




Máté az ebédné szürcsöl.Az apja mondja neki:
-Máté ne szürcsölj mert pofán váglak.
Máté szürcsöl tovább.
Az apja megint szól neki:
-Máté ne szürcsölj mert pofánváglak.
Máté szürcsöl tovább.Az apja lendíti a kezét Máté elhajol előle és eltalálja az anyját.
Az apja azt mondja:
-Máté ne röhögj anyád is szürcsölt.
- Kérem, biztos úr, ez az ember ellopta a kocsimat!
- Nyugalom, asszonyom, mindjárt megmotozzuk.
- Gyere fel hozzám, van néhány jó lemezem.
- És megígéred, hogy csak lemezt hallgatunk?
- Rendben.
- És ha nem tetszenek a lemezeid?
- Az más. Akkor szépen felveszed a ruhád, és hazamész.
A misszionáriust elkapják az emberevők, kikötik egy oszlophoz. Egyszercsak odamegy hozzá a törzsfőnök, és azt mondja:
- Unga-bunga vagy a halál?
A misszionárius nem tudja, mi lehet az unga-bunga. Gondolja, a halálnál biztos jobb, így azt mondja:
- Unga-bunga.
Erre a törzs összes férfi tagja magukévá teszi. Utána odamegy megint hozzá a törzsfőnök:
- Unga-bunga vagy a halál?
- Inkább a halál.
- Jó, de előbb még egy kis unga-bunga...
Rendőrök ugratják egymást. Azt mondja az egyik a másiknak:
- Te olyan vagy, mint a toronyóra reggel...
- Miért?
- Az is elütötte már a hatot...
- Maga látta a balesetet, uram?
- Igen... Szerintem mindkét autós ugyanarra a gyalogosra vadászott...
- Miért őrzi ezt a hajtincset, asszonyom?
- Ez az utolsó emlék a férjem hajából.
- De hiszen még él a férje...
- Igen, de már tök kopasz.
A részeg a villanyoszlopot rázza:
- Engedjenek be!
Odalép a rendőr, megkérdi:
- Mit csinál itt, jóember? Be akar menni?
- Hát persze, de nem engednek be!
Felnéz a rendőr:
- Pedig itthon vannak, ég a villany!
Az őrmesterre vár a feladat, hogy tapintatosan közölje a gyászhírt.
- Szabó 13.
- Jelen!
- Tudod-e, hogy mi az a lóf*sz?
- Jelentem, tudom.
- Na, hát az van neked, nem apád!
Késő éjjel Szabó botorkál át a temetőn. Egyszer csak megszólal mögötte egy síri hang:
- Én vagyok a Tóth!
Szabó megfordul, nincs mögötte senki. Sietősebbre veszi a lépteit, mögötte megint megszólal a hang.
- Én vagyok a Tóth!
Megint senki. Szabó most már fut. A félelemtől összekoccanak a lábai, elesik, arccal bele a sárba. Feltápászkodik, és rohan tovább, de a hang nem marad el mögötte.
- Én vagyok a Tóth! Én vagyok a Tóth!
Szabó homlokáról már hull a verejték. Már egyre nehezebben kap levegőt.
- Én vagyok a Tóth! Én vagyok a Tóth!
Végre eléri a temetőkaput, kinyitja, ekkor megszólal mögötte a hang.
- Hehe! Nem is én vagyok a Tóth!