Egy fogorvos úgy gondolta, kissé megvicceli idős hölgypáciensét, ezért miközben húzta fel az orvosi kesztyűt, a következőt kérdezte:
- Tudja asszonyom, hogy készülnek ezek a kesztyűk?
- Nem tudom.
- Van egy hatalmas tartály, tele folyékony gumival. A különböző tenyérrel rendelkező dolgozók egyszerűen belemerítik a kezüket, hagyják megszáradni, majd lehúzzák a kesztyűt és méret szerint belerakják a megfelelő dobozba.
- Óh, tényleg? - csodálkozott a hölgy.
Az orvos magában mosolygott hiszékenységén.
Öt percnyi csend után, fogfúrás közben észrevette, hogy az idős asszony alig bírja magában tartani a nevetését.
- Mi olyan vicces? - kérdezte az orvos.
- Elképzeltem, hogy készülnek az óvszerek...
Egy ember fekszik kint a réten a fűben, és nézi a felhőket az égen. Egyszer csak megszólal:
- Uram, mondd meg nekem, mennyi is valójában egymillió év!
Mire az Úr valóban leszól az égből:
- Számomra az csak egy percnek számít.
- És mondd, mennyi tízmillió forint?
- Az nekem csak tíz forint!
- Akkor nem kaphatnék tíz forintot?
- Várj egy percet...
Egy vak férfi bemegy a kocsmába, leül a pultnál egy székre. Kitapogatja a mellette ülő embert és kérdezi tőle:
- Akar hallani egy szőke viccet?
Mire az így felel:
- Ide figyeljen, én is szőke vagyok. Itt áll mögöttem egy százhúsz kilós birkózó barátom, ő is szőke. A kocsmáros is szőke. És van itt még két nagydarab fickó a pultnál, mindketten szőkék. Biztos, hogy el akarja mondani nekünk azt a viccet?
- Inkább nem. Nem akarom ötször elmagyarázni.
Egy vállalat vezetője egy nap új alkalmazottat vesz fel.
- Mi a neve? - kérdezi a jelentkezőtől.
- János - válaszol a férfi. A főnök arca elborul:
- Nézze, nem tudom, eddig milyen szedett-vedett helyen dolgozott, de nálunk senkit nem szólítanak a keresztnevén. Ez csak fölösleges bizalmaskodáshoz vezetne, ami tudvalevőleg a tekintély rombolását eredményezi. Alkalmazottaimat kizárólag a vezetéknevükön szólítom - Kovács, Kiss, Tóth - csak a vezetéknév, érti, ugye? Magának én Nagy igazgató úr vagyok. Semmi haverkodás, és akkor minden rendben lesz. Akkor kezdjük még egyszer. Mi a teljes neve?
A jelentkező sóhajt, majd kiböki:
- Drágám. A nevem Drágám János.
- Oké, János, akkor beszéljünk az anyagiakról...
Vasárnap délelőtt a templomban Istentiszteletet tartottak. A 2000-es létszámú gyülekezet meglepődve tekintett két váratlanul betoppanó vendégre.
Mindketten felöltözve talpig feketébe és mindegyiknél egy automata géppisztoly.
Egyik így kiált:
„Bárki, aki úgy gondolja, hogy megéri Krisztusért hogy egy golyót kapni, maradjon ülve."
Az énekkar azonnal kirohant...
Az előljárók közül is megfutamodtak...
És a nagyobb része a jelenlévőknek is elment....
A 2000 hívő emberből csak 20-an maradtak.
Az egyik fegyveres férfi ezután körülnézett, és a lelkészre tekintve ezt mondta:
“Jól van tiszteletes, megszabadítottalak a képmutatóktól. Most már kezdheted a prédikálást. További szép napot!"
A két idegen erre megfordult és elment.
- Igazgató kartárs! Móricka az egész osztály előtt azt mondta, hogy menjek a francba, az a büdös lábú igazgató meg fogja be a pofáját.
- Ki ennek a Mórickának a papája?
- Ő a városi rendőrkapitány.
- És a mamája?
- Ő a Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke.
- Akkor tudja, mit? Én elmegyek lábat mosni, maga pedig kartársnő, menjen a francba!
Az éves teljesítményértékelés keretében a HR vezető egy leírást kért Tóth Béla munkatársról annak főnőkétől.
"Tóth Béla, az asszisztensem mindig
keményen dolgozik az irodájában. Béla függetlenül dolgozik, nem
pazarolja a cég idejét azzal, hogy a kollégákkal beszélget. Béla soha nem
tagadja meg másoktól a segítséget, és mindig
időre fejezi be a kiadott munkát. Bélánk gyakran sok időt tölt az
elkészítendő munkájával, hogy befejezze azt, néha folytatja az
ebédszünetben. Béla egy olyan személyiség, hogy abszolút nincs
kétség afelől, hogy alapos és széles körű saját területén a
szaktudása. Úgy gondolom, Bélát nyugodtan lehet
egy igazi nagyágyúnak nevezni, akit nem lehet
nélkülözni. Következésképpen azt ajánlom, hogy Bélát
léptessék elő. Erről a javaslatot majd
el kell küldeni minél hamarabb.
Aláírás: Kovács József "
Hamarosan érkezett egy kis kiegészítés a levélhez:
"Béla a hátam mögött állt, és olvasta a levelet, miközben írtam. Kérem, csak a páratlan sorokat (1, 3, 5 stb.) olvassa el, ezek tartalmazzák a valódi véleményemet."
Egy idősebb hölgy elmegy az orvoshoz, és megkérdezi tőle:
- Doktor úr, én már nem voltam együtt a férjemmel évek óta, és nem tudom, hogyan növelhetném meg a potenciáját...
A doktor mosolyog:
- Nem próbálta még meg a Viagrát?
- Ugyan, drága doktor úr, még arra se tudom rávenni, hogy aszpirint vegyen be, ha fáj a feje.
A doktor gondolkodni kezd.
- Tudja mit? - mondja egy pár pillanat múlva - Próbálja ki a következőt: törje össze a tablettát porrá és tegye bele a férje kávéjába, azt biztosan nem veszi észre.
A hölgy erre határozottan felderült és gyorsan el is távozott.
Egy héttel később, ideges arccal megint elmegy a doktorhoz. Az kérdezi tőle:
- Na és hogyan alakult?
- Szörnyen doktor úr, szörnyen...
- Talán nem vált be?
- De - válaszolta az idős hölgy. - Bevált. Amikor nem figyelt oda, beleraktam a kávéjába a port, ami nem sokára hatni is kezdett, ott helyben letépte a ruhámat és szeretkezett velem az asztalon. Nem volt ilyen jóban részem legalább 25 éve...
- Értem, de akkor mi a baj?
- Nos... Többet nem engednek be minket a McDonalds-ba.