Vicclap.hu - majerzs kedvencek

Egy férfi elment meglátogatni a nagyapját. Mikor odaért a házhoz, döbbenten látta, hogy az öregúr épp hintaszékében ül a tornácon és deréktól lefelé teljesen meztelen.
- Nagyapa! Mit csinálsz te itt?! Nincs rajtad nadrág és bárki megláthatja az intim részeidet!
Az öregember elrévedező tekintettel meredt a távolba.
- Nagyapa! Hogy a csodába jutott eszedbe félmeztelenül kiülni a tornácra?!
Az öregúr lassan unokájára fordította tekintetét.
- Nagyanyád ötlete volt… Múlt héten ing nélkül ültem itt kinn és bemerevedett a nyakam…

Valódi feliratok és reklámszövegek:
Egy ruhaüzletben:
"Fantasztikus akció 16-os és 17-es nyakméretű férfiaknak!"Egy oregoni szupermarket bejáratánál:
"Miért menne máshová, hogy átverjék, amikor ide is jöhet?"

Egy pennsylvaniai temetőben:
"A sírokról virágot szedni tilos, kivéve saját sírról."

Tennessee-ben egy autópálya mellett:
"Ha ez a felirat víz alatt van, akkor az autópálya nem használható."

Figyelmeztető kártya az America West Airline járatán:
"Ha Ön a vészkijárati sorban ül, és nem olvasta ezt a kártyát, akkor szóljon a repülőgép személyzetének."

Egy maine-i üzletben:
"Mottónk a következő: Vevőinknek a lehető legalacsonyabb árakat nyújtjuk, valamint színvonalat."

Új segédet vesz fel az öreg patikus, s mielőtt az első éjszakai ügyeletre kerülne sor, imigyen oktatja:
- Egyszerű dolog ez, fiam! Ha öv alatti panasszal jönnek, adj ricinust, ha öv felettivel, aszpirint.
Másnap reggel a segéd boldogan referál:
- Főnök úr, valóban nem volt semmi baj. Egy eset kivételével a tanácsai szerint jártam el.
- Ez valami speciális beteg volt, fiam?
- Igen. Bejött egy csodálatos, fiatal nő, szétrántotta a kabátját,alatta nem volt semmi, esdeklően rám nézett és azt mondta: "Szépfiú,egy éve nem láttam férfit!" - Na, ennek szemcseppet adtam!

Dinnyét eszik a vízilabda-válogatott.
- Milyen a dinnye, Tibor?
- Kicsit kásás, Tamás.

A fény azt hiszi, gyorsabb mindennél, de téved. Mindegy, milyen sebesen száguld a fény, mindig azt fogja találni a végén, hogy a sötétség ért oda elsőnek, és rá vár.

Hazatérve a férj látja, hogy a felesége lázasan csomagolja a bőröndjét.
- Te meg mit csinálsz? - kérdezi döbbenten.
- Elköltözöm Londonba. Úgy hallottam, hogy az örömlányok 400 fontot is kapnak azért a szolgáltatásért, amit én ingyen nyújtok neked.
A férj ekkor elővesz egy másik bőröndöt és ő is elkezd csomagolni.
- Hát te meg hova készülsz? - kérdezi az asszony.
- Megyek én is Londonba. Kíváncsi vagyok, hogy fogsz megélni évi 800 fontból.

A férj morcosan ér haza a munkából. Felesége kérdezi tőle:
- Drágám, éhes vagy?
- Nem, ettem odabent.
- Szomjas vagy?
- Nem, ittam odabent.
- Jaj, lehetnél egy kicsit kedvesebb is!
- Már voltam odabent.

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem, - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak egy...?
- Persze, hogy van munkám! -  csattant fel a nő - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy "Városi Nyilvántartó".
 - Mi a foglalkozása? - kérdezte.
Hogy mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak:
- Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
- Megkérdezhetem, - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
- Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom, a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.''

A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (a 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''.
Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón.

Az esküvőn az anyakönyvvezető odafordul a vőlegényhez, aki alig áll a lábán az átdorbézolt éjszaka után:
- Kovács Péter, szeretnéd-e feleségül az itt jelenlévő Kis Piroskát?
A vőlegény néma marad, és csak bámul a semmibe. Az anyakönyvvezető megismétli a kérdést, ekkor már hangosabban:
- Kovács Péter, szeretnéd-e feleségül az itt jelenlévő Kis Piroskát?
A vőlegény most is bámul a semmibe, és nem vesz tudomást az anyakönyvvezetőről.
Ekkor a vőfély ezt súgja a fülébe:
- Menjünk el aztán meginni egy sört?
- Igen! - kiáltja el magát a vőlegény.