Az utcán ellibeg egy dekoratív ifjú hölgy.
- Ezt a nőt szeretném még egyszer az ágyamba vinni-jegyzi meg Kohn
- Miért, egyszer már odavitted? - érdeklődik Grün.
- Nem, de egyszer már szerettem volna.
Kohn el akar adni egy kutyát Grünnek.
- Nagyon ügyes kutya - bizonykodik Kohn - akkorát ugrik mint a Gellért hegy.
Grün megveszi a kutyát, de másnap már panaszra megy:
- Becsaptál Kohn, ez a kutya egyáltalán nem ugrik.
- Miért? A Gellért hegy ugrik?
Két csavesz találkozik a kávéházban. Az egyik meséli a másiknak, hogy egy nővel van randevúja.
- Na, és még nincs itt?
- Dehogynincs. Ott ül a sarokban.
- Na és?
- És ismertetőjelnek képviselőfánkot kell ennie. Szegény már az ötödiket eszi. Várok amíg jóllakik, mert nem akarok neki vacsorát fizetni.
Vitatkozik a katolikus és a református pap, valamint a rabbi arról, hogy kinek az istene hatalmasabb. Mondja a katolikus:
- Képzeljétek, egyszer elvittem az erdőbe kirándulni a gyerekeket, amikor hatalmas tűz támadt, semmi esély nem volt a menekülésre. Imádkoztam, és csodák csodája: 10 méteres körzetben lelohadtak a lángok, és így megmenekültünk. Láthatjátok, milyen hatalmas az Isten!
A református:
- Egy hajókirándulás alkalmával tomboló viharba kerültünk. Imádkoztam, és 20 méteres körzetben lecsitultak a hullámok, ki tudtunk menni. Láthatjátok,...
- Az semmi! - így a rabbi. - A múltkor megyek a Dob utcában, amikor a földön meglátok egy ötezrest. Éppen fel akartam venni, amikor eszembe ötlött, hogy szombat van, és nem érhetek pénzhez. Imádkoztam, és ha hiszitek, ha nem, 1 méteres körzetben péntek lett!
Gazsiék tönkremennek teljesen, és mindenüket eladják, már csak egy színes tévéjük maradt. Mivel jön a tél, ha nem szereznek pénzt, éhen halnak. A felesége megszólal:
- Té! Hát kirjil má á Kohntul vágy százezret, mer különbén felkopik áz állunk!
- Dé hát az zsidó, uccse fog ádni!
- De há csak próbaljad meg - érvel az asszony, és végül meggyőzi Gazsit. El is megy a Kohnhoz.
- Há instállom, csókolum á kezsit, áz lenne á helyzet, hogy kine 100000 forint a tilre, mer má csak egy színes tévénk márádt.
- Ok, Gazsi, semmi probléma - szól Kohn, és már nyújtja is a 100ezret.
Gazsi nem hisz a szemének. Már menne is ki az ajtón, amikor utána szól a Kohn:
- Várjál csak, Gazsikám. Azt ugye tudod, hogy majd 200ezret kell megadnod?
Gazsi majd összeesik, de nincs más választása, elfogadja. Most már még gyorsabban menne ki, de Kohn folytatja:
- De, kedves Gazsikám, azért kellene valami biztosíték is. Azt mondtad, van egy tévéd - hozd el azt kauciónak.
Gazsi totál kikészül, de nagyon kell a pénz - elrohan haza, és elhozza. De Khon folytatja:
- Drága Gazsikám! Az a helyzet, hogy gondolkoztam, amíg te odahaza voltál, és be kellett látnom, hogy ez még nem elég. Te alkalmi munkákból és segélyből élsz. Nem lehetek biztos, hogy meg tudod-e adni ezt a sok pénzt. De van egy ötletem. Most itthagyod a felét, és a másik 100ezret majd tavasszal megadod, jó?
Gazsi bátortalanul visszaadja a pénzt, majd elbúcsúzik. Hazafelé bandukolván így morfondírozik:
- Hú, bázzeg! Most se pízem, se tévém, és még 100ronggyál lógok a Kohnnák...
A katolikus pap kérdi a zsidó rabbit:
- Kollega Úr, mit jelent az, hogy "hochmetz"?
Mire a rabbi:
- Nézze Kolléga, ezt nehéz lenne elmagyarázni, de talán egy példát mondanék a megértés előmozdítására.
"Egy ifjabb és egy idősebb úr utazik a Budapest-Miskolc vonaton. Kérdi az ifjú:
- Uram, mennyi az idő?
Semmi válasz.
- Uram, hány óra van?
Ismét nincs válasz. Az ifjú ismét:
- Elnézést Uram, Ön netán siket, hogy nem felel?
- Dehogy vagyok siket! - így az idősebb, majd folytatja eképp:
- Nézze fiatalember, ha én most megmondom, hány óra van, maga beszélgetni kezd. Megkérdi, hova utazom. Én megmondom, hogy Miskolcra, mire Ön örömmel közli, hogy szintúgy. Megérkezünk Miskolcra, ahol az én gyönyörű leányom és a ragyogó feleségem vár. Én kénytelen leszek Önt bemutatni nekik, mire az én drágáim megkérdezik, hol fog Ön ebédelni? Azt fogja felelni, hogy még nem tudja, mire az én áldott jó szeretteim meghívják. Evés közben természetesen dicsérni fogja a főztüket, kicsit - a látszat kedvéért - bókolni kezd a feleségemnek, majd átmegy rámenősbe a lányom felé. Udvarol tiszta erőből, majd kisvártatva megkéri a lányom kezét. És csak nem képzeli, hogy én olyannak adom a lányomat, akinek még órája sincs...!"
Egy nap az indián harcos meglátogatta a törzsfőnököt kérdésével:
- Mondd, törzsfőnök, hogy kapjuk nevünket?
A törzsfőnök leül a tűzhöz, és beszélni kezd:
- Az nagyon egyszerű. Mikor gyerek megszületik, törzsfőnök kijön kunyhóból és szétnéz prérin. Amit törzsfőnök lát, gyerek neve lesz. Ha törzsfőnök kinéz és futó szarvast lát, gyereket hívni Futó Szarvasnak. Ha törzsfőnök szétnéz prérin és lát zuhanó sólymot, gyereket hívni Zuhanó Sólyomnak. De mondd, Két Kutya Baszik, miért kérded?