Vicclap.hu - viccek archívum, 1554 . oldal

A férfi hazaérkezik és feldúltan kezdi mesélni, mit hallott a hivatalban:
- Képzeld, a kollégám tegnap gyanútlanul hazament és ott találta a feleségét egy idegen férfival az ágyban. Annyira felizgatta a dolog, hogy ott a helyszínen meghalt. Tudod, a szerencsétlennek már kétszer volt infarktusa.
- Még az a szerencse, hogy te nem vagy szívbeteg! - nyugtatja férjét az asszony.

A férj odamegy a feleségéhez:
- Te, mostanáig nem akartam szólni, de kezd kínossá válni, hogy anyád már 20 éve nálunk lakik.
- Az én anyám? Azt hittem, a tiéd!

Az erősen italos férfi próbál udvarolni egy bárban:
- Kiskezitcsókolom, most éppen azon gondolkodom, hogy magácska tetszik e már nekem, vagy rendeljek még egy duplát...

Két idős özvegyasszony, Sophie és Shirley, Floridában egy társasházban lakik. Egyszer felfigyelnek egy elegáns öregúrra, aki a házukba költözött, és találgatják, vajon egyedül él-e.
- Olyan szimpatikus férfi, de én olyan szégyellős vagyok. - sóhajtozik Shirley - Nem mennél oda hozzá, hogy megismerkedj vele? - kéri barátnőjét.
- Nem bánom. - feleli Sophie.
Egyik nap az úszómedence mellett Sophie megszólítja az öregurat.
- Ugye, nemrég költözött csak ide? Kissé magányosnak látszik...
- Ez igaz, magányos vagyok, - feleli a férfi. - Nemrég szabadultam a börtönből.
- Ugye csak viccel?
- Nem, 20 évet ültem, mert fejbevertem a harmadik feleségemet.
- Ohhh...Na és mi történt a másodikkal?
- Őt lelőttem.
- Uramisten! És megkérdezhetem, mi volt az első feleségével?
- Veszekedtünk, és lezuhant egy hídról.
- Húuu... - sóhajt egy nagyot Sophie, majd megdöbbenve távozik. Miközben közeledik a medence túloldalán üldögélő barátnőjéhez, felvidul az arca:
- Ju-húú! Szabad a pálya!

Egy idős házaspár már hatvan éve boldogan él együtt, a néni reformkonyhát vezet, sokat mozognak és majd kicsattannak az egészségtől.
Egyszer autóbalesetet szenvednek, és mindketten felkerülnek a Mennyországba. Szent Péter a kapuban fogadja, majd bevezeti őket egy csodálatos lakosztályba, ahol a legmodernebb bútoroktól a pezsgőfürdőig minden van.
- Itt fogtok ezután lakni. - mondja nekik Szent Péter.
- Na és mennyibe kerül mindez? - kérdezi álmélkodva a bácsi.
- Semmibe, ez itt a Mennyország, itt minden ingyen van.
Nem akarnak hinni a fülüknek, boldogan birtokba veszik a lakást.
Másnap Szent Péter elvezeti őket egy gyönyörű golfpályára, ahol órákat is vehetnek, és annyit golfozhatnak, amennyit akarnak.
- És mibe kerül ez nekünk? - kérdi megint az öregúr.
- Semmibe, a Mennyben minden ingyenes. - mondja Szent Péter. Ezután elvezeti őket egy fantasztikus étterembe, ahol a világ összes nemzetének minden finom étele megtalálható, és mutatja, hogy bármiből választhatnak, és ezután mindig itt ehetnek, természetesen minden ingyen van.
- Na és hol vannak a koleszterin-szegény diétás ételek? - kérdezi az idős férfi.
- Itt bármit ehettek, ami ízlik, a Mennyországban semmi nem egészségtelen és semmi nem hízlal. - feleli Szent Péter.
Az öreg erre dühösen földhözvágja a kalapját, jól megtapossa és magából kikelve őrjöngeni kezd. Felesége próbálja lecsillapítani:
- De hát most meg mi a baj, drágám?
- Minden a te hibád! - kiabálja a férfi - ha nem ettük volna folyton azt a sok búzacsírát, már legalább tíz éve itt élhetnénk!

Az USB az USA továbbfejlesztett változata?

Sanyi bácsi, egykori Malév-es fedélzeti mérnök sztorijai:

1.
Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a pilótafülkére, még ha nem is sokat értettek belőle. Egyszer egy nem túl eszes hölgy kívánta megtekinteni a TU-154 kezelőszerveit. Félrehúzta a fülke ajtaját takaró függönyt, és megkérdezte, bejöhet-e egy pillanatra.
- Hölgyem, annak semmi értelme - felelte neki Sanyi bácsi.
- Ó, elnézést, nem tudtam, hogy nem lehet - felelte a hölgy, és távozni akart.
- Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra bejönni, annak semmi értelme. Belépni és kimenni? Maradjon, nézzen körül.
A nőnek leesett az ejtőernyős papírtantusz, belépett, majd nézegetni kezdte a navigátor munkahelyét és a műszerfalon a számtalan mutatót, műszert.
- És ez, ezt hogy figyelik mind? - kérdezte értetlenül.
- Ááá, nem figyeljük. Igazából ezek nem is műszerek, csak egy tapéta az üveg mögött. Látja, nem is mozdulnak a mutatók.
- Óóó, értem. Érthető, hiszen ennyi műszerre nem is lehet figyelni.
A nő ezek után az ablakon nézegetett kifelé. Odakint, mélyen alattunk, zárt felhőtakaró, s úgy nézett ki, mintha állnának. Sanyi bácsi meg is kérdezte:
- Ugye, azt akarja kérdezni, hogy mióta állunk?
- Ööö, igen, pont erre gondoltam.
- Hát olyan - ránézett az órájára - nyolc, nyolc és fél perce.
- Micsoda? - csattant fel a kapitány - Nyolc perce vesztegelünk itt? Hát ezért állítottak meg? - előrehajolt, jobbra-balra nézett, mintha keresne valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol, hát mondhatom!
- Kik nincsenek sehol?
- Megállított minket a légi irányítás, mert keresztben áthalad egy másik gép, de az meg késik.
A droid arca felderült:
- Egy másik gép? Hát ezt le kell fényképezni!
Azzal kirohant a pilótafülkéből, és ujjongva mesélte a többi utasnak, hogy hamarosan egy másik gép fogja keresztezni az útjukat. Abban a pillanatban a jobb oldali ülésekről felpattantak az emberek, és tódultak a kameráikkal a bal oldali ablakokhoz. Jó nagy tülekedés lett. A kapitány erre elkezdte a gépet balra dönteni, és beleszólt a mikrofonba:
- Emberek, mit művelnek? Felborulunk!
Erre a droidok egymást taposva igyekeztek vissza a helyükre.

2.
Szokás szerint civil látogatót fogadtak a pilótafülkében, egy nyolc év körüli kissrácot. Nézte tágra nyílt szemekkel a sok műszert, kart, fogantyút, majd megszólalt:
- Én azt hittem, robotpilóta vezeti a gépet.
Mire a kapitány szögletes mozdulattal megfordult, ránézett, és így szólt:
- Mi is ro-bo-tok va-gyunk!
Azzal visszafordult, és mint egy robot, nyúlt a kapcsolókhoz, és hasonló hangon szólt a másodpilótához. Az is vette a lapot.
- Ma-gas-ság hu-szon-öt-e-zer.
- E-resz-kedj.
- Húsz-e-zer.
A kissrác nézte őket egy darabig, majd visszaszaladt a szüleihez, és elújságolta, mit látott:
- És képzeljétek el, egészen úgy néznek ki, mint az igazi emberek!

3.
A helyszín ezúttal is egy Tu-154-es pilótafülkéje, a szereplők pedig Sanyi bácsi kollégái és egy hülye utas, aki előrejött műszernézőbe.
- Egyet áruljon el nekem, pilóta úr. Azt még értem, hogy nappal hogyan repülnek, mert ugye látják a földet, hogy merre járnak. De ilyenkor, éjszaka hogyan? Hiszen nem látni semmit!
A kapitány kimutatott az ablakon.
- Éjszaka még egyszerűbb. Látja, ott van két villogó fény a szárnyvégeken, egyszerűen azok között kell tartani a gépet.
Az utas leesett állal nézett.
- Aha, hát ez tényleg egyszerű.

- Melyik település tulajdonában van Budapest?
- ???
- Budapest Parádé.

Piroska megy az erdőben, de eltéved. Nagyon fél és egyszercsak kiugrik egy közeli bokorból a farkas.
- Szervusz, Piroska! Csak nem eltévedtél?
- De igen és nagyon szeretnék már eljutni a nagymamához. Elvezetnél hozzá?
- Hát persze, de három kívánságot teljesítened kell!
Piroska gondolkoik, hát mégis csak fél, és ezt a részét az erdőnek nem is ismeri, beleegyezik.
-Jól van, Piroska. Akkor az első kívánságom az, hogy fogd meg a farkam, akkor elvezetlek a nagymamádhoz. Nem fogsz eltévedni, ha nem engeded el.
Piroska megfogja, a farkas pedig elvezeti az erdő széléhez, 200m-re a nagymama házától megállnak.
- Köszönöm farkas, hogy segítettél nekem, de gyorsan mondd meg a másik két kívánságod, mert már nagyon fáradt vagyok!
- A második az lenne, hogy csókolj meg!
Piroskának nem nagyon akaródzik, de ha már megígérte, akkor megcsókolja a farkast. Az abban a pillanatban gyönyörű herceggé válik.
- Én egy elátkozott királyfi vagyok, akit csak egy csók szabadíthat meg az átoktól.
- És mi lenne a harmadik kívánságod?
- Engedd el a farkam!

A raccsolók klubbjában egy lány kinéz magának egy srácot, majd kis tanakodás után úgy dönt hogy megszólítja:
- Hello, Vanda vagyok.
- Látom, de semmi baj, én meg kövéh... - feleli a srác.