Vicclap.hu - alizka kedvencek

A gyémánt az egyetlen olyan drágakő, ami csak egy elemből áll. 

Gondolkodtál-e már azon, hogy...
- a ragasztó miért nem ragad bele a tubusba?
- miért nincs Tarzannak szakálla?
- Superman hogy tudja megállítani a golyót a mellkasával, és miért ugrik félre, ha egy fegyvert vágnak hozzá?
- miért van az, hogy bármilyen színű habfürdőt használsz, a habja mindig fehér?
- miért van az, hogy amikor egy asztalról leeső tárgyat próbálsz elkapni, közben mindig leversz egy másikat?
- miért nincsenek apósviccek?

- Milyen az új munkád a Történészeti Hivatalban?
- Nem tetszik, valahogy nem látok benne jövőt...

- Milyen az új munkád a Meteorológiai Intézetben?
- Még nem tudom, remélem, holnapra kiderül...

- Milyen az új munkád az óragyárban?
- Majd az idő eldönti...

- Milyen az új munkád a zöldségboltban?
- Jó, de könnyen elcsúszhatok egy banánhéjon...

- Milyen az új munkád a fegyvergyárban?
- Remélem, jól sül el a végére...

- Milyen az új munkád a léggömbgyárban?
- Jó, de a hibáimat nagyon felfújják...

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem, - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak egy...?
- Persze, hogy van munkám! -  csattant fel a nő - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy "Városi Nyilvántartó".
 - Mi a foglalkozása? - kérdezte.
Hogy mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak:
- Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
- Megkérdezhetem, - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
- Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom, a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.''

A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (a 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''.
Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón.

Velence 118 kis szigetre épült a tengeren, melyeket 400 híd köt össze.