




Hazafelé sétál a férj és felesége, de már régóta veszekednek. Amint kifordulnak egy kereszteződésnél, hirtelen egy csapat koszos, részeg férfi tűnik fel hasonlóan kinéző nőkkel. A férfi nem is bírja megállni, gúnyosan odaszól az asszonynak:
- A családtagjaid, he?
- Igen, az apósomék...
- Mondd, miért énekel a feleséged, amikor fáj a foga? -kérdezi Tasziló a barátját.
- Azért, hogy más is szenvedjen!
A főnök meséli a beosztottjának:
- Képzelje, már 20 éve hogy házasember vagyok, és még mindig ugyanabba a nőbe vagyok szerelmes! Hát nem csodálatos?!
- Dehogynem! Csak a kedves neje meg ne tudja!
Aggódó képpel ér haza a férj:
- Édesem, van egy nagy problémám, a munkahelyen...
Megszakítja a feleség:
- De drágám, ne mondd azt, hogy problámád van, a te bajod az enyém is. Mondd azt, hogy van egy problémánk!
- Jól van, szóval a mi kis titkárnőnk szülni fog nekünk egy gyereket...
A férj éppen nézi a tévét, mikor bejön az asszony és elkezdi neki mesélni mi mindent csinált ő egész nap. A férj egy darabig hallgatja-hallgatja, míg végül közbevág:
- Te, asszony! A hangod engem a tengerre emlékeztet!
- Hogyhogy? Annyira szép?
- Nem. Hányingerem van tőle.
A mézeshetek után normál kerékvágásba terelődik az élet. Egyik nap megy haza a férj, és azt látja, hogy a felesége a lpcsőn ül, és keservesen sírdogál.
- Mi történt? - kérdi tőle.
- Jaj, úgy szégyellem magam! Finom vacsorát főztem neked, de a kutya mind megette.
A férj összeráncolja a szemöldökét:
- Cseppet se búsulj! Ha megdöglene, majd veszünk egy másikat!
A férj bánatosan mondja a feleségének:
- Drágám, olyan depressziós vagyok! Úgy érzem, teljesen magányos és használhatatlan vagyok!
- Ugyan már - válaszol a feleség. - Ne érezd magad magányosnak! Rajtad kívül még egy csomóan érezzük úgy, hogy használhatatlan vagy!
A feldühödött feleség kiabál a férjével:
- Te hülye barom! Akkora marha vagy, hogy ha versenyt rendeznének a hülyék számára, második lennél!
A férj erre kicsit meghökken:
- Második? Miért csak második?
- Mert ahhoz is hülye vagy, hogy első legyél!
Kovács meséli a kollégájának:
- A feleségem és én, tíz év házasság után, még most is kézenfogva sétálunk az utcán...
- Annyira szeretitek egymást? - kérdi a kolléga.
- Nem, csak ha elengedem a kezét, mindjárt bemegy valamelyik boltba vásárolni.
Tegnap este hazamentem, és a feleségem azzal fogadott, hogy vigyem el valami drága helyre. Így hát kocsiba ültünk, és elvittem a benzinkútra.