Egy fiatalasszony elmegy egy jósnőhöz, aki állítólag kapcsolatot tud teremteni a halottak szellemével. A vendég közli, hogy elhunyt nagyanyjával szeretne beszélni.
A jósnő révületbe esik, szemhéja lecsukódik, kezei az asztal fölött lebegnek, és furcsa hangon megszólal:
- Kisunokám, itt vagy?
- Nagymama, ez te vagy?
- Igen, kisunokám.
- Nagymama, ez tényleg te vagy?
- Persze, hogy én vagyok!
- Egészen biztos, hogy te vagy?
- Egészen biztos!
- Mikor tanultál meg magyarul?
Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak. A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felírattal "Ave Cezar Vavan" Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori. De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addigis a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszercsak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög. Oda is súgja neki a múzeumőr:
- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritate.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, min nevet ennyire.
-Hát, csak azon, - mondja a székely - hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".
Összesen: 10

[1]