Egy eszkimóférfi a nászéjszaka után reggel befog a szánba, és indulni készül.
A felesége kinéz az iglu ajtaján.
- Szivem! Hova mész?
- Orvosért. Mire jön a gyerek, itt leszünk!
A fiatal hadnagy a Szaharában szolgál, idegenlégiós tisztként.
Amikor már nagyon hiányoznak neki a nők, így szól a húsz éve ott szolgáló őrmesterhez:
- Mondja, mit csinál itt az ember, ha hm, nőre van szüksége?
- Nem érünk mi rá ilyesmire hadnagy úr, nehéz a szolgálat.
- De ha végleg magukra tör a szexőrület?
- Hát akkor ott a teve.
- Oh, te mocskos fantáziájú disznó, te elállatiasodott barom! - ordít a hadnagy, és otthagyja az őrmestert.
De telnek, múlnak a napok... hetek... és egy éjjel a hadnagy betámolyog a teveistállóba. Fél óra múlva félig agyonrúgva, vérző fejjel és lankadt végtagokkal talál rá az őrmester. Jajgatva kérdezi tőle:
- Mit is mondott erről az eszeveszett tevéről? Maguk, hogy csinálják? Én nem bírtam vele!
- Hát úgy mondtam volna hadnagy úr, ha hagyta volna befejezni a mondatot, hogy ha ránk tör a szexőrület, felülünk a teve hátára, és innen húsz kilométerre van egy príma kupleráj, gyönyörű nőkkel...
Egy vak férfi bemegy a kocsmába, leül a pultnál egy székre. Kitapogatja a mellette ülő embert és kérdezi tőle:
- Akar hallani egy szőke viccet?
Mire az így felel:
- Ide figyeljen, én is szőke vagyok. Itt áll mögöttem egy százhúsz kilós birkózó barátom, ő is szőke. A kocsmáros is szőke. És van itt még két nagydarab fickó a pultnál, mindketten szőkék. Biztos, hogy el akarja mondani nekünk azt a viccet?
- Inkább nem. Nem akarom ötször elmagyarázni.
Vasárnap délelőtt a templomban Istentiszteletet tartottak. A 2000-es létszámú gyülekezet meglepődve tekintett két váratlanul betoppanó vendégre.
Mindketten felöltözve talpig feketébe és mindegyiknél egy automata géppisztoly.
Egyik így kiált:
„Bárki, aki úgy gondolja, hogy megéri Krisztusért hogy egy golyót kapni, maradjon ülve."
Az énekkar azonnal kirohant...
Az előljárók közül is megfutamodtak...
És a nagyobb része a jelenlévőknek is elment....
A 2000 hívő emberből csak 20-an maradtak.
Az egyik fegyveres férfi ezután körülnézett, és a lelkészre tekintve ezt mondta:
“Jól van tiszteletes, megszabadítottalak a képmutatóktól. Most már kezdheted a prédikálást. További szép napot!"
A két idegen erre megfordult és elment.
Londoni élményeit meséli a skót a barátainak:
- Ezek az angolok mind őrültek. Képzeljétek, hajnali háromkor beront egy angol a szállodai szobámba, üvöltözik, és csapkod a papucsával...
- Szörnyű! És te mit szóltál?
- Semmit. Nyugodtan fújtam tovább a dudámat.
1845-ben hoztak egy törvényt Angliában, miszerint tilos az öngyilkosság. Aki megpróbálja magát megölni, akasztással büntetik.
Múlt éjjel depressziós voltam és felhívtam a lelkisegély-szolgálatot. Egy pakisztáni központba futott be a hívás. Elmondtam nekik, hogy öngyilkosságra készülök. Egészen felvillanyozódtak és megkérdezték, hogy tudok-e teherautót vezetni...
Egyik nap egy idegen kutya jelent meg a házunk előtt. Látszott rajta, hogy ápolt, jóllakott.
- Eltévedtél, kutyus? - mondtam neki, és beengedtem a nappaliba. A kutya rögtön otthon érezte magát, lefeküdt az egyik sarokba, és aludt egy órát. Amikor felébredt, kikérezkedett, és el is ment.
Másnap ugyanabban az időpontban ismét megjelent nálunk a kutya, megint beengedtem, aludt egyet, majd eltávozott. Így ment ez még két héten át. Egyszer a nyakörvére akasztottam egy cetlit ezzel az üzenettel: "Kedves gazda! Az önök kutyája minden nap hozzánk jár aludni."
A következő napon a kutya egy másik cetlivel tért vissza, amin ez állt:
"Ez a kutya öt gyerekkel lakik együtt, sosem tudja magát kialudni. Holnap én is eljöhetek? A gazda"