Vicclap.hu - lokika kedvencek

Két mexikói szerencsét próbálni megy az USA-ba. Mivel munkát nem találnak, elhatározzák, hogy koldulni fognak. Kimennek az utcára, majd este összevetik a keresményüket.
- Én kiírtam egy táblára, hogy hat gyerekem van, akik éheznek, majd vártam az alamizsnákat. Összesen 20 dollár jött össze - panaszkodik az első.
- Én szerencsésebb voltam - dicsekszik a másik. - Kaptam vagy 1000 db tízdollárost!
- És hogyan csináltad? - kérdi a másik.
- Én is fogtam egy táblát, de én azt írtam rá: "Szeretnék hazamenni Mexikóba, de hiányzik még 10 dollár az útiköltséghez".

Egy fiatalember lázasan tanulja a szóbeli érettségi tételeket. Egy nappal az érettségi vizsga előtt riadtan konstatálja, hogy a történelem tételekre nem maradt ideje. "Mentsük, ami menthető!"- alapon EGY tételt azért megtanul, mégpedig a 13-as számút, ettől rögtön elmúlt a félelme.
Másnap, amikor a 8-as számú történelem tételt húzta, egy hirtelen mozdulattal visszadugta a többi közé.
- Na-na fiatalember, mit művel? Hányas tételt húzta?
- A 13-ast, de szörnyen babonás vagyok, ezért ijedtemben visszadobtam.
- Ilyen nincs!!! Tessék, mondja csak el a 13-as tételt!
A fiatalember jelesre vizsgázott.

A matematika és a fizika professzora megbeszélik, hogy szétnéznek a nudistastrandon. Vígan napozgatnak, újságot olvasnak, amikor ijedten felkiált a fizikaprofesszor:
- Szent Isten! Itt jön Mariscsákné a tanulmányi ostályról!
Mindketten felugranak, a fizikatanár az ágyéka elé, a matematikatanár az arca elé teszi az újságot. A fizikus üdvözli Mariscsáknét, majd amikor eltávozott, megkérdi a társát:
- Te, hogyhogy a fejedre tetted az újságot?
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de engem általában az arcomról ismernek fel.

Vizsga a villamosmérnök-karon: Tanár: Zavarja a neonfény?
Diák: Nem.
Tanár: Akkor viszlát legközelebb.

Legközelebb:
Tanár: Zavarja a neonfény?
Diák: Igen.
Tanár: Akkor viszlát legközelebb.

Legközelebb:
Tanár: Zavarja a neonfény?
Diák: De Tanár úr! Ez argon lámpa!
Tanár: Rendben akkor kezdhetjük...

Egy nagyvállalat alkalmazottja felveszi a telefont, tárcsázza a recepciót, hogy a küldönccel beszéljen és ezt mondja:
- Hé Bélus, mozgasd a seggedet, hozz fel nekem egy kávét és két szendvicset, de fürgén, egyik lábad ott, a másik itt legyen!
A vonal másik végén megszólal egy férfihang:
- Idiótsa! Eltévesztetted a melléket, tudod, kivel beszélsz?
- Nem...
- A vezérigazgatóval beszélsz, te hülye!
Mire a mi emberünk:
- Ahhh! Hát aztán? És te szarcsimbók, te tudod, hogy kivel beszélsz?
A vezér meglepődve feleli:
- Nem.
Az alkalmazott halkan feleli:
- Hűűű... de jó! - és leteszi.

Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak. A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felírattal "Ave Cezar Vavan" Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori. De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addigis a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszercsak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög. Oda is súgja neki a múzeumőr:
- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritate.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, min nevet ennyire.
-Hát, csak azon, - mondja a székely - hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".

Egy férfi egy álláshirdetésre jelentkezik az állatkertben. Kiderül, hogy az állatkert legfőbb látványossága, a gorilla, nemrég pusztult el, és attól félnek, ha ez kiderül, nem jönnek majd a látogatók. Az állatkert igazgatója magas fizetést igér a férfinak, ha jól eljátsza a gorilla
szerepét jelmezbe öltözve. 
A jelentkező megdöbben az ajánlaton, de mivel nagyon kell neki a pénz, elfogadja az állást. Beöltözik és bezárják a ketrecbe. A produkciója egészen jól sikerül, a látogatók odavannak a gorilláért. A férfi egyre jobban belejön a mókába, le-fel ugrál, mászik, hintázik. Egyszer azonban egy akrobata mutatvány rosszul sül el, a magasban ugorva nem tud elkapni egy kötelet, és áttörve a rácsokat átzuhan az oroszlán ketrecébe. Míg a földön fekszik, az oroszlán egy hatalmasat üvölt. A férfi rémülten kiabálni kezd: "Segítség! Segítség!" Erre az oroszlán közel hajol hozzá és a fülébe súgja:
- Ne ordíts, te őrült! Mindkettőnket ki fognak rúgni!

Az egyik vasárnap elromlott a WC-nk. Mivel hétvégén nagyon nehéz szerelőt találni, nekiálltam, hogy majd magam megjavítom. Szétszereltem az egészet, lenyúltam a csatorna-lefolyó nyílásba, és előhúztam egy rózsaszín dinoszauruszt, az ötéves fiam játékát. "Ez okozta hát a dugulást!" - kiltottam fel megkönnyebülve, és hozzáfogtam, hogy visszaszerelem a kagylót a helyére. Miután jól meghúztam minden csavart, és ellenőríztem a szigetelést, megjelent az én drága kisfiam az ajtóban, és rámutatott a földön fekvő dínóra:
- Jaj, de ügyes vagy, apa! Ugye, a zöldet is megtaláltad?

Utazom a busszal.
A busz tele van, ezért nem tolakszom előre a jegykezelőig inkább megkérek egy nőt, hogy bélyegeztesse le nekem a jegyet.
De hogy szólítsam meg, te vagy ön?
Alaposabban megnézem, van nála egy üveg bor, vagyis biztosan férfihoz utazik. A bor nem éppen a legolcsóbb, vagyis a férfi jól néz ki. A falunkban két férfi van, aki jól néz ki - a férjem és a szeretőm.
A szeretőmhöz nem mehet, mivel oda én megyek most. Vagyis a férjemhez megy.
A férjemnek két szeretője van - Katrin és Sue.
Katrin éppen beteg.
Így hát:
Én: - Sue, le tudnád pecsételtetni a jegyemet?
Sue: - Ismerjük egymást??????

Az egyik brit napilap kérdést intézett az olvasóihoz, "Mit jelent britnek lenni?" címmel. A legmulatságosabb válasz:
"Britnek lenni: elmenni egy német autóval egy ír pubba belga sört inni, aztán hazafelé indiai vagy török kaját venni vacsorára, beülni a svéd kanapéra és amerikai filmet nézni a japán tévén.
És a legbrittebb dolog? Gyanakodni mindenre és mindenkire, ami vagy aki külföldi."