




Este a férj az ágyban átöleli a feleségét, de az asszony elhúzódik.
- Kérlek, ne... Fáj a fejem, aludni szeretnék.
Másnap este a férj újra próbálkozik.
- Nem, ma igazán ne... Agyonstrapáltam magam, fáradt vagyok, pihenni szeretnék.
Harmadik este a férj ismét próbálkozik, de az asszony rárivall:
- Na, hallod? Ezen a héten harmadszor? Hát neked semmi sem elég?
A férj mondja a feleségének:
- Vedd tudomásul, szívem, senkitől nem tűröm, hogy lebecsüljön... Kivéve az adóhivatalt.
- Kedves Pacal úr, ne vegye zokon, ha figyelmeztetem, maga tegnap elfelejtette behúzni a függönyt, amikor szeretkezett a feleségével. Az egész ház magán röhögött.
- Az lehetetlen, szomszéd. Ugyanis tegnap vidéken voltam.
- Pista! Te már megint 1 órakor jöttél haza!
- Dehogyis, Julcsa! Hiszen 10 óra van.
- Na, ne viccelj! Egyet ütött az óra.
- Az igaz, de te elvárod az órától, hogy a nullát is üsse?
- Béla! Hogy tudtál ilyen csúnya nőt feleségül venni?
- Azt te nem érted. Ő belülről szép.
- Akkor miért nem fordítod ki?
Az öreg paraszt temeti a feleségét. A sógora vígasztalja.
- Ne búsulj bátyám, a túlvilágon majd találkoztok.
- Ez az, ami aggaszt, komám.
- Müller, én tudom, hogy a fizetése nem elég ahhoz, hogy megnősüljön. De higgye el, egy nap majd hálás lesz nekem ezért!
- Nagyon rosszul választottál feleséget - mondja Fazekasné az urának, - én átlátok a praktikáidon. Nálam butább nőt kellett volna elvenned..
- De Zsófikám - feleli Fazekas, - hát azt hiszed, találtam??
Két asszony beszélget:
- Az én férjem író. Minden évben közöl egy szerelmes regényt.
- Az enyém meg minden hónapban elhallgat egyet.
- Nekem kimondottan tetszik a házas élet, mert olyan mulatságos, szinte kész talány.
- Hogy érted ezt?
- A feleségem minden nap főz és én megpróbálom kitalálni, hogy mit!