Vicclap.hu - viccek archívum, 151 . oldal

A férj a pincéből hordja fel a karácsonyi díszeket. Az egyik menetnél, dobozokkal megrakottan elvéti a lépcsőt, és két lépcsőfokot esve hanyatt elterül a padlón.
A felesége - hallván a zajt - lekiabál neki:
- Mi volt ez a zaj?
- Leestem a lépcsőről!
Az asszony leviharzik a lépcsőn:
- Eltört valami?
- Nem, semmi baj, jól vagyok!
Kis szünet után a feleség:
- Drágám, én a díszekre gondoltam! Eltört valamelyik?

Pár napra kórházba kerültem, és a feleségem elmesélte, hogy a kutyánknak nagyon hiányzom.
- Ott tölti az egész éjszakát az ajtó előtt, várva hogy haza gyere!
- Ez az igaz szeretet szép példája – mondtam neki. – Kíváncsi vagyok, neked is hiányzom-e?
- Drágám! – mondta a feleségem. – Ha kimaradnál éjszakára, és nem tudnám hol vagy, elhiheted, én is ott várnálak az ajtó előtt!

- Hallom, elváltatok a feleségeddel.
- Igen, és be kell vallanom, az utolsó veszekedésünknek én vagyok az oka.
- Miért, mi történt?
- A feleségem egyik este megkérdezte tőlem: "Mit nézel a tévén?" Én meg azt feleltem neki: "A port."

- Istenem! – sóhajt fel a feleség egy reggel. – Úgy érzem, teljesen elment az eszem!
A férj felnéz az újságjából és így szól:
- Nem vagyok meglepve, 20 éve minden nap osztod nekem!

Egy asszony elkeseredve panaszolja a férjének egy nehéz munkanap után:
- Engem senki nem kedvel, mindenki utál.
A férj vigasztalóan válaszol:
- Ez nem igaz, drágám, hisz nem is ismer mindenki.

Egy kismama a szülés után felhívja a mamáját:
- Anya, emlékszel arra a srácra, aki a sulifarsangon kínainak öltözött?
- Aha.
- Képzeld, tényleg kínai.

- Doktor úr, halálosan el vagyok keseredve! A férjem részegen ordítozott velem, és a legsúlyosabb sértéseket vágta a fejemhez.
- És ezért tetszik telefonálni hajnali háromkor?
- Igen, mert nagyon nehezen nyugodott meg. Ahogy látom, szüksége van egy-két öltésre is!

Hogy miért hagyott ott a feleségem?

A titkárnőm kettőkor beállított az irodámba egy félkész jegyzőkönyvvel. Mondtam neki, hogy háromra legyen az asztalomon. Ott volt. Nos, ekkor nyitott be az asszony...

Anasztázia grófnő szül. Már órák óta vajúdik, a párna csücskét harapdálja kínjában. A gróf bejön, letérdel az ágya mellé, könnyes szemmel simogatni kezdi hitvese kezét. A grófnő felnéz.
- Köszönöm az együttérzését - lihegi. - De ne könnyezzen, kérem. Nem ön tehet róla...

- A feleségem azt mondta, hogy jó lenne, ha hoznék valami varázslatot a kapcsolatunkba. Erre én eltűntem otthonról.