A magyar válogatott barátságos meccset játszik a Wembleyben. Az angolok kellőképpen "komolyan" veszik a találkozót. Úgy döntenek, hogy sörözni mennek, elég, ha csak Rooney játszik egyedül, a magyarokat egymagában is megveri.
Ahogy iszogatnak a kocsmában, jön is a hír, hogy Rooney a 4. percben gólt rúgott, 1:0.
Elégedetten emelgetik a korsókat, de újabb hír valahogy nem jön.
A 85. percben érkezik a hideg zuhany: a magyarok egyenlítettek. Az angol játékosok azonnal a buszba ugranak, és irány a stadion. Ott kapják a hírt, hogy a hosszabbítás második percében a magyarok újabb gólt rúgtak és megnyerték a meccset. Rohannak az öltözőbe, Rooney ül az egyik padon és nagyon lógatja a fejét.
Rögtön nekirontanak:
- Wayney, mi történt? Hogy veszíthettünk?!?
- Ne haragudjatok, fiúk, nem sokat tehettem, még a 13. percben kiállítottak...
Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utolérhetetlen vagyok az ágyban...
- Kisfiam, honnan tanultad ezt a csúnya beszédet? - kérdezi az anyja a hatéves Pistikétől.
- A Mikulástól, anyu.
- A Mikulástól?
- Igen, mikor a sötétben felbukott egy székben a szobámban.
Két öreg focista beszélget:
-Van egy jó és egy rossz hírem, melyiket mondjam először?
- A jót!
- Ha meghalsz, és a mennybe jutsz, bekerülsz a Mennyei válogatott csapatába!
- Ez nagyszerű hír! Mi a rossz?
- Holnap meccsed van!
Hatéves koromban szakács akartam lenni. Hétévesen pedig Napóleon. Azóta az ambícióm csak egyre nőtt.
- Salvador Dali