben. Ami még jobb, az összes öreg barátunk aki már meghalt, itt van velünk. Még ennél is jobb, hogy újra fiatalok vagyunk. Ráadásul örökké tavasz van, soha nem esik vagy havazik. És a legjobb, hogy annyit focizhatunk, amennyit csak akarunk, soha nem fáradunk el.
- Ez nagyszerű! - lelkendezett Mike. - Felülmúlja legvadabb álmaimat is! De akkor mi a rossz hír?
- Kedden te is benne vagy a kezdőcsapatban.

Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak. A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felírattal "Ave Cezar Vavan" Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori. De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addigis a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszercsak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög. Oda is súgja neki a múzeumőr:
- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritate.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, min nevet ennyire.
-Hát, csak azon, - mondja a székely - hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".