Székely bácsi hazamegy az állatkertből és beszámolót tart a komájának.
- Láttam az állatkertben zsiráfot.
- Az milyen?
- Tudod, milyen a ló?
- Igen.
- Na, a zsiráf is olyan, csak hosszú nyaka van, hosszú lábai és barnás-foltos.
- És mit láttál még?
- Zebrát.
- Az milyen?
- Tudod, milyen a ló?
- Persze.
- Na, a zebra pont olyan, csak fekete-fehér csíkos.
- És mit láttál még?
- Vízilovat.
- Az milyen?
- Tudod, milyen a ló?
- Tudom.
- Na, az pont olyan, csak sokkal kövérebb és a vízben él.
- És mit láttál még?
- Tigrist.
- Az milyen?
- Tudod, milyen a ló?
- Igen.
- No, a tigris egyáltalán nem hasonlít rá!
A székely hazaér és egy szem fiának hoz egy kosár epret. Odaad egy darabot a fiúnak és azt mondja neki:
- A többinek is ugyanolyan íze van.
Egyszer a riporter a nagyvárosból kimegy az öreg székelyhez riportot készíteni! Mondja a riporter:
- Meséljen már valami izgalmasat bátyám,had dicsekedjek el a nagyvárosban a dologgal!
Az öreg fél óra múlva beleszív a pipájába.
- Há'vót ecce egy kecske.
- Igen, aztán?
- Há eveszett.
- Aztán?
Félóra múlva beleszív a pipájába az öreg.
- Oszt meglett!
Hajtja a székely bácsi komótosan a szekerét. Egyszer csak lelassít mellette egy kocsi és kiszól a sofőr:
- Bácsi, nem tudná megmondani merre van a makaróni gyár?
- Nem tudom én, fiam.
A kocsi továbbhajt, a székely bácsi elgondolkozik, aztán utána kiált:
- Jóember, nem a lyukastésztagyárat keresi?
A sofőr örömmel tolat vissza:
- De igen, tudja hol van?
- Dehogy tudom, fiam.
Székely góbé lejön a Hargitáról, bemegy kocsmába, elkiáltja magát:
- Kaját, piát, nőt!
Mire a kocsmáros:
- Kaja van, pia van, de nőt nem tudok.
- Akkor jó - mondja a székely és eszik, iszik, majd visszamegy a Hargitára.
Egy hét múlva visszajön a góbé és elordítja magát:
- Kaját, piát, nőt!
- Kaja, pia van, nő nincs, de itt van a Béla.
- Á, én nem vagyok olyan - mondja a góbé és eszik, iszik, majd visszamegy a Hargitára.
Egy hét múlva megint jön a góbé:
- Kaját, piát, nőt!
- Kaja van, pia van, nő nincs, de a Béla még épp itt van.
- Na jó - mondja a góbé,- de csak akkor, ha hármónk között marad.
Mire a kocsmáros:
- Hát ez sajnos nem megy, ugyanis tudni fog róla maga, én, a Béla, és tudni fog róla az a hat ember akik lefogják a Bélát, ugyanis ő sem olyan!
A Székely parasztbácsi vesz egy bringát de nem ért hozzá. Megkéri a fiát, hogy vigye el egy körre. A Székely és a fia felszállnak a bringára.
- Édesapám már beesteledett !
- Nem baj fiam van rajta lámpa majdan azt működtetjük.
Elindulnak az úton de a lámpa nem működik.
- Na fiam tekerj gyorsabban mert csak akkor világít.
Úgy is tesz a fia, és lám világít, majdan újra lassan megy. Eltelik öt perc jön szembe egy kocsi.
- Na fiam tekerjé mert így a setétben nem látnak minket és nekünk jönnek.
Teker a fiú és lám világít a lámpa, a kocsis kikerüli őket. Mennek tovább, megint jön egy kocsi.
- Na fiam tekerj gyorsabban mert így ily setétben elüt minket az autó.
A fiú úgy is tesz, a lámpa világít és a kocsi kikerüli őket. Mennek tovább és megint jön egy kocsi.
- Na fiam tekerj jobban, hogy világítsunk mert így nem látnak minket és elütnek.
- Na de édesapám nem látja, hogy ezek a fényre jönnek ?
Becsönget egy házaló egy szegény székelyhez.
- Nagyon szép utazóbőröndöket tudok ajánlani...
- Minek az nekem?
- Hát ha például vonaton utazik uraságod, ebbe rakhatja a ruháit!
- És akkor üljek ott pucéron a pályaudvaron?!
Házsártos felesége van a székelynek. A patikus azt mondja a férfinak, hogy erre van egy jó orvossága. Amikor a székely elment hozzá, adott neki két jókora pofont azzal, hogy ezt adja be a feleségének, erre a betegségre ez az orvosság. Amikor az asszony legközelebb korholni kezdi az urát, az pofon vágja egyszer, s láss csodát, az asszony elhallgat. Amikor a székely visszamegy a gyógyszertárba, a patikus érdeklődik, használt-e a gyógyszer.
- Használt bizony! Sőt elég volt egy is, a másik nem kellett, és ezért visszahoztam - ezzel leken egy hatalmas fülest a patikusnak.
Két székely barkochbázik :
- Tekeredik?
- Igen.
- Söndörödik?
- Igen.
- Pöndörödik?
- Igen.
- Rákérdezhetek?
- Igen.
- Csak nem a dezoxiribonukleinsav?
Beültek a vendégek, soha, hogy hazamenjenek.
- Jó nektek vendégeknek
akkor mehettek haza amikor akartok. - mondja nagy sokára a székely.
Végre elindulnak. Odakint felhőszakadás, még az orrát se meri kidugni az ember.
A székely kiáll az esőre, csurog róla a víz, fölnéz az égre,s fölemeli a két karját:
- Istenem
istenem, hát neked soha sem voltak vendégeid?