Vicclap.hu - hüjjje kedvencek

A magyar válogatott barátságos meccset játszik a Wembleyben. Az angolok kellőképpen "komolyan" veszik a találkozót. Úgy döntenek, hogy sörözni mennek, elég, ha csak Rooney játszik egyedül, a magyarokat egymagában is megveri.
Ahogy iszogatnak a kocsmában, jön is a hír, hogy Rooney a 4. percben gólt rúgott, 1:0.
Elégedetten emelgetik a korsókat, de újabb hír valahogy nem jön.
A 85. percben érkezik a hideg zuhany: a magyarok egyenlítettek. Az angol játékosok azonnal a buszba ugranak, és irány a stadion. Ott kapják a hírt, hogy a hosszabbítás második percében a magyarok újabb gólt rúgtak és megnyerték a meccset. Rohannak az öltözőbe, Rooney ül az egyik padon és nagyon lógatja a fejét.
Rögtön nekirontanak:
- Wayney, mi történt? Hogy veszíthettünk?!?
- Ne haragudjatok, fiúk, nem sokat tehettem, még a 13. percben kiállítottak...

Kovácsné üzleti útra megy külföldre. Hazatelefonál a családjának, a hatéves kislánya veszi fel a telefont:
- Halló?
A telefonközpontos szól bele:
- Jó napot kívánok. Kovácsné van a vonalban. Vállalják a hívás költségét?
Mire a kislány kétségbeesve kiabál ki a szobából:
- Apu, gyere, náluk van az anyu és pénzt követelnek!

Egy fogorvos úgy gondolta, kissé megvicceli idős hölgypáciensét, ezért miközben húzta fel az orvosi kesztyűt, a következőt kérdezte:
- Tudja asszonyom, hogy készülnek ezek a kesztyűk?
- Nem tudom.
- Van egy hatalmas tartály, tele folyékony gumival. A különböző tenyérrel rendelkező dolgozók egyszerűen belemerítik a kezüket, hagyják megszáradni, majd lehúzzák a kesztyűt és méret szerint belerakják a megfelelő dobozba.
- Óh, tényleg? - csodálkozott a hölgy.
Az orvos magában mosolygott hiszékenységén.
Öt percnyi csend után, fogfúrás közben észrevette, hogy az idős asszony alig bírja magában tartani a nevetését.
- Mi olyan vicces? - kérdezte az orvos.
- Elképzeltem, hogy készülnek az óvszerek...

Egy vállalat vezetője egy nap új alkalmazottat vesz fel.
- Mi a neve? - kérdezi a jelentkezőtől.
- János - válaszol a férfi. A főnök arca elborul:
- Nézze, nem tudom, eddig milyen szedett-vedett helyen dolgozott, de nálunk senkit nem szólítanak a keresztnevén. Ez csak fölösleges bizalmaskodáshoz vezetne, ami tudvalevőleg a tekintély rombolását eredményezi. Alkalmazottaimat kizárólag a vezetéknevükön szólítom - Kovács, Kiss, Tóth - csak a vezetéknév, érti, ugye? Magának én Nagy igazgató úr vagyok. Semmi haverkodás, és akkor minden rendben lesz. Akkor kezdjük még egyszer. Mi a teljes neve?
A jelentkező sóhajt, majd kiböki:
- Drágám. A nevem Drágám János.
- Oké, János, akkor beszéljünk az anyagiakról...

Az éves teljesítményértékelés keretében a HR vezető egy leírást kért Tóth Béla munkatársról annak főnőkétől.

"Tóth Béla, az asszisztensem mindig
keményen dolgozik az irodájában. Béla függetlenül dolgozik, nem
pazarolja a cég idejét azzal, hogy a kollégákkal beszélget. Béla soha nem
tagadja meg másoktól a segítséget, és mindig
időre fejezi be a kiadott munkát. Bélánk gyakran sok időt tölt az
elkészítendő munkájával, hogy befejezze azt, néha folytatja az
ebédszünetben. Béla egy olyan személyiség, hogy abszolút nincs
kétség afelől, hogy alapos és széles körű saját területén a
szaktudása. Úgy gondolom, Bélát nyugodtan lehet
egy igazi nagyágyúnak nevezni, akit nem lehet
nélkülözni. Következésképpen azt ajánlom, hogy Bélát
léptessék elő. Erről a javaslatot majd
el kell küldeni minél hamarabb.

Aláírás: Kovács József "

Hamarosan érkezett egy kis kiegészítés a levélhez:
"Béla a hátam mögött állt, és olvasta a levelet, miközben írtam. Kérem, csak a páratlan sorokat (1, 3, 5 stb.) olvassa el, ezek tartalmazzák a valódi véleményemet."

Férfi a repülőgépen a stewardessnek:
- Hölgyem, fel vagyok háborodva! Rendszeresen Önökkel repülök, de sosem mehetek akkor a wc-re amikor akarok, soha nem látom a filmet, és mindig ablak mellett kell ülnöm!
- Ne szórakozzon már kapitány úr, hanem kezdje meg a felszállást!

Éppen lefeküdtünk volna, mikor az asszony szólt, hogy ég a lámpa a garázsban. Kinézek, és látom ám, hogy négy markos legény serényen hordja kifelé a cuccaimat, aztán rakják az utcán ácsorgó teherautóra, ezerrel. Kapom a telefont, hívom az óberhét, de azt mondja egy zsernyák, hogy momentán egy szabad kocsijuk sincs, de nyugi, amint lesz, jönnek, és már le is tette.
Nekem meg a fejem tetejébe akadt az adrenalin azonnal, úgy hogy ismét felhívtam a szervet. Mondom neki, az előbb telefonáltam, hogy jöjjenek, de már nem kell sietniük. Ugyanis fogtam a puskámat, lepuffantottam mind a négyet, helyszínelni meg tényleg ráérnek később is. No, le se tettem a kagylót, négy rendőrautó már ott is volt a házunk előtt, plusz a mentő. El is kapták a betörőket ízibe.
Az egyik rendőr, aki velem is hajlandó volt szóba elegyedni, megjegyezte:
- Mintha azt mondta volna, hogy lelőtte mind a négyet.
Mire én:
- Maguk meg valami olyasmit, hogy nem tudnak küldeni senkit...

Egy férfi éppen CD-ket pakol ki a szekrényből, amikor csörög a telefon. A férfi tétovázik egy kicsit, majd felveszi:
- Halló?
- Üdvözlöm Mr. Birschman, Tiffany vagyok, a házvezetőnő! - mondja egy női hang.
- Üdvözlöm Tiffany, miben segíthetek?
- Elnézést, hogy ilyen későn telefonálok, de volt egy kis problémám ma, takarítás közben.
- Milyen probléma, Tiffany?
- Amikor bevetettem az ágyukat, véletlenül kiesett a pénzes boríték. Nem tudtam, honnan eshetett ki, ezért az ágyrács és a matrac közé tettem, az ágy lábához. Nem baj?
- Nem Tiffany, jó lesz így. Nagyon köszönöm, hogy szólt.
- Ó, és még egy: amikor a nappalit porszívóztam, megtaláltam azt a gyémántgyűrűt, amit egy éve vesztettek el.
- Ez nagyszerű! És hova tette?
- Természetesen a felesége ékszeres dobozába, a hálószobájukban található széfbe.
- És azt hogy tudta kinyitni?
- Tudja, még a felesége mutatta meg. A kulcsot is visszatettem a komód felső fiókjába, a fehérnemű közé.
- Fantasztikus, maga tényleg pótolhatatlan!
- Ja, és elraktam a Porsche kulcsát az íróasztala felső fiókjába, tudom, hogy meglepetésnek szánja a feleségének, nem akartam, hogy véletlenül ráakadjon.
- Nagyon köszönöm Tiffany, Ön roppant hasznos alkalmazott.
- Köszönöm, Mr. Birschman, jó éjszakát!
- Jó éjszakát!
A férfi leteszi a telefont, majd így szól a szobába belépő, álarcos figurához:
- Na, azt hiszem, ennél egyszerűbb betörésünk még sose volt!

Válóperes tárgyaláson a bíró kérdezi a feleségtől:
- Nos, mi a kiindulási pont az önök válásánál?
- Egy szép hatszobás kertvárosi ház, nagy kerttel.
- Úgy értem, hogy mi az alap?
- Az alap az betonból van.
- Milyen a családi életük?
- A férjemnek van egy nagynénje, nekem meg még élnek a szüleim.
- Úgy értem, hogy van-e önök között otthon hangos szóváltás?
- Hát, a gyerekeknek van egy sztereo lejátszójuk, amit gyakran túl hangosan hallgatnak.
- Megverte már önt a férje valamikor?
- Igen, többször előfordult, hogy reggel ő kelt fel hamarabb.
A bíró most már nagyon ideges. Rákérdez:
- Asszonyom, tulajdonképpen miért akar elválni?
- Nem én akarok válni, hanem a férjem. Azt mondja, hogy nem tud velem kommunikálni.