Egy utazó a spanyolországi Pamplonába érkezik, a híres
Bikafuttató Fesztivál idején. Este elindul a belvárosba vacsorázni, beül egy
étterembe és kéri a ház specialitását. Kihoznak egy nagy tálat, sok
burgonyával, kukoricával, és a közepén pedig két furcsa gömb alakú húsféleség.
A férfi megkérdezi a pincértől:
- Mondja, mi ez?
- Ez, uram, a legkülönlegesebb fogásunk: Cojones. Minden este az aznap
elpusztult bika heréjét készítjük el.
A turista először undorral nézi a tányért, de aztán a kíváncsisága győz, és
megkóstolja az ételt. Nagyon ízlik neki, annyira, hogy másnap is betér, és újra
Cojones-t rendel. Ki is hoznak neki egy tálat, hasonlót, mint az előző napon,de
a férfi reklamál:
- Mondja, mi ez?
- Cojones, uram, amit rendelt.
- Ne mondja már! Hisz tegnap is azt ettem itt, és azok a golyók sokkal
nagyobbak voltak.
- Igen, uram, mert nem mindig a bika esik el.
- Jean, mondja, élnek a Holdon emberek?
- Nem, uram.
- Akkor miért világítják ki minden este?
Reggel a skót kisgyerek meséli az apjának:
- Apa, képzeld, azt álmodtam, hogy találtam egy ötpennyst.
- Lásd, milyen rendes apád vagyok! Megtarthatod!
Kovácséknál éjjel kettőkor csöng a telefon. Az asszony álmosan veszi fel, az anyósa van a vonalban:
- Mi az, mama? Mit akar ilyen késő éjjel?
- Semmit, csak ilyenkor olcsóbb.
- Miért él a kannibál egyedül?
- ???
- Mert torkig van az emberekkel.
- Mi a különbség a Pekingben talált emberi csontváz és a mellett fekvő agyagedény között?
- Semmi, mindkettő kínai váza.
- Fiatalember, láttam, hogy titokban megcsókolta a lányomat. Azt ugye tudja, hogy én ezt nem szeretem?
- Na látja, ezért csókoltam meg inkább őt!