Vicclap.hu - viccek archívum, 1535 . oldal

A helyszín: a tapolcai harckocsizók lőtere. A gyakorlótér közvetlen tőszomszédságában, ne kérdezzétek, miért, egy elmegyógyintézet működött. Az ápoltak szentül hitték, hogy odakint háború folyik, hiába próbálták nekik megmagyarázni az ápolók az ellenkezőjét, és a kórház által a Néphadsereg - mert akkoriban még az volt - vezetése felé megeresztett töméntelen tiltakozó levél is falra hányt borsónak bizonyult. A tankok jöttek-mentek, lövöldöztek, a betegek meg lapítottak és idonként fedezéket próbáltak ásni a kórteremben.

Történt egyszer, hogy néhány T-55AM típusú harckocsi éleslövészethez készülődött. Volt velük egy kissé ittas muszaki őrmester is, aki egy darabig odakint szeszelgetett, majd bekopogott az egyik tankba, és kérte, hadd üljön be, mert odakint unalmas. Beengedték, miért ne, csak éppen befelé másztában meglökte a harckocsi ágyújának irányzására szolgáló tárcsát. Ez nem lett volna baj, mert a célratartó automatika nem engedte volna kitérni a lövegcsövet, csakhogy az irányzó elfelejtette ezt rögzíteni, miután már célba vette a lőtéri célpontot. Rövidesen megkapták a tűzparancsot. Bumm! Telibe is verték a diliház portásfülkéjét... Na, vége is lett mindjárt a lövészetnek, mindenki kiszállt, és gyorsan inni kezdett, mert biztosak voltak benne, hogy ezután egy darabig nem jutnak szeszhez. Szerencsére a fülke üres volt, a portás épp klotyón volt, nem lett belőle nagy balhé, de az ápoltak innentől semmi szín alatt nem voltak hajlandóak elhinni, hogy odakint csak gyakorlatoznak.

De nem ez volt az elmegyógyintézet és a harckocsizók egyetlen közös kalandja.

Egyszer egy ápolt szerzett valahol egy biciklit, és elindult vele haza. Normális esetben nem jutott volna ki a kapun, de a fent említett eset nyomán se kapu, se portásfülke nem volt. Kitekert a rétre, és elindult az orra után, mert hát bolond volt, ugyebár. A sors úgy hozta, hogy aznap is éleslövészet volt... Ültek a katonák a tankokban, várták a tűzparancsot már becélzott lövegekkel, amikor egyszer csak megjelent a célzókészülékekben egy pizsamás kerékpáros! A katona meg kíváncsi, mind elkezdték nézni, tekerték utána a nézőkét. Igen ám, de ha ezzel nézelodnek, forog a lövegcső is. Mit látott a lövészetvezető tiszt? Azt, hogy hirtelen megjelent a lőtéren egy elmebeteg, és az összes harckocsi lassan utána fordította az ágyúját. De látta ezt a dilis is, és szegény úgy elkezdett tekerni, mintha a Tour de France-ot akarta volna megnyerni! Lett is ordítozás, sípolás, tüzet szüntess, mielott tévedésből megszórták volna pár repeszgránáttal. Aztán a mentők valahogy összeszedték az ápoltat, visszazsuppolták a helyére, de miután elmesélte bent a sztorit, már lassan az ápolók se hitték, hogy nincs háború odakint.

A betegre szerencsére nem lőttek rá, de nem volt mindenki ilyen szerencsés.

Egyszer a harckocsiknak légvédelmi gyakorlatot tartottak. Egy kifeszített drótkötélen egy helikopter-sziluettet mozgattak a lotér fölött, azt kellett eltrafálni a tank tornyába épített légvédelmi géppuskával. A járművek felálltak, már épp kezdték volna a musort, amikor hirtelen rádióüzenet érkezett, hogy várjanak, mert Budapestről érkezik néhány tábornok, hogy a gyakorlatot megtekintsék. Mit volt mit tenni, várakoztak. A tábornokok meg is jöttek - helikopteren! Balszerencséjükre pont a lőtér felol. Valamelyik faszemű tirpák meg azt hitte, az a célpont, és elkezdte osztani a 12,7 mm-essel. Szerencsére a keze is fából volt, mert nem találta el. A helikopter villámgyorsan elhúzott a környékrol, a remek lövész pedig néhány hétig a hűvösön üldögélt.

Történt egyszer, hogy a lőtéren gépkocsizó lövészek és harckocsizók közös gyakorlatot tartottak. Mármost tudvalevő, hogy a csörömpösök utálják a nyulakat, és viszont, ami rendszerint idővel kedves emlékké szelidülő, ám a helyszínen hajmeresztőnek tűnő szívatásokba torkollik.

Az egyik harckocsizó ebédnél valahogy rájött, hogy a kiosztott káposztakonzerv átmérője éppen 100 milliméter, csakúgy, mint a T-55AM simacsövű lövegének urmérete. (Nem véletlenül egyezett egyébként, de ez más téma.) Nosza, fogta a konzervet, betöltötte az ágyúcsőbe, mögé egy vaktöltetet, majd célba vette a lövészek BMP-jét, és bumm, odasózott nekik. Gondolta, jó vicc lesz, majd takaríthatják a jármuvet. Hát nem... A konzerv úgy átment a BMP vékony páncélzatán, mint a sztaniolon, és a deszanttérben robbant. Tiszta főtt káposzta lett minden! A hákásoknál nagy röhögés, a nyulaknál anyázás, pucolhatták ki a verdát. Utóbb, évekkel késobb kérdezték a harckocsizót, ugyan mi lett volna, ha a konzerv történetesen eltalál valakit?

- Akkor még ma is sitten lennék - felelte nyugodtan.

Egy taxis 20 órát vezetett egy huzamban, ezért úgy gondolja, kihajt a város szélére, és pihen egy-két órácskát. Már majdnem elaludt, amikor egy arra járó kocogó kopogtatott az ablakon:
- Elnézést, meg tudná mondani, hogy hány óra van?
- Persze, egy óra múlt két perccel. - mondta bosszúsan az álmából felzavart taxis. Nemsokára egy újabb kocogó érdeklődik az idő felől.
- Fél kettő lesz hat perc múlva. - mondta dühösen a taxis. Eztán még három kocogó kérdezte az időt, s ekkor a taxis fogott egy nagy táblát, és kiírta rá, hogy: "NEM TUDOM, HÁNY ÓRA VAN!" Már épp újra elszenderedne, amikor egy futó bekopog az ablakon, és azt mondja:
-Két óra múlt tizenkettő perccel.

Sokszor szoktam nézegetni a Word-ben a szavak szinonimáit. Egész meglepő, hogy a végén valami egészen más jön ki, mint amit beírtunk gyökérnek. Íme, a Word szerint mik a szinonimái a maradéknak:
maradék> hulladék> szemét> hitvány> csenevész> korcs> degenerált> bolond> bolondos> vidám> ünnepi> ünnepélyes> emelkedett> magasröptű> szárnyaló> választékos> finom> jóízű> jó (->négyes->kvartett)> jószívű> kenyérre lehetne kenni> nagylelkű> bőkezű> pazarló> kihányó> könnyelmű> bohém> léha> szabad> üres> kopár> kopasz> újonc> kiskatona> gyalogos> járókelő
Tehát: a maradék egyik szinonimája a járókelő...

Két szőke barátnő találkozik:
- Nagyon le vagy törve. Mi történt?
- Megcsalt az a szemétláda!
- Igen? Melyik?

A fiatal feleség, idegesen telefonál a férjének.
- Képzeld, a mama leesett a lépcsőn, beütötte a fejét, vérzik. Most mit csináljak?
- Krumplistésztát, az hamar megvan.

- Miért utazik a boszorkány seprűn?
- ???
- Mert a porszívó nehéz.

A gróf hívja az inast:
- A monoklimat, Jean!
- A jobb vagy a bal szeme alá óhajtja, uram?

Magyarországon azért van mindig ilyen rossz idő, mert csak erre telik!

Egy politikus meghal, felmegy a mennyország kapujához. Látja ám, hogy nem egészen úgy mennek a dolgok, ahogy elképzelte. Hatalmas teremben mindenhol asztalok, borzasztó tömeg, sorbaállás, űrlapokat töltenek ki, a kaput ördögök őrzik, fizetni kell, ha valaki be akar lépni. Döbbenete csak fokozódik, amikor meglát egy táblát a porta oldalára függesztve. "Politikusoknak belépni tilos, menjenek a pokolba! Aláírás: Szent Péter."
Rettentő dühös lesz, odacsörtet az ablakhoz, és magából kikelve kéri számon Szent Pétert.
- Mi az, hogy politikus nem léphet be a mennyországba? Ez diszkrimináció. Nem hiszem el, hogy még soha egyetlen politikus sem érdemelte ki...
- De - vágott szavába Szent Péter - úgy egy hónapja bebocsátást nyert egy.
- Na látja, és nem dőlt össze a világ.
- Az nem, de azért történt egy s más. Három nap alatt elérte, hogy kiírják a választásokat. Utána kikiáltotta a Szabad Demokratikus Mennyországot, majd megalapította az Adóhivatalt és a Vám- és Pénzügyőrséget. Kisvártatva bevezette a kapuadót, a bárányfelhőadót, az imajárulékot, meg a szentlélek hozzájárulást. Közben jövedéki termék lett a mennyei manna, amnesztiában részesítette az ördögöket, a Jóistent előzetes letartóztatásba helyeztette, közösség elleni izgatás miatt. Ezek után kitört a polgárháború, a mennyország kettészakadt, és éppen ma nevezte ki Lucifert a mennyei seregek főparancsnokává.

- Milyen zaj van a konditeremben?
- ???
- Fitt nesz.