Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak. A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felírattal "Ave Cezar Vavan" Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori. De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addigis a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszercsak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög. Oda is súgja neki a múzeumőr:
- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritate.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, min nevet ennyire.
-Hát, csak azon, - mondja a székely - hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".
Az amerikai, a japán és a székely beszélgetnek. Mondja az amerikai:
- Nálunk olyan fejlett a technológia, és olyan gyorsan és precízen dolgozunk, hogy amikor a 100 emeletes felhőkarcolót építjük, még nincs kész az utolsó 10 emelet, de már lehet indítani a liftet, mert mire felér, már kész is a felhőkarcoló!
Erre mondja a japán:
- Nálunk olyan fejlett a technológia, és olyan gyorsan és precízen dolgozunk, hogy amikor a 10 km-es alagutat építjük, még nincs kész az utolsó 4 km, de már lehet indítani a forgalmat, mert mire ideérnek az autók, már kész is az alagút!
Végül mondja a székely:
- Nálunk ugyan nem olyan fejlett a technológia, és nem is dolgozunk valami precízen, de amikor 7 órakor elkezdjük építeni a szeszfőzdét, 8 órára már teljesen részegek vagyunk!