




Mari néni bemegy a piacra, ahol eladja a pipéit (kis lúdjait), majd a pénzt - hogy biztonságban legyen - belecsavarja a zsebkendőjébe és a szoknyájához tűzve belül belógatja. A vásárban járva kiválaszt egy haraszkendőt magának, de mikor fizetni akar, hát nincs meg a pénz. Rendőrhöz fordul:
R: De Mari néni, hová tette a pénzt?
M: Édös fiam, há hogy jó helyen legyen, a zsebkendőmbe kötöttem, egy zikherásztűvel megtűztem a pendejem korcájához 's béjül bélógattam.
R: De hát Mari néni, nem vette észre, hogy ott valaki matat?
M: Észrevettem lelköm, de azt hittem becsületes szándéka vagyon!
Elutazik az öreg székely Egerbe és beállit a Borkombinát igazgatójához, hogy fogadni akar egy jó traktorba, hogy nem tudnak neki olyan bort mutatni, amelyről ne mondaná meg, hogy hányszor volt karózva, hányszor volt kapálva. Rááll az igazgató, hoznak hát neki jóféle Bikavért. Az öreg egy korty után már mondja is: "Egri Bikavér. Hatszor karózva, hatszor kapálva."
- Úgy van - ismeri el az igazgató. Hozat aztán a Merlottból.
Már vágja is a székely: "Egri Merlott. Négyszer karózva hétszer kapálva."
- Így van - ismeri el az igazságot az igazgató, de már nem hagyhatja annyiban a dolgot. Megkéri hát a titkárnőjét, hogy segitsen megtartani a traktort. Beviszi az új kóstolni valót. Meghúzza az öreg, fanyalog, majd nagyot sercint a padlóra. "Ez bizony egri leányka sokszor karózva, háromszor kaparva..."
Vágja a fát a székely az erdőn, amikor jön a sógora a hirrel, hogy meghalt a székely anyósa. Az nem szól egy szót sem, csak nagyot pök a tenyerébe és még nagyobb erővel vágja a fát.
- No, hallod, Ábris, meghalt a mama, gyere haza - adja tudtára még egyszer.
- Várjál sógor, előbb a munka aztán a szórakozás...
Hajnal kettőkor verik az öreg székely ablakát.
- Kia? - kérdi álmosan.
- Én vagyok az Áron bá', Gergő, a szomszéd legény, van magának téntája?
- Nincsen fiam - válaszolja majd megint elalszik.
Fél óra mulva megint verik az ablakot...
- Kia? - hangzik a kérdés megint.
- Én vagyok Áron bá', a Gergő, hoztam magának téntát...
A székely túl sokat ivott a kocsmában és már kétségei vannak a személyazonosságáról is, ezért elhatározza, hogy hazamegy. Kimegy a szekeréhez, de látja, hogy valaki kifogta a két lovat a szekérből.. Ekkor igy szól magához:
- Ha én vagyok a Fábián Áron, ellopták a két lovamat, de ha nem én vagyok a Fábián Áron, akkor találtam egy szekeret.
Megy a székely legény a szekéren Szentgyörgy felé. Észrevesz egy fiatal leányzót az út szélén, aki stoppol. Odaér hozzá és megkérdi:
- Hová mész, kislány?
- Mennék Szentgyörgyre!
- Gyere, elviszlek!
- Hogyisne! Hogy az úton csintalankodjék kend velem!
- Ugyan dehogyis, hogy gondolod?
- Biztosan?
- Igen.
- Akkor meg minek szálljak fel?
Két székely barkochbázik. Azt kérdezi az egyik:
- Fogalom?
...Két hét szünet...
- Igen.
...Újabb néhány hét...
- Rákérdezek: empiriokriticizmus.
- Honnan tudtad?
- Volt időm gondolkozni.
Nagy kínlódások között borotválkozik a fater. A gyerek:
- Mi a baj idesapám?
- Íletlen a beretva. Nem viszi a szakállamat.
- Ne mongya mán idesapám, hogy keményebb a szakálla mint az a konzervdoboz, amit épp most nyitottam ki vele!
Gergő és az apja megy a szekéren, megszólal Gergő:
- A hátsó kerék ki akar esni, idesapám.
Leszáll az öreg, megnézi a kereket.
- Nem akar az leesni, fiam!
Mennek tovább, megint megszólal a gyerek:
- Le akar esni a hátsó kerék!
Megint leszáll az apja és mondja:
- Dehogy akar az leesni!
Újra elindulnak, de a gyerek még kétszer eljátsza ugyanezt az apjával, mire az kifakad:
- Nem akar az leesni, hogy a jó ég áldjon meg!
- Akarni akar, de nem engedi a csapszeg!