Egy vállalat vezetője egy nap új alkalmazottat vesz fel.
- Mi a neve? - kérdezi a jelentkezőtől.
- János - válaszol a férfi. A főnök arca elborul:
- Nézze, nem tudom, eddig milyen szedett-vedett helyen dolgozott, de nálunk senkit nem szólítanak a keresztnevén. Ez csak fölösleges bizalmaskodáshoz vezetne, ami tudvalevőleg a tekintély rombolását eredményezi. Alkalmazottaimat kizárólag a vezetéknevükön szólítom - Kovács, Kiss, Tóth - csak a vezetéknév, érti, ugye? Magának én Nagy igazgató úr vagyok. Semmi haverkodás, és akkor minden rendben lesz. Akkor kezdjük még egyszer. Mi a teljes neve?
A jelentkező sóhajt, majd kiböki:
- Drágám. A nevem Drágám János.
- Oké, János, akkor beszéljünk az anyagiakról...
Férfi a repülőgépen a stewardessnek:
- Hölgyem, fel vagyok háborodva! Rendszeresen Önökkel repülök, de sosem mehetek akkor a wc-re amikor akarok, soha nem látom a filmet, és mindig ablak mellett kell ülnöm!
- Ne szórakozzon már kapitány úr, hanem kezdje meg a felszállást!
Éppen lefeküdtünk volna, mikor az asszony szólt, hogy ég a lámpa a garázsban. Kinézek, és látom ám, hogy négy markos legény serényen hordja kifelé a cuccaimat, aztán rakják az utcán ácsorgó teherautóra, ezerrel. Kapom a telefont, hívom az óberhét, de azt mondja egy zsernyák, hogy momentán egy szabad kocsijuk sincs, de nyugi, amint lesz, jönnek, és már le is tette.
Nekem meg a fejem tetejébe akadt az adrenalin azonnal, úgy hogy ismét felhívtam a szervet. Mondom neki, az előbb telefonáltam, hogy jöjjenek, de már nem kell sietniük. Ugyanis fogtam a puskámat, lepuffantottam mind a négyet, helyszínelni meg tényleg ráérnek később is. No, le se tettem a kagylót, négy rendőrautó már ott is volt a házunk előtt, plusz a mentő. El is kapták a betörőket ízibe.
Az egyik rendőr, aki velem is hajlandó volt szóba elegyedni, megjegyezte:
- Mintha azt mondta volna, hogy lelőtte mind a négyet.
Mire én:
- Maguk meg valami olyasmit, hogy nem tudnak küldeni senkit...
Európában van egy ország.
Ebben az országban van egy város.
Ebben a városban van egy ház.
Ebben a házban van egy kislány.
Ennek a kislánynak:
- bezárták az iskoláját,
- az anyukáját kirúgták a munkahelyéről,
- az apukáját leszázalékolták,
- nagymamája súlyosan beteg, éveken belül el is végzik az operációt,
- a közeli kórházat megszüntették,
- a városba vezető vasutat felszámolták...
Na, melyik országban lakik a kislány?
Oroszországban bejelentették, hogy idén is megrendezik az atomerőművek dolgozóinak szépségversenyét. A tavalyi győztesnek volt a három legszebb szeme, amit valaha is láttam.
- Conan O'Brien
A szomszédommal gyakran adunk egymásnak kölcsön dolgokat. A minap el akartam kérni tőle a nagy létráját. Azt mondja a szomszéd:
- Nics itthon a nagy létránk, kölcsön adtam a fiamnak.
Én erre idéztem egy böcsességet, amit még a nagymamámtól hallottam:
- "Sose adj kölcsön semmit a gyerekednek, mert nem kapod többet vissza."
Mire ő megjegyezte:
- Valójában az nem is az én látrám, hanem az apámé.
Kovácsné elmegy az orvoshoz tanácsot kérni:
- Doktor úr, nagy bajban vagyok. Tegnap benyitottam a kislányom szobájába, és ott találtam a szomszéd fiúval. Mindketten levetették a ruhájukat, egymás testét nézegették, miközben kuncogtak!
- Ugyan már, ez csak a természetes kíváncsiság. Nincs miért aggódnia.
- Én azért aggódom. A lányom férje meg még inkább...
Egy férfi éppen CD-ket pakol ki a szekrényből, amikor csörög a telefon. A férfi tétovázik egy kicsit, majd felveszi:
- Halló?
- Üdvözlöm Mr. Birschman, Tiffany vagyok, a házvezetőnő! - mondja egy női hang.
- Üdvözlöm Tiffany, miben segíthetek?
- Elnézést, hogy ilyen későn telefonálok, de volt egy kis problémám ma, takarítás közben.
- Milyen probléma, Tiffany?
- Amikor bevetettem az ágyukat, véletlenül kiesett a pénzes boríték. Nem tudtam, honnan eshetett ki, ezért az ágyrács és a matrac közé tettem, az ágy lábához. Nem baj?
- Nem Tiffany, jó lesz így. Nagyon köszönöm, hogy szólt.
- Ó, és még egy: amikor a nappalit porszívóztam, megtaláltam azt a gyémántgyűrűt, amit egy éve vesztettek el.
- Ez nagyszerű! És hova tette?
- Természetesen a felesége ékszeres dobozába, a hálószobájukban található széfbe.
- És azt hogy tudta kinyitni?
- Tudja, még a felesége mutatta meg. A kulcsot is visszatettem a komód felső fiókjába, a fehérnemű közé.
- Fantasztikus, maga tényleg pótolhatatlan!
- Ja, és elraktam a Porsche kulcsát az íróasztala felső fiókjába, tudom, hogy meglepetésnek szánja a feleségének, nem akartam, hogy véletlenül ráakadjon.
- Nagyon köszönöm Tiffany, Ön roppant hasznos alkalmazott.
- Köszönöm, Mr. Birschman, jó éjszakát!
- Jó éjszakát!
A férfi leteszi a telefont, majd így szól a szobába belépő, álarcos figurához:
- Na, azt hiszem, ennél egyszerűbb betörésünk még sose volt!