Két régi barátnő találkozik:
- Na milyen a házasság egy szürrealista festővel?
- Nagyon jól megvagyunk. Ő fest, én főzök, aztán próbáljuk kitalálni, ki mit alkotott.
Egyik haverommal, Józsival, üldögéltünk egy bárban, amikor egy nagyon csinos fiatal nő jött be az ajtón. Meglátott minket, és leült Józsi mellé. Kiderült, hogy régebben munkatársak voltak. A nő elmesélte, hogy éppen összeveszett a férjével, aki egyébként rendőr, és ő most dühében eljött otthonról. Aztán a régi ismerősök elmélyült beszélgetésbe kezdtek egymással. Hirtelen támadt egy ötletem, és odasúgtam Józsinak:
- Józsi, ne fordulj meg, egy fickó rontott be az ajtón, nagyon dühösnek látszik, és fegyver van a kezében!
Mire ő rémülten azt mondta nekem:
- Gyorsan! Csókolj meg!
Ha még nem láttad a feleségedet egy közlekedési rendőrre mosolyogni, akkor nem is ismered a legkedvesebb mosolyát.
- Kin Hubbard
Kovácsot megszólítja a szomszédja:
- Látom, mégis kibékültél a feleségeddel, Józsi!
- Miből gondolod?
- Tegnap kint az udvaron olyan egyetértésben fűrészeltétek az a darab fát.
- Az nem egy darab fa volt, hanem a konyhaszekrény.
Egy szőke és egy barna nő jelentkezik egy cégnél ugyanarra az álláshirdetésre. A cégvezetőtől kapnak egy-egy kérdőívet, hogy azt töltsék ki. Mindketten kitöltik, majd a leendő főnök értékeli a válaszaikat:
- Mind a ketten azonos pontszámot értek el, és én úgy döntöttem, hogy önt választom - fordul a barna lányhoz.
- Ezt nem értem! Biztos, hogy valamilyen előítélet miatt döntött így! - háborodik fel a szőke lány.
- Nem hölgyem. Az utolsó kérdésre egyikük sem tudta a választ, de míg a másik hölgy azt írta: "Nem tudom", az ön papírján ez áll: "Én sem".
Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem, - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak egy...?
- Persze, hogy van munkám! - csattant fel a nő - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.
Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy "Városi Nyilvántartó".
- Mi a foglalkozása? - kérdezte.
Hogy mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak:
- Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
- Megkérdezhetem, - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
- Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom, a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.''
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (a 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''.
Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón.