Szabóné meséli a szomszédasszonyának:
- Képzeld, a múltkor beteg volt a vejem, és minden nap küldtem neki meleg ebédet meg vacsorát.
- És megköszönte?
- Meg. Küldött egy szakácskönyvet.
A feleség nagyon aggódik, mert az anyja súlyos betegen fekszik a kórházban. Míg dolgozik, elküldi a férjét, hogy nézzen utána, mik a fejlemények. Egy óra múlva felhívja:
- Hogy van a mama?
- Anyádat bármelyik pillanatban hazaengedhetik.
- Micsoda? Már jobban van? És hazaengedik az intenzív osztályról? Ez meg hogy lehet?
- Nem tudom, még csak be sem engedtek hozzá, de a főorvos azt mondta, hogy készüljek fel a legrosszabbra...
A kutyánk egyik hajnalban elkezdett ugatni és felvert nem csak minket, de az egész szomszédságot. Másnap ugyanaz történt. Amikor már negyedik egymást követő hajnalban kutyaugatásra ébredtünk, nem bírtam tovább és kimentem megnézni, mit ugathat.
Legnagyobb megdöbbenésemre a szomszédot láttam a kerítésnél, amint kaviccsal dobálja szegény kutyát. Amikor felelősségre vontam a megszeppent hajigálót, ezt válaszolta:
- Bocsánatot kérek, de nem bírtam kihagyni a lehetőséget. Az anyósom tegnap hajnalban azt mondta, ha még egyszer felveri őt a kutya, elköltözik tőlünk...
- Jean, ki volt az az idegen úr, aki a feleségem lakosztályából jött ki az előbb?
- Nem volt az idegen, uram, már két éve idejár. Csak mindig akkor jön, amikor ön nincs itthon.
- Jean, egy döglött légy van a levesemben!
- Esküszöm, uram, a konyhában még élt!
- Apa, mi a különbség a tragédia és a katasztrófa között?
- Tudod kisfiam, ha a nagymamád beleesik a folyóba, az tragédia, de ha ki is mentik, az már katasztrófa.