




Hajnalka a lovasiskolában ugratni tanul. Első ízben irányítja a lovát a másfél méteres akadály felé. Az állat az utolsó pillanatban megtorpan, méghozzá úgy, hogy Hajnalka kiröpül a nyeregből, és a palánk túlsó felére pottyan.
- Nagyon jó! Remek! - lelkendezik az oktató. - Csak így tovább! Legközelebb azért a lovat is vigye magával!
Az öreg király haldoklik, ezért magához hívatja a három fiát. Ekkor így szól a legidősebbikhez:
- Drága elsőszülött fiam, reád hagyom az országom és a palotám.
Utána a középső fiához szól:
- Te rád hagyom a palástom és a jogarom.
Végül a legkissebbik fiához így szól, nagy tanakodások közepette:
- Nos drága fiam, nagyon szeretlek téged is. Hát mit is adjak neked? Ááá, megvan! Menj oda ahhoz a vitrinhez! Nyisd ki! Abban találsz egy arany kelyhet. De vigyázz, mert ez nem akár milyen aranykehely!
- Aztán miért édesapám?
- Mert ennek az aranykehelynek csak az emerről való oldaláról szabad inni.
- De mért édesapám?
- Mert ha a túlsó oldaláról próbálsz meg inni, akkor magadra borítod az egészet.
Nemrégiben egy amerikai és egy japán cég nyolcevezős versenyt rendezett a Dunán. A verseny előtt mindkét csapat keményen edzett, hogy a lehető legjobb teljesítményt érjék el. Mikor eljött a nagy nap mindkét csapat tagjai nagyon jó formában voltak, mégis a japánok nyertek 1 km-es előnnyel.
A vereség igen érzékenyen érintette az amerikai csapatot, teljesen mélypontra kerültek. A felső vezetés úgy döntött, feltétlenül kideriti a megsemmisítő vereség okát, ezért rögtön alkották is egy csapatot, akik ezen a "prodzsekten" dolgoztak.
Feladatuk az volt, hogy alaposan kivizsgálják az ügyet és megfelelő segitséget nyújtsanak. A sok vizsgálat után kiderítették, hogy a japánoknál heten eveztek, s egy ember kormányzott, míg az amerikai csapatnál egy ember evezett és heten kormányoztak. A felső vezetés erre rögtön igénybe vette egy tanácsadó cég szolgálatait, s arra kérte őket, készítsenek tanulmányt az amerikai csapat struktúrájáról.
Jelentős költségek kifizetése után néhány hónap múlva a tanácsadó cég arra a következtetésre jutott, hogy az amerikai csapatban túl sokan kormányoztak és túl kevesen eveztek.
A japánokkal szembeni következő vereséget elkerülendő megváltoztatták a csapat felépítését. Most négy kormányosra volt, két főkormányos, egy kormányigazgató s egy ember evezett. Ezenkívül teljesítmény-értékelési rendszert vezettek be az evezősnél, hogy nagyobb teljesítményre ösztönözzék. "Bővítenünk kell evezősünk feladatait és nagyobb felelősséggel kell felruházni."
A következő évben a japánok nyertek, immáron 2 km-es előnnyel. A vezetés elbocsátotta az evezőst rossz teljesítménye miatt, eladták a csónakot is és leállítottak mindenféle beruházást az evezést illetően. A tanácsadó céget dicsérettel illették, a megtakarított pénzt pedig szétosztották a menedzsment tagjai közt.
- Apa, vegyél nekem csokit!
- Nem veszek, nincs rá időm.
- Akkor legalább pofozz meg!
- Miért pofozzalak meg, kisfiam?
- Azért, mert akkor sírok, és Anya vesz csokit.
A pénz tényleg nem boldogít. Amikor 45 millió dollárom volt ugyanolyan boldog voltam, mint most, hogy már 500 van.
(Arnold Schwarzenegger)
Skóciai kirándulás során a turista meglátogatja a híres Loch Ness-tavat, abban a reményben, hogy meglátja a szörnyet.
- Általában mikor szokott megjelenni a szörny? - kérdezi az idegenvezetőt.
- Úgy az ötödik pohár után.